A liechtensteini filatéliai vállalat (Philatelie Liechtenstein) emellett saját, nemzeti Európa-bélyeget is kiad ugyanebben a témakörben. Ebből a célból pályázatot hirdetett az ország grafikus- és polygráfusnövendékei számára. (A polygráfus mint fogalom és szakma két évtizeddel ezelőtt jelent meg Svájcban és Liechtensteinben, lépést tartandó a technológiai haladással a nyomdaiparban, miután gyakorlatilag összeolvadt a két, régi szakma, a szövegsokszorosító tipográfia és a képfeldolgozó litográfia.) A versenyt Aurora Corrado pályázata nyerte meg, „Grünes Umdenken“ címmel 1,50 frankos bélyeg formájában. Miként a mellékelt bélyegív is bizonyítja, az ifjú tervezőművész alkotása fejre állítva is esztétikai élmény. 

Az európai kis posták szervezete, a SEPAC (Small European Postal Administration Cooperation), melynek 14 állam a tagja, rendszeresen jelentet meg közösen elhatározott témájú bélyegeket. Liechtenstein SEPAC-bélyegét ezúttal Hans Peter Gassner grafikus tervezte, címe: „Vier Jahreszeiten“ (Négy évszak), névértéke 1,50 frank. Az óramutató járásával megegyező módon következnek egymás után az évszakok; a sor a téllel kezdődik, és látványos módon színek jelölik az évszakokat. A tízes kisívre a SEPAC-ba tömörül országok hivatalos nyelvén is rányomtatták a „négy évszak” kifejezést. 

A képzettségét tekintve pedagógus Alois Ritter (1910–86) hercegségi zenei igazgató élete nagy részét a muzsikának szentelte. Emellett festő is volt. Kipróbálta és alkalmazta is kora legkülönfélébb technikáit a vázlatain, csendéletein, olajképein… Ritter különösen szívesen festett a szabad természetben, és persze fantáziáját szabadon használva a műtermében is.

A most megjelent alkalmi bélyeggel a hercegség filatéliai társasága a kis ország egyik kiemelkedően tehetséges művészére emlékezik Alois Ritter 1951-ben alkotott két szép tájképével. Az egyik, az egyfrankos névértékű bélyeg a Ruggeller Riet természetvédelmi terület egy szeletét örökíti meg, a másik a művésznek talán az utolsó alkotása, egy akvarell Triesen környékéről (névértéke 2 frank). 

Régészeti leleteket mutat be az ugyancsak márciusban megjelenő, három címletből álló sorozat, amelyen őseink használati tárgyai láthatók. A tőr (CHF 1.00) az időszámításunk előtti negyedik évezredből, a korai kőkorból maradt ránk. A gerelyformájú, letört csúcsú penge hossza 11 centiméter, fogantyúja, amely minden bizonnyal fából készülhetett, hiányzik. A kései bronzkorból (időszámításunk előtt kb. 1200 tájáról) származó borotválkozó kés (CHF 1.50) már jóval finomabb kézügyességről tanúskodik. A bronzból készült fejsze (CHF 2.00) a  hallstatti kor (i.e. 5. század) emberének szerszáma volt, és jól szemlélteti az emberi találékonyságot.

A fákat ábrázoló forgalmibélyeg-sorozat újdonság: Liechtensteinben ugyanis első alkalommal jelenik meg 40-es íven kis formátumú (24,75×27,2 milliméteres) névérték. Ezt az öntapadó bélyeget a tömeges használatra szánják. A Rajna menti mini országban magányosan álló fákat választottak ki a sorozat motívumaiként: tölgy (CHF 0.85), szomorúfűz (CHF 1.00), diófa (CHF 1.50), rezgő nyár (CHF 1.70) és nyírfa (CHF 2.00). 

A most bemutatott bélyegek március 7-én jelennek meg a postai forgalomban.

Évente kétszer, különleges alkalomból jelenik meg a «dieMarke.​li», a hivatalos gyűjtőív. Az első pillantásra azonos, ám tíz különféle motívumból alkotott ív névértéke 10 svájci frank. A bélyegek természetesen egyenként is felhasználhatók egy-egy frank értékben. A «dieMarke.​li» nem része a liechtensteini bélyegkiadásnak, miáltal még különlegesebbnek számít a gyűjtők szemében. 

A mostani 5. hivatalos gyűjtőív Jens W. Bey­rich «Hy­per­sym­metrics» című kiállítása alkalmából jelenik meg. A tárlat a Liechtensteini Művészeti Múzeumban látható. A bélyegek a művész által megalkotott algoritmuson alapuló mértani szerkezeteket ábrázolnak. Ennek megfelelően valamennyi ív más, és nincs két egyforma bélyeg sem a kiadásban.