A Délegyházi-tavak IV. tavánál 2017-ben még víz borította azt a területet, ahol 2026-ban már hosszú métereken száraz tómeder látható. A rendkívüli aszály bizonyított tény. A kavicsbányászat térségi és összeadódó vízháztartási hatása azonban szintén valós, kutatott jelenség. A kérdés nem az, hogy melyik magyarázatot választjuk, hanem az, hogy mikor kerülnek végre nyilvánosságra azok a mérési adatok, amelyekből megállapítható, mi történt a tavakkal.

Közel tíz év telt el a Délegyházi-tavak IV. tavánál készült felvételek között. Az első kép 2017-ből, a második és a harmadik 2026-ból származik. Ugyanaz a helyszín, mégis egészen más táj: ahol korábban víz volt, most széles, kiszáradt medersáv húzódik.

A változást nehéz nem észrevenni. Azt azonban fontos pontosan fogalmazni, hogy a képek a partvonal vízszintes visszahúzódását mutatják. A vízszint függőleges csökkenése pusztán fényképek alapján nem határozható meg, mert egy lapos partszakaszon már néhány tíz centiméteres süllyedés is többméteres száraz medersávot eredményezhet.

Az aszály bizonyított – de nem zárja le a vizsgálatot

2026 tavasza és nyara rendkívül száraz volt. A HungaroMet augusztus 17-i összesítése szerint Pest vármegyében addig 123 aszályos napot regisztráltak, ezzel a vármegye országosan az első helyen állt. Az ország nagy részén az előző három hónap csapadékhiánya elérte a 100–170 millimétert, a talaj nedvességtartalma pedig sokfelé a növények számára hasznosítható vízkészlet mindössze 10–18 százalékára esett vissza.

Nem kérdés tehát, hogy az aszály jelentősen hozzájárult a tavak és a talajvízszint csökkenéséhez. A csapadékhiány, a hőség, a nagy párolgás és a csekély beszivárgás együttesen súlyos vízhiányt okoz.

Csakhogy az aszály ténye önmagában még nem bizonyítja, hogy a IV. tó látványos visszahúzódásának minden centimétere kizárólag az időjárás következménye. Ehhez össze kellene vetni a tó vízállását a környező tavakéval, a talajvízfigyelő kutak hosszú adatsoraival, a csapadékkal, a párolgással, a közeli csatornák és a Ráckevei–Soroksári-Duna vízszintjével, valamint a bányászati tevékenység változásaival.

A bányató nem elszigetelt lavór

A talajvízszint alatt kialakított kavicsbányató közvetlen kapcsolatban áll a környező vízadó réteggel. A tó szabad vízfelszínéről történő párolgás általában nagyobb, mint az eredeti, növényzettel borított talaj párolgása és párologtatása. A többletveszteség jelentős része a talajvízből pótlódik.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói szerint a kavicsbányatavak párolgása módosítja a környék talajvízjárását és csökkentheti a talajvízszintet. A hatás száraz, meleg időszakban erősebb, és nemcsak az aktív bányászat idején áll fenn: a már felhagyott bányatavak is tartós vízveszteséget okozhatnak az eredeti, bányászat előtti állapothoz képest.

Egy 2026-ban bemutatott, konkrét térségi bányatavat vizsgáló kutatás évi 745 milliméteres tópárolgást becsült. Ez az adott modellben mintegy 245 milliméterrel volt több annál, mint amennyit a korábbi, növényzettel fedett felszín párologtatott volna el. Ez nem minden délegyházi tóra automatikusan alkalmazható szám, de jól mutatja, hogy a nyílt vízfelület létrehozása a térségi vízmérlegben nem semleges beavatkozás.

Az új bányák ezért többféleképpen hathatnak:

  • növelik a nyílt vízfelületet és ezzel a párolgási veszteséget;
  • átrendezik a felszín alatti víz áramlási irányait és hidraulikai esését;
  • a kitermeléshez kapcsolódó esetleges vízkivétel vagy víztelenítés további terhelést jelenthet;
  • az egymáshoz közeli tavak hatásai összeadódhatnak.

A hatás nagysága és iránya ugyanakkor függ a földtani rétegektől, a tó méretétől, mélységétől, a talajvíz áramlási irányától, a közeli csatornáktól és attól is, milyen technológiával dolgozik a bánya. Éppen ezért nem lehet minden vízszintcsökkenést automatikusan egyetlen bányára ráterhelni – de az sem védhető, ha a bányák együttes hatását eleve kizárják.

