A férjeik mégsem hozzájuk bújnak, hanem mennek Kína-Nepál határába hegyet mászni. Őrület, még akkor is, ha ez egy film, az alkotói szándékot követve himnusz a kitartásról, a hősiességről, és persze a tragédiáról. Ezért jegyezhetem meg, a bátorság minden tériszonnyal küszködő palinak maga az ostobaság. A világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest, lánykori nevén Csomolungma vagy a csajok: Robin Wright és Keira Knightley? Alternatíva: másszunk8848 métermagasságban vagy tengerszinten a hitvesi ágyba? Nemzeti konzultációban vélhetően 99 százalék szavazna a békés szexre (menekültellenes a magyar), az egy százaléknyi turistaház-imádó pedig arra, hogy legyen sok emléktúra, törölköző és vécépapír.

Soha nem értettem a magasba törőket, nevezhették magukat politikusnak, liftszerelőnek, esetleg pilótának. Jó, jó, onnan kockázat nélkül lehet köpködni, mégsem lehet életcél a nyálgyűjtés. Az Everest (rendező: Baltasar Kormákur) azt sugallja, nagy célok teszik naggyá az embert, mi, egyszerű mozinézők pedig tudjuk, hogy kicsinek születtünk. A bokszmeccseken is szurkolunk, de eszünkbe sem jutna kedvencünk helyett bemenni a ringbe.

A Himaláján lélegzet-elállítóan szépek a képek (operatőr: Salvatore Totin), a kényelmes székből nagyon tetszenek, de az összeácsolt létrákon átmenni a szakadékon, nem szerepel a kívánságlistámon. Ez a film nem az enyém, még akkor sem, ha olykor annyira, de annyira emlékeztet valami közelire. Kezdésként a hangos tömeg az utcákon, aztán a sátortábor, mostanában egyre gyakoribbak nálunk is, akárcsak a szélvihar, Pesten fákat csavart ki, a filmben hótömböket görgetett.

Na és a vita az azonos irányt választó, de egymással megegyezni nem tudó csoportok között. „Én akkor indulok, én is, de nélkületek”: hol is hallottam ilyesmit? Talán csak a vezetők mások, mint az általunk megszokottak. Az egyik atyáskodva vigyáz embereire, a másik szabadjára engedi őket: csinálják, ahogy tudják! Ezek a vezetők néha belenéznek távcsövükbe, előtte azért leveszik a kupakot, és soha nem kicsinyítik a fenyegető veszedelmet.

Hihetetlen, de ilyen a forgatókönyv, a hegymászók fizetnek mindenért. Pénzt adnak azért, hogy didereghessenek, hogy szomjazhassanak, hogy nélkülözzék az éltető oxigént. Pedig tudják, ha szakad a kötél, nincs védőháló.

Izgalmas a történet, ráadásul a hitelességével sincs baj. Egy1996-i expedíció nyolc tagjával végzett a természet 1996-ban. Az egyik túlélő írta meg élményeit, a forgatókönyv alapját. Jók a színészek, de a maszkmester mindenkit felülmúl. Arcai bármelyik aluljárójába elmennének, hajléktalan honfitársaink, rokkantak, szegények magyarok, tükröt tartanak elétek. A nyomor és a fagy ugyanúgy dolgozik, ne tagadjátok, a napocska nem rátok süt! Ti is tudjátok a film mottóját: az utolsó szót, mindig a hegy mondja ki.

Na, jó, nálunk dombocska a hegy, de ugyanolyan rideg, mint filmbeli megfelelője. Övé az utolsó, sőt gyakran minden szó. Itt van, ismerjük. A film szembesít önmagunkkal. Tudjuk, a dolgunkat?  Megtanultuk, hogy a hegyet legyőzni kell, nem meghalni érte?

Szeptember 17-től a mozikban 3D-ben és IMAX 3D-ben; Magyarországon forgalmazza az UIP Duna Film.