Ostobaság komoly embert komolytalanságokkal szembesíteni. Tállai András Mezőkövesd polgármestereként, hajdanán az éhezők seregével nézett szembe, belügyminisztériumi államtitkárként festményt rendelt szeretett főnökéről: „Orbán Viktor és Puskás Öcsi a két nagy focista”, az új szocreált nem tagadta, sőt, büszkén vállalta, hogy a szolgalelkűség ma már olyan hungaricum, mint a lecsó vagy az ulti.
A NAV frissen kinevezett vezetője csak erősít minket, persze, hogy hiszünk az adóhivatalban, ahogy a kormányban, az ügyészségben, a köztévében, a nemzeti konzultációban, a közbeszerzések tisztaságában is. Hiszünk bennük, mint a gyermekeinkben, kicsit hazudósak, kicsit huncutok, ha a fenyőfa alatt ajándékot találnak, mindenkinek mondják, hogy a Jézuska hozta.
Hisszük, hogy a megújult Nemzeti Adó- és Vámhivatal is hinni fog minden ajándékba kapott palotának, meseautónak, a családi számlákra rokonoktól érkező milliárdoknak. Tállaitól valójában nem is várható el a védelem, önmaga a hit, megy ez angol, megy ez szakmaiság nélkül, és ha kell, a föld alá tolja a mércét, hogy azon minden hozzá hasonló érzelmű vezető és munkatárs átmehessen.
Igazán jó arra gondolni, hogy kiknek adjuk pénzünket, kik vigyáznak személyes adatainkra, kik döntenek arról, hogy az őrizetbe vételkor a vezetőszár melyik végére kerülünk, szóval csupa macerás ügyben mondanak majd valamit, vélhetően a szerda reggeli riport szintjén.
Tállai nem játszotta meg magát, eszébe sem jutott saját döntéssel, tudással dicsekedni, egy pillanatig sem tagadta, hogy hivatalba helyezői ellátják majd szellemi munícióval. Neki, vélhetően csak annyi dolga lesz, hogy törölgesse a port a míves kettős portrén, és távol tartsa a messziről érkező, magyarul, migráns legyeket attól, hogy a svejki tragédia bekövetkezhessen, azaz, leszarják a képet.