Délegyháza: összefüggő vízrendszer

Délegyháza fejlődése évtizedek óta összefonódik a kavicsbányászattal. A település hivatalos bemutatkozó oldala tizenkét, összesen mintegy 300 hektár vízfelületű mesterséges tavat említ. Ugyanez az oldal jelentős lakó- és üdülőállományról számol be: a bányatavakból idővel horgászhelyek, strandok, üdülőterületek és közösségi terek lettek.

Ez alapvetően változtatja meg a helyzetet. Ezek a tavak már nem egyszerűen kitermelési területek: emberek élnek mellettük, ingatlanok épültek köréjük, vállalkozások, horgászközösségek és természetes élőhelyek kötődnek hozzájuk. Egy új bánya engedélyezése ezért nemcsak bányászati kérdés, hanem lakókörnyezeti és térségi vízgazdálkodási döntés is.

Egy 2026-os BME-tanulmány a Ráckevei–Soroksári-Duna, a Duna–Tisza-csatorna és a Duna-völgyi-főcsatorna közötti, délen nagyjából Dömsödig terjedő területet modellezte. A modell mintegy ötven bányatavat és más vízfelületet vett figyelembe, és közel harminc talajvízszint-észlelő kút hosszabb adatsorával kalibrálták, illetve ellenőrizték. Vagyis a kutatás éppen azt a szemléletet alkalmazta, amelyre Délegyházán is szükség lenne: nem tavanként, hanem összefüggő rendszerként vizsgálta a térséget.

A modellben a jellemző nedves és száraz állapot talajvízszintje között helyenként akár 80 centiméteres különbség alakult ki, különösen a nagyobb délegyházi és kiskunlacházi tavak környezetében. A kutatók a nagy délegyházi és a délebbre fekvő kiskunlacházi tavak vonalában egy jelentősebb leszívási tölcsért is azonosítottak, amely megállapításuk szerint évtizedek alatt alakult ki.

A tanulmány egy konkrét kiskunlacházi bányató különböző változatait is megvizsgálta. A szinte teljesen fedetlen tó modellje a tótól 2,81 kilométerre található, 1104-es délegyházi megfigyelőkút helyén a tó nélküli állapothoz képest körülbelül 7,2–7,6 centiméteres talajvízszint-csökkenést számított. Ez nem a IV. tó 2026-os mért apadása, és nem bizonyítja, hogy ott ugyanez történt. Azt viszont bizonyítja, hogy egyetlen nagy bányató hatása is átnyúlhat a településhatáron, ezért a kumulatív, vagyis összeadódó hatás vizsgálata nem kerülhető meg.

A legfontosabb adatok továbbra sincsenek egy helyen

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság maga is arra figyelmeztet, hogy egyetlen kút vagy egyetlen mérési időpont nem elegendő a talajvízhelyzet megítéléséhez. Sok mérőhely hosszú adatsorát, a földtani viszonyokat és a térségi összefüggéseket együtt kell értékelni. A talajvíz mennyiségét egyszerre befolyásolja a csapadék, a folyók és tavak utánpótlása, a párolgás, a növényzet vízfelvétele és az emberi vízkivétel.

Az OVF nyilvános térképén megtekinthetők a legutóbbi talajvízmérések és azok eltérése az 1991–2020 közötti havi átlagtól, ám a felület maga is jelzi, hogy ezek nyers, még nem ellenőrzött adatok. Egy ilyen pillanatfelvétel tájékoztatásra alkalmas, ok-okozati bizonyításra nem.

Az átnézett nyilvános forrásokból nem állítható össze egyetlen, könnyen ellenőrizhető táblázat arról, hogyan változott 2017 óta a Délegyházi-tavak I–VI. tavának vízszintje, és ugyanebben az időszakban mit mértek a környező talajvízkutak. Márpedig éppen ez lenne a vita eldöntésének alapja.

A transzparencia hiánya nem elméleti probléma. A Bugyi IX. nevű, Bugyi, Délegyháza, Taksony és Dunavarsány külterületét is érintő, összesen 583 hektáros bányaterület 2026. augusztusi határozata előírta, hogy az éves beszámolókban szerepeljen a kitermelt anyag mennyisége, a teljes vízfelület, az adott évben létrejött és visszatöltött vízfelület, valamint a monitoring eredménye. Egyhektáros vízfelület kialakulása után hitelesített vízmércét kell telepíteni, és azt hetente azonos időpontban le kell olvasni.

Ugyanez a határozat azt is rögzíti, hogy a 2021–2025 közötti évekre előírt adatszolgáltatást nem teljesítették, ezért a hatóság a rendelkezésére álló információkból nem tudta követni a tevékenységet, illetve megállapítani a teljes bányaterület engedélynek való megfelelését. Ez magyarázat a délegyházi IV. tó vízszintjének magyarázata, de erős érv amellett, hogy a mérések és jelentések nyilvánossága nem formaság, hanem alapvető közérdek.

