A kormányközeli intézet vezetője által indított kormánypárti honlap beharangozó vezércikke egyetlen közlésből áll, miszerint az új honlap maga az erő. Csupa nagybetűvel, mintha az erőt külön ki kéne ordítani, hogy látszódjék.
Nem az erő, hanem a kormányzásra való képtelenség jele, amikor öt éven át mást sem teszünk, mint kiválasztjuk a társadalom egy-egy kisebb, valamely tulajdonsága alapján jól körülírható csoportját (meleg, roma, hajléktalan, szegény stb.), és a többség válla fölött kiabálva uszítunk ellenük. Ez a leggyávább dolog. Nem mer kiállni elénk elszámolni a feladataival, hanem mögénk bújva forralja az agyakat a virtuális lincselésig. Az sem erő, amikor a magyar diplomácia az Európa nevű klubban üvöltve káromkodó, asztalon ugráló vademberként „uralja a pillanatot” – ugyanis az elhűlt európaiak azon lamentálnak épp, hogyan vegyék bele a klub szabályzatába, hogy „belépés csak megfelelő öltözékben és beszámítható állapotban”.
Az erő elsősorban a felelősségvállalásban mutatkozna meg. Amikor a gyerek nem pofontól „lakik jól”, hanem a keményen dolgozó szülő által biztosított étel táplálja. Az igazi erő az építő ember sajátja, aki a nap végeztével többet tud felmutatni, mint amit hajnalban számba vett.
Nincs erősebb kormány, mint amelyik a polgárok számára értelmes munkát, tisztes megélhetést, biztonságot kínáló országot épít. Azt az erőt nem kell milliárdos kampányokban bizonygatni, ami minden másodpercben ott dübörög az új gyárak gépeiben, a pontos és tiszta új buszok motorjában, ott zümmög a kórházak modern műszereiben; ami a gyerekeinket a tanulmányi versenyeken, a friss diplomásokat az álláskeresésben segíti. Ami esélyt ad nekik, hogy boldogok legyenek – itthon. A legnagyobb erő az, ami a leggyengébbeket képes felemelni: aluljáró padlójáról, fűtetlen lakásból, árkon-bokron, zihálva végigfutott menekülés után a zöldhatárról.
Ilyen erőt mutassatok nekem.

