A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kommunikációs Főosztálya szerkesztőségünknek (is) megküldött sajtóközleményben ez áll:

«Újabb, 2 milliárd 325 millió forint összköltségű, célzottan a közlekedésbiztonságot javító fejlesztések indulnak a GYSEV hálózatán. „Az Érj haza biztonságban!” országos program vasúti elemeinek megvalósítására közel 20 milliárd forintot szán a kormány a következő években” – hangsúlyozta Becsey Zsolt közlekedésért felelős helyettes államtitkár a soproni nyitórendezvényen, 2015. május 19-én…»

A még folytatódó szövegben sehol egy szó arról, hogy honnan a pénz, amit a kormány e vasútbiztonsági program megvalósítására szán a következő években. A szövegezés logikája viszont azt sugallja, hogy „a kormány adja” a milliárdokat.

Csakhogy a kormánynak nincs pénze, legföljebb az Országgyűlés által jóváhagyott (adókra és az Európai Unió által Magyarországnak megszavazott ezermilliárdokra alapozó) költségvetés egyik sora írja elő, hogy erre vagy arra célra mennyi költhető.

Tekintettel arra, hogy az állami fejlesztések 97–98 százalékát az Európai Unió finanszírozza – a szökőkutaktól az útépítésekig –, a vállalati fejlesztéseket pedig a multik (Audi, Mercedes, Suzuki stb.) állják saját pénzükből, az újságíró eleve él a gyanúperrel: a főhivatal kommunikációs főosztálya ismét igyekezett „kifelejteni” a szóban forgó beruházás finanszírozói közül a leglényegesebbet. Inkább elkente. És ez nem az első eset, amikor a kormányzati kommunikáció berkeiből a szerkesztőségekhez érkező közleményekből hiányzik a világos szó, a konkrétum, nevezetesen: ez vagy az a beruházás X százalék arányban, vagy éppenséggel teljes egészében az Európai Unió ilyen vagy olyan forrásából valósult meg.

Erről csak akkor szerez tudomást az olvasó, ha a szerkesztő veszi a telefont, vagy levelet ír a közlemény kiadójának, és érdeklődik. A válasz akkor sem mindig egyértelmű. A legutóbbi esetben a többi között ezt írtam a fejlesztési tárca kommunikációs részlegének:

„…Európai uniós (és magyar) állampolgárként, újságíróként, lapszerkesztőként nem értem, hogy miért kell mismásolni a valóságot, elkenni a lényeget, ami előbb-utóbb úgy is kiderül. Miért kell quasi szégyelleni azt, hogy a magyar vasúti közlekedési beruházásoknak is az igen nagy része (miként a hazaiaknak 97 százaléka – leszámítva a tőkéjüket nálunk befektető magáncégekét) EU-s forrásból valósul meg?…”

A levélre csak írásos reklamáció után jött válasz, persze, szóban, telefonon. A kommunikációs főosztály illetékese (kéretik a nevét nem közzé tenni) igyekezett meggyőzni arról, hogy a közlemény közérthető és világos, abból ki kell tudni olvasni, hogy a beruházás fedezetét az EU kasszája bocsátotta rendelkezésre. Ki nem mondta volna egyértelműen (bár a kérdésem erre vonatkozott), hogy mind a 2350 millió forint európai uniós forrásból származik.

Elégedetlen lévén, kértem, levelemre szíveskedjék írásban válaszolni. Íme:

„Tisztelt Kulcsár László!

Az alábbiakban küldöm a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kommunikációs Főosztályának tájékoztatását:

A kérdéses beruházás valóban uniós forrásokból valósul meg, 100 százalékos támogatási intenzitással (ld. még a részletes projektismertetőt a GYSEV honlapján: http://www2.gysev.hu/kozlekedesbiztonsag_ii._utem/466). Az uniós támogatások felhasználásáról meghatározott keretek között a magyar kormányzati szervek döntenek. Különösen igaz ez az Érj haza biztonságban! országos közlekedésbiztonsági program esetében, amelyhez hasonló komplex célzott beavatkozásokra nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió egyetlen tagállamában sem volt még példa. A lentiekben kiemeléssel jelzett megfogalmazás (A szerk. megj.: feltehetően érdeklődő levelemnek a már idézett részére céloz.) tehát indokolt és helytálló.

Szíves érdeklődését köszönjük!

Üdvözlettel…” (A tisztviselő nevét nem szabad közzé tenni.)

Mindezek tudatában kérem valamennyi tárca, hatóság, állami-kormányzati, gazdálkodó stb. szervezet illetékesét, hogy ne legyen szemérmes akkor, amikor illik és kötelező teljes körűen és őszintén kimondani, leírni, ország-világ előtt bevallani: erre vagy arra a magyarországi beruházásra, fejlesztésre stb. mennyi pénzt adott az Európai Unió, netán teljes egészében Brüsszel finanszírozta a német, a holland, a belga, svéd, brit stb. adófizetők pénzéből.

És kérem azt, aki az ügyben a legfőbb szereplő: egyszer s mindenkorra hagyja abba a magyar (és európai!) választópolgárok nevében folytatott „szabadságharcát” az Európai Unió ellenében. Ne pattogjon Magyarország nevében, hanem igyekezzék végre európai módon együttműködni azokkal, akik természetes szövetségesei ennek a Nyugatra tekintő kis országnak, és amelyet  ma még egyenrangú partnerként, barátként ismernek el Európa és világ működő felében. 

Az EU-s projektek kommunikációját világosan előírja a 1303/2013/EU rendelet 115. cikke (a PDF 75. oldalán), valamint XII. melléklete (138. oldaltól). A rendelelet részletesen leírja az EU-s alapokból származó támogatásra vonatkozó tájékoztatási és kommunikációs feladatokat. Mindezek eleve felmentik a közlemények kiadóit a szemérmesség és a mismásolás alól.