Lőrincen voltam fiatal, a Rózsa szombat esténként nyílott, úgy, mint Erzsébeten a Csili vagy Kispesten a Melós, itt randevúzott a rock a lázadással, a farmernadrág az egyetemi felvételivel. Ez volt Lőrinc, az élhető, a szerethető kerület, rengeteg zölddel, családi házzal, az udvarok fölött szétterülő békével.
A világ idővel változott, de Lőrinc nem rohant a többiek után. Lakótelepeivel nem büszkélkedhet, megújult piaca nem adja vissza a régi báját, repteréről pedig az jut az eszünkbe, hogy valamikor napi 10-12 ezer utast is fogadott, és több mint 60 éve itt forgatták a Kétszer kettő néha öt című filmet. Errefelé a múlt még mindig szeretni valóbb a jelennél. Ezért a nosztalgiáért tényleg érdemes sörfesztivált rendezni.
Retro fesztivált, divatos a szó, egy kicsit benne vannak azok az évek, a szlogenek, például, hogy világos, mint a Kőbányai. Kánikulában lehet ennél népszerűbb program! Egy kis kultúra, mulatság, Dévényi Tibor, augusztus 14-én kezdődhet a buli. A Kossuth téren még gyümölcsös sörkert is lesz, ha valakinek keserű az élete, narancsozhatja, eprezheti. A rendezvény ötlete a kerület előjáróié, úgy vélik, joggal, Lőrinc megérdemli a figyelmet.
Megérdemli, mondom én is, de a két vélemény nem találkozik, mert nem találkozhat. A Lőrinci Retró sörfesztivál beharangozóját Budapest VI. kerületében tartották, az Andrássy úton, az Opera, az egykori Balettintézet szomszédságában, a Művész Kávéházban.
Semmi bajom a környezettel, a körítéssel, a potyán iható kézműves sörökkel, mégis a becsapottságot érzem. Vakrandira hívok valakit, és beetetésként elküldöm neki a szomszéd fényképét. Miért? Én nem vagyok szép?
