Forrás: Polyák Gábor, Facebook Polyák Gábor professzor arról ír a közösségi médiában: lesöpörhető-e ez a kérdést azzal, hogy csak a számszerű tudományos teljesítményeket szabad figyelembe venni? Valóban nincs semmilyen morális feltétele annak, hogy valakit a tudományos élet tagjának tekintsünk?

Az ELTE Kommunikációs tanszékének vezetője válaszol is az általa feltett kérdésre. Úgy véli, hogy a következő hónapokban feltűnés nélkül szivárognak vissza professzori, kutatói, oktatói állásaikba mindazok, akik tudatosan, tevőlegesen rombolták le a demokráciát. Személyesen voltak felelősek az egyetemi autonómia megszüntetéséért, az Akadémia folyamatos megalázásáért és a kutatóhálózat tönretételéért.

Osztották a frekvenciát a rendszerközeli médiavállalatoknak, szentesítették a Fidesz-média korlátlan terjeszkedését. Szemet hunytak a rendszerbarát vállalatok piaci visszaélései fölött, eszükbe se jutott vizsgálni a piaci erőfölénnyel visszaéléseket és a kartelleket. Ott voltak a közoktatás totális elbutításánál. Alkotmánybíróként teljesen rendben találták az emberi méltóság napi szintű sárba tiprását, érveket találtak a jogállami intézmények kiürítésének alkotmányossága mellett.

Főbíró, mihaszna ál-ombudsman, hajbókoló államtitkár, lánykoszorúban bevonuló miniszter, jönnek majd művelni a tudományt.

Polyák Gábor azt írja: Nem érdekel, melyiküknek hányas a H-indexe. Muszáj a tudományos életben is morális határokat húzni. Nem lehetünk mi azok, akik a leggyorsabban elfelejtik 16 év bűneit. Követeljük meg, hogy minden, az elmúlt 16 évben vezető, döntéshozó szerepben lévő egyetemi oktató, tudományos kutató számoljon el a tevékenységével. Álljon az akadémiai nyilvánosság elé. Etikai bizottságok, nyilvános dokumentumok és meghallgatások.

Készítsünk etikai kódexet a tudományos életben irányadó morális elvárásokról. Szigorú összeférhetetlenségi szabályokat a tudományos fokozatokkal kapcsolatos eljárásokra, és világos szempontokat a tudományos életbe való visszatérésre.
Tisztázzuk végre, hogy a politikamentes tudomány nem jelenti azt, hogy a demokrácia értékei mellett nem lehet kiállni.

Mondjuk ki, hogy a demokrácia, a jogállamiság és a tudományos autonómia azokkal szemben is megkerülhetetlen elvárás, akik kormányzati szerepet vállalnak. Akár eddig tették ezt, akár a jövőben teszik.

És szüntessünk meg minden kerülőutat. Nem jár professzori cím olimpiai eredményekért, sem Kossuth-díjért. Az egyetemi és akadémiai kutatóhelyeken kívül nem lehet létrehozni alternatív kutatóhelyeket, amelyekben a tudományos élet szokásos garanciáit senki nem kéri számon, viszont a bérek sokszorosai az egyetemi, kutatói béreknek. Az akadémiai közösség nem hagyható ki a szakpolitikai folyamatokból. A valódi szakpolitika valódi tudást igényel.

És mindezek mellé tartsunk önvizsgálatot. Mit jelent ma az egyetemi autonómia, mit csináltunk rosszul 2010 előtt, és miért tűrtünk el minden megaláztatást 2010 után. Hol tart a magyar a tudományos élet a nemzetközi versenyben, de úgy igazából.
Mindez nem értelmezhető a megbocsátás és a bosszú ellentmondásában. Megújulás kell, ehhez elszámoltathatóság kell, és az, hogy a jövőben a kormányzat és a tudományos élet szereplői is vegyék komolyan a tudomány társadalmi szerepét, írja Polyák Gábor professzor.