…eleganciáját még növelte, hogy a készülék élein krómosan csillog a milliméteres keret, hátlapja pedig diszkréten arany színű, a csúszást némileg gátló, rusztikus textil hatású műanyag borítja. Ebbe simul bele a hátsó, az öt megapixeles főkamera, amelynek képe természetesen a 16–9 arányú képernyőn jelenik meg. Ez a forma és nagyság 1280×800 pixeles felbontás esetén bőven elegendő fényképek, videók élvezetéhez, és elég a hirtelenjében elvégzendő munkához, levelezéshez, közösségi portálok használatához is. Az álló vagy mozgó képfelvételek készítésére természetesen a hátlapi főkamera alkalmas igazán: nagyon szépen dolgozik, nem pusztán az objektívnak, hanem a szoftveres támogatásnak, finomítási lehetőségeknek is köszönhetően.
Még mindig a külső: a meglepően keskeny káván fölül, középütt helyezkedik el az akár díszítésként is fölfogható sztereó hangszórósáv; a DTS-HD Premium Sound-nak köszönhetően meglepően kellemes és erőteljes hangok áradnak belőle, még háttérzaj esetén is jól élvezhető a „hangsugár”. Fejhallgató használatával pedig akár hangversenyteremben érezheti magát a készülék tulajdonosa, főként, ha szoftveresen finomítja a hangzást az equalizerrel és a külön mély- és magashang-szabályozóva. Tőle jobbra az előlapi kamera, amely a „gépkönyv” szerint két megapixel fölbontású, ami a manapság oly’ divatos önfényképezéshez (selfie) talán még sok is. Míg el nem felejtődik: a hátlapot lepattintva található meg a microSD kártya helye; akár 64 GB-s SDXC bővítést is befogad.
Tekintettel arra, hogy az emberiség nagyobbik fele jobbkezes, a fő kezelőgombokat is a diszkréten dekoratív jobb káva oldalába illesztették be: a felső harmadban a kétállású (erősítő, halkító) hangerő-szabályozó, alatta a ki- és bekapcsoló gomb, amely szokás szerint fölajánlja a repülőgép-üzemmódot is. A márkát (ASUS) jelző alsó káva jobb tizedén, jóformán láthatatlanul szerénykedik a táblagép mikrofonja. Vele ellentétes oldalra, azaz a készülék tetejére építették be az adatátvitelre, töltésre szolgáló mikro USB-aljzatot, mellé pedig a szokásos jack-hüvelyt fej- vagy fülhallgató számára. (Miután e sorok írójának telefonjain a mikro USB-aljzatok sorra alul voltak/vannak, automatikusan nem fölül, hanem mindig alul kereste a konnektáló rést…)
A ZenPad 8.0 (Z380C) a saját adatai szerint az Android 5.0.2 változatát használja; azt nem jelzi a névjegye, hogy időközben (automatikusan, a használó tudtán kívül) frissített volna, mondjuk, 5.1-re, netán 6.0-ra.
Külön említésre méltó (hangsúlyozandó) a remekül teljesítő WiFi-egység (WFFW18885): szerfölött gyorsan megtalálja az elérhető sugárzókat, térerő szerint csoportosítja őket, és az éppen használatost (pl. az otthoni, munkahelyi frekvenciát) megbízhatóan, stabilan fogja is. A termék Bluetooth-verziója v21.41.12.1.0, tehát elfogadhatóan friss.
Miután az ilyen kis kütyük esetén különösen fontos a kifinomult energiagazdálkodás, érdemes tanulmányozni és használni az ASUS energiatakarékosságra ösztönző optimalizálóját, amely az eszköz teljesítményét és az akkumulátor élettartamát egyaránt a legjobb formában tartja. Van, persze, „ultra energiatakarékos mód” is, amely maximalizálja (látványosan meghosszabbítja) az akkuteljesítményt, aminek az ára a készülék bizonyos háttér-folyamatainak a korlátozása. Akinek egyik lehetőség sem nyeri el a tetszését, az a saját ízlése-igénye szerint testre szabhatja az energiatakarékossági módot.
Az üzemidőről szerzett tapasztalat: normál használat mellett (benne fészbúkozással, szkájpolással, jutyúbozással is), jó hat óra hosszat bírta az akku. Használat nélkül (alvó állapotban, WiFi és Bluetooth kikapcsolva) négy nap után is 50%-on állt az akku teljesítménymutatója. Ez tetszett!
Ha már a beállításokat taglaljuk, célszerű körülnézni az ASUS egyéni beállítási lehetőségei között. Számomra – és bizonnyal még sokak számára – különösen fontos a belső és a külső tárhely okos megosztása az alkalmazások telepítésekor, ezért hasznos ez az opció.