A térségben ráadásul ma is zajlanak bányákkal kapcsolatos eljárások. A Délegyháza XX. bányára vonatkozó 2026-os környezetvédelmi határozat ellen kereseteket nyújtottak be. Ez önmagában nem bizonyít környezeti károkozást, de azt igen, hogy az újabb kitermelések és azok hatásai továbbra is élő, vitatott kérdések.

A lakossági aggodalom sem néhány ember magánügye: a délegyházi I–VI. tavak vízszintcsökkenésének kivizsgálását követelő civil petíció 2026. június 12-ig ezer aláírást gyűjtött össze.

Mit kellene nyilvánosságra hozni?

A helyzet tisztázásához nem újabb megnyugtató nyilatkozatokra, hanem ellenőrizhető adatokra van szükség.

  1. A tavak teljes vízszint-idősorára. Az I–VI. tó legalább 2010 óta mért, egységes magassági rendszerben – például méter Balti-föld felett – megadott vízállására, a mérőeszközök helyével, nullpontjával és hitelesítésével együtt. A partvonal-változást geodéziai felméréssel és medertérképpel is dokumentálni kellene.
  2. A környező talajvízkutak adataira. A kutak helyét, mélységét, szűrőzött rétegét, nyers és ellenőrzött mérési sorait, valamint az adathiányos időszakokat is közzé kell tenni. Ezeket a csapadék-, párolgási, csatorna- és Duna-ági vízállásokkal, továbbá valamennyi jelentős vízkivétellel együtt kell értékelni.
  3. Valódi kumulatív hatásvizsgálatra. Nem elegendő egy-egy bányát úgy modellezni, mintha a környező tavak és más bányák nem léteznének. A meglévő, engedélyezett és tervezett bányatavak együttes hatását több aszályforgatókönyv mellett, független szakmai ellenőrzéssel kell kiszámítani. A modell bemenő adatait, bizonytalanságait és eredményeit is nyilvánossá kell tenni.
  4. Előre rögzített intézkedési tervre. Meg kell határozni, milyen tó- vagy talajvízszintnél, milyen időtartamú csökkenés esetén milyen beavatkozás következik: a kitermelés mérséklése, új vízfelület kialakításának felfüggesztése, vízkivételek korlátozása, az engedélyek felülvizsgálata vagy más vízmegtartó intézkedés. Ugyanebben a rendszerben kell követni az élővilág, a vízminőség, a por, a zaj és a tehergépjármű-forgalom változását is.

Lehet-e átmenetileg mérsékelni a kitermelést?

Szakmailag igen, amennyiben a mérések és a modellezés azt mutatják, hogy az adott tevékenység érdemben növeli a vízhiányt. A kitermelés lassítása csökkentheti az új nyílt vízfelületek kialakulásának ütemét, valamint az esetleges közvetlen vízhasználatot.

Nem szabad azonban úgy tenni, mintha a teherautók leállításával másnap visszatérne a víz. A már kialakult bányatavak párolgása a kitermelés szüneteltetése után is folytatódik. Ezért a termelés mérséklése csak egy átfogóbb vízgazdálkodási program részeként lehet hatékony. A BME vizsgálatai szerint a tófelület és ezzel a párolgási veszteség csökkentése mérsékelheti a talajvíz terhelését, de minden ilyen beavatkozás természetvédelmi és társadalmi következményeit külön is vizsgálni kell. (hidrologia.hu)

Nem választhatunk az aszály és a bányászat között

Bizonyíték nélkül nem állíthatjuk, hogy a Délegyházi IV. tó visszahúzódását kizárólag a kavicsbányászat okozta. De ugyanilyen megalapozatlan lenne mindent egyszerűen az aszályra fogni.

A helyes kérdés az, hogy a szélsőségesen száraz időjárásra mekkora további terhelést raknak rá a meglévő és az új bányatavak, a vízkivételek, valamint a térség más emberi beavatkozásai.

A Délegyházi-tavak nem kimeríthetetlen nyersanyagforrások. Élőhelyek, horgászvizek, üdülőterületek, lakókörnyezetek és Délegyháza meghatározó természeti értékei. Ami egyszer tartósan kiszárad, elveszíti élővilágát vagy vízutánpótlását, azt később már nem biztos, hogy egy újabb hatástanulmánnyal helyre lehet állítani. A képek nem mondanak tudományos ítéletet. De olyan kérdést tesznek fel, amelyet többé nem lehet félretenni.

Délegyháza #DélegyháziTavak #Vízvédelem #Környezetvédelem #Kavicsbányászat #Aszály

Források: hidrologia.hu, szabadhang.hu, BME, OVF, HungaroMet