A légutak krónikus gyulladásával járó betegség tünetei – gyakori köhögés, légzési nehézségek, szorító érzés a mellkasban – különböző életkorban jelentkezhetnek először, de serdülőkorban a tünetek általában látványosan enyhülnek, az esetek többségében teljesen el is múlnak. Ezért is terjedt el a köztudatban, hogy az asztmát kinövik a gyerekek, és el is lehet felejteni azt a sok kellemetlenséget, amit ez a betegség okozott. Egy olyan betegség azonban, amely a jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható, nyilvánvalóan nem múlik el a gyermek növekedésével sem. Mi tehát a serdülőkori tünetmentesség?

A gyermekkorú asztmás betegek mintegy fele ötéves kora előtt tapasztalja először a tüneteket. Az asztmás hajlam genetikai okokra vezethető vissza, de a betegség kialakulásában és súlyosságában már nagy szerepe van a külső körülményeknek, elsősorban az allergiát okozó anyagoknak. A gyerekkel egy lakásban élő hozzátartozó dohányzása eleve allergiás kockázat; azért, hogy az orvos helyes terápiát írhasson elő fontos, hogy az asztmás beteg hozzátartozói pontos tájékoztatást adjanak a gyermek környezetében lévő veszélyforrásokról. A környezeti tényezők egy részére – pl. a városi levegő – egyelőre nincs hatással az ott élő, más részére viszont igen, és az orvos tanácsainak megtartásával alapvetően enyhíthető a betegség, javítható az asztmás gyerek közérzete, és nem utolsósorban csökkenthető gyógyszeradag.

Az asztmás gyermekek többségénél is elérhető otimális állapot a helyes terápia beállításával. Serdülőkorban pedig a legtöbb asztmás gyermeknél látványos javulás következik be, többségüknél a teljes tünetmentességnek is. A tapasztalatok szerint azonban sokan éppen ekkor követik el azt a hibát, hogy gyógyultnak tekintik gyermeküket, és feleslegesnek tartják a további gyógyszeres kezelést.

A betegség enyhülése vagy a tünetmentesség mindenképpen örvendetes fejlemény, és valóban felveti a gyógyszerszedés csökkentésének, esetleg teljes elhagyásának lehetőségét. Ezt azonban csakis az orvos tanácsai szerint szabad megtenni, még akkor is, ha már hosszú ideje tünetmentes a beteg. A gyógyszerek hirtelen elhagyásának káros következményei – azaz a tünetek súlyosabb formában való jelentkezése – akár 12 órán belül is bekövetkezhetnek, de ez az idő lehet egy hónap is.

A beteget, a betegség történetét és a gyógyszeres kezelést ismerő orvos tudja csak megmondani, hogy milyen ütemben szabad csökkenteni és „elhagyni” a gyógyszereket. Érthető, ha egy asztmás beteg az állapotjavulásakor szeretne a betegségtudatától is megszabadulni, és türelmetlenné teszi az orvos által javasolt fokozatosság – holott éppen az ellenőrzött gyógyszer-csökkentéssel válik a páciens tartósan tünetmentessé.

Az asztma serdülőkori enyhülését nem a légutak gyulladásának megszűnése, hanem a gyermek növekedése eredményezi: a növekedéssel együtt ugyanis tágulnak a légutak is. Szigorúan a betegség tényét nézve tehát az asztma nem nőhető ki, ugyanakkor a serdülőkorban elért tünetmentesség igen kedvező fejlemény, amelyet a megfelelő terápiával fenn lehet tartani. A jól ellenőrzött asztmás beteg akár intenzíven sportolhat is. Fontos: akinél már megállapították az asztmát, annál mindig legyen rohamoldó, akármilyen régóta nem jelentkeztek is asztmás rohamok. A készültség tehát élethosszig tart, a mindig kéznél lévő inhalátor senkit se emlékeztessen okvetlenül a betegségre, inkább arra, hogy korszerű gyógyszerek és eszközök védik az asztmás betegeket, és teszik lehetővé többségük számára az egészséges életminőséget és életvitelt.