Kezdetben az Aranycsapat gyűjtötte őket, aztán már csak az aranylábú fiúk, ami kellett, mindig összejött nekik. Valaha düledező lelátok, fingszagú öltözők, kőbányai sörök közé jöttek a pontok, fintorogtak egy kicsit, de nem ellenkeztek nagyon, tudták a szokást, ha itt vannak Magyarországon, maradniuk kell. Mostanában már milliárdokat ölünk a stadionokba, börtönre ítéltetett vezetők kívánságait teljesítetjük, sajtónak, VIP-nek páholyt, szurkolóknak beléptetőt, a szövetségnek új székházat, a külföldnek országimázst építünk, nemzetközi helyszínnek jelentkezünk, de pontok helyett eddig csak zakók és migránsok érkeztek.
Eddig, mondom, mert mintha valami változnék.
Mostanában Brüsszelben is kapunk pontot, igaz, rosszat, de mellé pénzt is. Kibírható ez a párosítás, derék feröeri halászaink, akkor hagytak nálunk három pontot, amikor a magyar parlamentben az ellenzék háromezer milliárd forintnyi nyugdíjvagyon után kutakodott. Rögtön lehetett számvetést csinálni: ez elveszett, az meglett, egy pont értéke ezermilliárd, matematika ez, nem politika, aki mást gondol, az menjen a libalegelőre labdát és ellenséget kergetni!
Na, miután ezt is megkonzultáltuk, foglalkozzunk egy kicsit a focival is!
A magyar válogatott Görögországban játszik október 11-én. Ha elhozza a három pontot, és román barátaink nem győznek, akkor csoportmásodikként, pótselejtező nélkül bejutunk (így többes számban) az Európa Bajnokság döntőjébe. Nincs tehát semmi gond, a recept ismert, szét kell nézni: hol található háromezer milliárd forint? Magánmegtakarítások, hídvám, bicajnál, autónál kerékadó(?): ha fociról van szó, találékony a magyar. Amikor megvan a szükséges pénz, mehetünk Párizsba.
Mi pedig továbbra is szorgalmasan ássuk a magunk gödrét, és ha magyar győzelmeket nem is, de fejünk fölött a békák seggét, biztosan látni fogjuk…
