Most meg mindenki. Zavartan pipiskednek, mert magasan tartott fejjel kell lépniük a lábnyomunkba. Hülyeség a megkülönböztetés: Magyarország ha póráz a vezető, Magyarország ha kerítés a panoráma. Magyarország a 0. kilométerkő, a viszonyítási alap. Na jó, a gazdaság, a kereskedés, a demokrácia egy kicsit más, made in: Luxemburg, made in: Anglia, made in: Skandinávia, csupa macera. Magyarországokban viszont lehet iskolázatlanul, munka nélkül élni, még a törvényt sem kell harapós kutyaként kerülgetni, velünk van a drága, kapja a csontot, néha egy kis husit, ha valami kunsztot csinál, mondhatjuk, hogy ügyes, esetleg ügyész, érti mindkettőt.
Rajta vagyunk a térképen és hiába akar egy amerikai nagykövet megkülönböztetni a többiektől, mi nem különbözünk másoktól. A FIFA vezérkar is Magyarország, a Honda légzsákja, az Audi dízelmotorja is az. Magyarország volt Olaszország, amikor Berlusconi maga alá gyűrte a médiát, és Románia is Magyarország volt, amikor egykori miniszterei közigazgatásukra erőltették a Windows operációs rendszerét. Colin Bell gondolhat a Gripen repülőkre, a trafikszerzésre, a Quaestorra, az állami földek privatizációjára, az Ökotárs alapítvány és a többi civil szervezet vegzálására, Kovács Bélára, Habony Árpádra, Vida Ildikóra, esetleg, szentségtörésként magára, Orbán Viktorra, de a külkapcsolatokért felelős miniszterünk megmondta: olyanok vagyunk, mint a többiek. A vizsgán megfelelők. Részei a világnak, Európának. Igaz, nálunk nincs annyi migráns, de hajléktalanunk, mint a tenger. Közeleg a tél, ígérhetjük, ha eljön az igazi hideg, akkor itt is lesz fagyhalál, több is, mint köztük