Még mindig a beállítások: föltehetően sok, használói vélemény alapján állította össze a tervező a gyári beállítások választékát. Jól sikerült, jó néhány napig eszembe sem jutott, hogy változtassak rajta. A gyorsbeállítás opciói egyébként az átlagos használónak nagyon is megfelelnek; ha meg nem tetszik neki, egyetlen érintéssel ki- vagy bekapcsolhatók.
Mindazonáltal e készüléket tanulmányozván is idegesítőek az Android „melléktermékei”, azok a programo(cská)k, amelyekre a legtöbb használónak semmi szüksége, de gyárilag telepíttetnek. A szaknyelv bloatware néven emlegeti őket, a használók nagy részének fogalma sincs róla, mire valók, de foglalják a tárhelyet. A többség játék, vagy olyasmi, mint az „Omlet Chat”… Ebbe a „műfajba” tartozik a gyerek is, aki ha megkaparintja a szülői táblagépecskét, akkor óhatatlanul minden vackot összevásárol a play-áruházban, amivel aztán könnyen „eldugítja” a készüléket. Az ellenszer: vásároljunk a csemetének saját (ASUS) táblagépet, amivel azt csinálhat, amit akar…
Még valamit az LCD-érintőképernyőről: természetesen LED-háttér-világítású, és meglepően szép, éles, színhű képet mutat, köszönhetően az Intelligent Contrast megoldásnak. A kijelzőt egyébként a manapság legellenállóbbnak mondott Gorilla Glass 1 üvegezés óvja a fizikai megpróbáltatásoktól. Meglepően gyorsan frissül, nincs gond videók, mozifilmek megtekintésekor, semmi elmosódás, lassulás. Köszönjük meg az ASUS-nak: a tajvani mérnökök fejlesztették ki a VisualMaster HDTV-technológiát, ami kínosan ügyel valamennyi részletre (színhűség, élesség, fényerő stb.), és okosan a legjobbat választja valamennyiből.
Tekintettel arra, hogy a gép meglehetősen szűkszavú használói kézikönyvében nem találhatók műszaki részletek, a nemzetközi szakcikkek segítettek a processzor megismerésében. Egybehangzó állítás szerint a P022-es lelke-agya az Intel négymagos, 64 bites Atom x3-3200 (bizonyítottan energiatakarékos) processzora, amelyet az L1 gyorsítótárak 4×32, illetve 4×24 kb-tal, illetve az L2 egy megabájttal támogatnak. A műszaki leírás szerint az ASUS ZenPad 8.0-t 1 GB RAM-mal és 16 GB ROM-mal csomagolja a gyártó. És miután az imént a képről írtunk: a 60 hertzes képfrissítésről az alaplapra integrált ARM Mali-450P jelű grafikai processzor gondoskodik. Az alapkövetelményeknek tökéletesen eleget tesz, 3D-s videót nem futtattam a gépen.
Még mindig a technikát vizsgálva, kiderült, hogy egy sor érzékelővel is ellátták a tervezők: az alapfelszerelésnek számító fényérzékelőn kívül van hőérzékelője is, ami figyeli a processzor, a videókártya, az áramforrás hőmérsékletét, és szenzor veszi észre, hogy éppen milyen helyzetben (álló, fekvő) nézi a képet a kütyü gazdája. És ha már helyzet: a globális helymeghatározó rendszerre kapcsolódást is segíti egy érzékelő…
Egyetlen alkalommal viszont megijesztette e sorok íróját az ASUS ZenPad 8.0. Úgy lefagyott, mint ahogy a nagy könyvben leírják ezt a jelenséget, miközben frissítette az operációs rendszer valamelyik fontos részét. Küszködött vele, de nem jutott egyről a kettőre. Annyira erőlködött, hogy „bele is izzadt”, azaz szokatlanul nagy melegség támadt azon a ponton, ahol valószínűleg a processzor dobog. Aztán elfeketedett.
Utólag elemezvén a történteket, arra a következtetésre jutottam, hogy föltehetően kevés szufla volt az akkuban, és a frissítés egy ponton megszakadt, összezavarta az operációs rendszert. „Nincs veszteni való” felkiáltással egy álló éjszakán a hideg kőpadlóra fektettem a gépet, majd reggel – mintha semmi sem történt volna – töltőre raktam. Két óra elteltével bekapcsoltam, és azóta is úgy működik, mintha semmi sem történt volna.
Lehet, hogy semmi sem történt?
