A táplálkozás szóra sem ad kellő magyarázatot az értelmező szótár, miután önmagával magyarázza; igei változatát az „eszik”-kel azonosítja. És ha már igénél tartunk, az internetes szótárváltozat szerint az „eszik” jelentése: „Önmagát táplálja bizonyos eledelekkel, hogy egészségét, életét fönntartsa.”
E két szó, fogalom volt a főszereplője ma délelőtt annak a sajtóeseménynek, amelyen a Magyar Dietetikus Országos Szövetsége, illetve a jövőre 150 esztendős svájci Nestlé (a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalata) magyarországi véleménykutatásának, iletve felmérésének eredményeit ismertették. Nem sok öröm sugárzik a megállapításokból. A legelszomorítóbb, hogy a magyar iskolások negyede túlsúlyos. Továbbá: a szülők nagy része követésre egyáltalán nem méltó példával jár elöl a gyerekek táplálkozási szokásainak (a követendő mintának) a kialakításában.
Dr. Tóth Tamás, a Magyar Elhízás-tudományi Társaság főtitkára, Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója és Kiss-Tóth Bernadett, a Nestlé dietetikusa mutatta be és kommentálta a családok étkezési és főzési szokásait vizsgáló kutatás eredményeit. A Nestlé „egészséges gyermekekért” programja a többi között arra volt kíváncsi, hogy miként alakulnak ki a felnövekvő nemzedék táplálkozási-étkezési szokásai, mennyire meghatározó a családi minta.
A rövid válasz: abszolút meghatározó, annál is inkább, mert a gyerekbe 12 éves korára – miként egy számítógépes program – beleégnek a táplálkozási szokások, a mértékadó családi ízvilág, sőt, az étel-ital mennyisége is. Ha egy családban hagyomány a zsíros, fűszeres (nehéz!) ételek fogyasztása, a gyerek is követi a tradíció teremtette példát. Abban is hasonlítani szeretne szüleire, hogy (ha teheti) degeszre eszi magát. És ha teheti, nem a tiszta ivóvizet, hanem a különféle cukrozott „üdítőket”, szörpöket részesíti előnyben.
Az ilyen táplálkozási mód is az oka annak, hogy hazánkban az iskolások negyede túlsúlyos, kövér, elhízott – az ilyen lányból, fiúból megjósolhatóan beteges, betegségekre hajlamos felnőtt válik.
A mai sajtóesemény házigazdái elmondták, hogy a Nestlé megbízásából négyszáz, 4–12 éves gyereket nevelő magyar anya körében végeztek reprezentatív kutatást; a családok étkezési és főzési szokásait vizsgálták. Tudományosan is megerősíttetett a közismert tény: a szülők, a család étkezési szokásai meghatározzák a gyermekek táplálkozási szokásait.
A jó (vagy rossz!) példa, a szülői minta tehát alapvető a felnövekvő nemzedék étkezését, táplálkozását illetően. Az elhízás-tudományt művelő dr. Tóth Tamás hangoztatta: a családjuk egészségére tudatosan ügyelő szülők gyermekei hetente legalább egyszer fogyasztanak halat, a hét minden napján esznek friss zöldséget, gyümölcsöt, és az átlagosnál kétszer gyakrabban teljes kiőrlésű lisztből készült pékárut, illetve zsírszegény húst, mint azok a gyerekek, akiknek szülei nem figyelnek porontyaik tányérjára, poharára. „Azok közt a gyerekek közt, akik a kelleténél kevesebbszer étkeznek együtt a családdal, többen küzdenek súlyproblémával; körükben több az elhízott kisgyermek. Fontos lenne, hogy legalább a napi főétkezések felét együtt költse el a család, különös tekintettel a reggelire, mely nemcsak a gyermekek napi energiaszintjét, hanem későbbi kiegyensúlyozott táplálkozásukat is megalapozza” – hangoztatta a Magyar Elhízás-tudományi Társaság főtitkára.
Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója és Kiss-Tóth Bernadett, a Nestlé dietetikusa egymást kiegészítve, erősítve hivatkozott a ma bemutatott véleménykutatás fontos következtetésére, nevezetesen: az egészségtudatos édesanyák több mint fele hetente legalább egyszer együtt főz gyermekével. A konyhai elfoglaltság a családi együttlét a közös programból sarjadó élménnyé válik. A gyerekek örülnek az új ételeknek, legfőképpen azoknak, amelyeknek az elkészítésében cselekvő módon részt vehettek. Az ilyen családokban felnövők szívesen fogyasztanak zöldségeket, tejtermékeket, főzelékeket, fogékonnyá válnak az új ízek iránt – remény szerint egész életükre. Azok a gyerekek, akik a szüleik szerint csak láb alatt vannak a konyhában, gyakorta válogatósak, csak a hagyományos „magyar” és a gyorséttermi koszt iránt éreznek étvágyat – sokszor a szüleikkel együtt.
A szakemberek hangoztatták: az egészséges táplálkozás alapja a napi ötszöri, mértékletes, sokszínű és változatos étkezés; ezt az igényt csakis a családi minta képes fölkelteni és rögzíteni. Az ilyen családi környezetből származók tovább viszik-örökítik a jó példát, amely alapvetően fontos, hogy a mostaninál sokkal egészségesebb társadalom kialakulásában.
Mindez természetesen szépnek, idillinek hangzik, látszik. Csakhogy: az egészséges táplálkozáshoz nem elegendő csupán az elhatározás. Ahhoz, hogy az átlagosnak mondható (kétgyerekes) család az orvosok, dietetikusok által meghatározott (elméletileg körülírt) módon éljen, ötször étkezzék, a legtöbb esetben anyagilag kivitelezhetetlen. A mindenekelőtt vidéki, elszegényedő társadalmi rétegek (sokgyermekesek, idősek) eleve nem engedhetik meg maguknak a sem a mindennapi zöldséget, gyümölcsöt, a halat, a tejet, a tejtermékeket, a teljes kiőrlésű pékárut, a magvakat, mert a jövedelmükhöz képest drágák, nagyon drágák. Miközben a velünk határos országokban jó ideje rájöttek a kormányok: csakis az áfa drasztikus csökkentésével emelhető a lakosság életszínvonala, aközben itthon elképesztően magas általános forgalmi adó sújtja az alapvető élelmiszereket is. Sok százezer család és egyedülálló, a társadalom perifériájára sodródottak sokasága, a jótékonysági szervezetek által időnként kínált egy tál ételért akár órákig sorban állók még csak nem is álmodhatnak egészségtudatos táplálkozásról, napi ötszöri étkezésről és az élet minőségét javító egyéb finomságokról. Számukra a paradicsomleves, esetleg a legolcsóbb párizsi is ünnepi lakoma – ha egyáltalán hozzájutnak.
Nem focistadionokra, budai várba költözésre van szüksége magyar millióknak, hanem legalább napi háromszori étkezésre. És nem közmunkára, hanem alkotó, teremtő, értelmes, tisztességes jövedelmet fialó elfoglaltságra…
