Nálunk a családban nem káromkodunk, viszonylag jó társaságba járunk, foci csak tévén, de ez a szürrealizmus kerül minket. Az idegen szavaknál kell keresnem, onnan tudom, hogy a szó francia eredetű, mint a rúzs vagy Brigitte Bardot. Modern művészeti irányzat, főképpen az álmok, látomások és a külvilág hatásait próbálja összeolvasztani.

Semmi bajom az irányzattal, országom több évtizede megy valahová, bakancsa elkopott, a lába sebes, a léptei egyre bizonytalanabbak, de az irány még mindig jó. Szóval, ha ilyen az irány, képzeljük el a csodabogarat! Nekem könnyű, rengeteg embert ismerek, éjjel-nappal talpalnak, álmuk a pihenés, a nyugalom lenne, de egy bazi nagy tenyér mindig a képükbe nyomja a valóságot.

Az én csodabogaramat ápolónőnek, devizaadósnak, gyermekét egyedül nevelő anyának, kisvállalkozónak, esetleg belvárosi hajléktalannak hívják, a nap 24 órájában dolgozik vagy menekül. A külvilág hatásai Berlinből, Londonból érik, onnan jönnek olyan hírek, hogy a munkába, az élet fenntartásába nem muszáj beledögleni.

Persze, a film azért nem olyan. Komoly, de nem komolykodó, frivol mégsem alpári, és ha tudjuk, hogy az édesség árt, akkor szeretnivaló, mint a keserű csokoládé. Vígjátéknak szomorkás, drámának könnyed. Kicsit krimis, kicsit romantikus, kicsit a vendéglő zárórai pizzájára emlékeztet, minden vendég más feltétet rendelne, de már csak egy tészta van, ezért ami a konyhában található, ráteszik. Kolbász, sajt, vöröshagyma, parasztos a címke, magyaros a jelző, de ízében mégis nemzetközi. Mintha Fellini, Dino Risi vagy Antoine Fuqua lenne a szakács, mintha ezt már ők is kisütöttek volna, kicsit korábban, kicsit másként.

Lehetséges, de minek mindig válogatni, emlékezni?

Sok a máshonnan ismert jelenet, gesztus, manapság például minden vagány csávó a bunyó előtt leveszi, aztán felteszi a napszemüvegét, persze, hogy Anger Zsolt sem maradhatott ki a sorból.

A történet a csodabogár korlelete, Budapest alulnézete, jó szövegekkel. A jobb sorsra érdemes főhős rossz emberekkel találkozik, nem barátkozik, de csapódik, ezért aztán jól odaveri magát. Izgalom, feszültség lehetne a száz perc, de a két férfi főszereplő vigyáz a nézők szívére.

Czukor Balázs szenvtelensége olykor unalmas, Anger Zsolt pedig inkább belvárosi színész, mint kültelki csencselő. Pálos Hanna viszont hatásosan hozza a drogos csajszi figuráját. A mimikája, a tekintete árulkodó, ráadásul egy éjszakai sétája közben, egy villanás az egész, ahogy a lába kacsázik, beutaló lehet a kezelésre.

Az élet kegyetlensége, hogy mégsem erre a női karakterre emlékezünk, hanem a mindenkitől itt elbúcsúzó Pap Verára. Kapott egy szerepet, eljátszotta. Fehér köpenyben, doktornőként mondta Nováknak, hogy a fiatalembernek már csak néhány napja van hátra. A színésznő befejezte a forgatást, méltósággal kivárta a néhány napot, és Novák helyett ő ment el. A filmben itt maradt.

Végezetül a nem létező felsorolásról. Az alkotók általában a stáblista után szokták megköszönni szponzoraik támogatását. Én most azokat említeném meg, akik jó okkal mutatnának fityiszt az adakozásra.

Tehát lehet közönségsiker „Az éjszakám a nappalod”, az Országos Mentőszolgálat, a Mozgássérültek Országos Szövetsége, Ferihegy biztonsági szolgálata akkor sem tapsol. A film nem nekik, nem értük készült. Tőlük nem jár köszönet…

X X X

Mától vetítik a mozikban az ősz legbulisabb magyar filmvígjátékát 16-os karikával, címe: „Az éjszakám a nappalod”. Rendezte: Dési András György és Móray Gábor. Szereplők: Czukor Balázs, Szamosi Zsófia, Anger Zsolt, Scherer Péter és Pálos Hanna. Zene: Zságer Balázs.