Pedig egymillió embert simán el lehetne osztani a 28 tagállam között a félmilliárd lélekszámú Európában. Schulz ugyanakkor kitért arra, hogy Orbán Viktor hiába építtetett kerítést a déli határon, az ideológiai harcot nem nyerte meg. A földrész lakóinak nagy többsége továbbra is a kvóta mellett van. És ezután sem lehet feladni, hogy meggyőzzék a vonakodó államokat.

Az EP elnöke ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a szélsőjobb erős a franciáknál, hollandoknál és az osztrákoknál is, ezért a helyzetért nem lehet kizárólag a volt kommunista államokat vádolni. A tekintélyuralmi kísértés létezik a kontinens mindkét felén.

Schulz szerint a jogállam megsértése kapcsán gyakran napirendre került a magyar ügy, csakhogy soha nem sikerült bizonyítani, hogy az Orbán-kormány súlyosan és tartósan veszélyezteti a közös értékeket. A magyar kormányfő elment a határig, de nem lépett át azon. Az unió nem szövetségi állam, hanem szuverén államok közössége, így nem tehet semmit. A lengyeleknél más a helyzet: Orbánnak ugyanis kétharmada volt az alaptörvény módosításához. A Jog és Igazságosság viszont a szavazatok 37%-val igyekszik átalakítani az Alkotmánybíróságot. Ezzel együtt a politikus óvatosságot ajánl, mivel az EU-ban a tényleges hatalom a tagok kezében van, azok pedig azonnal tiltakoznak, amint Brüsszel a közös értékek őreként vizsgálódni kezd náluk. És ha nem sikerül bizonyítani a vádat, akkor fennáll a veszély, hogy abból a nacionalisták húznak hasznot.

Kezdi nyugtalanítani Brüsszelt a tekintélyelvű kísértés, amely az európai terv alapjait fenyegeti – írja ugyancsak a Libération. Úgy tűnik föl, bajban vannak az unió nagy tagállamainak vezetői. A tét az EU jövője, a válságok több síkon zajlanak: menekültek, terrorizmus Ukrajna, Szíria, euró, a populizmus felemelkedése, valamint a brit kilépés lehetősége.

Merkel és Hollande a tegnapi csúcson sem tudott érdemi javaslatot letenni az asztalra, Európa siralmas képet mutat. A sorozatos tűzoltások már eddig azt az érzést erősítették a polgárok egyre nagyobb részében, hogy az uniótól nem kapnak semmiféle hozzáadott értéket. A populizmus már vagy uralomra jutott, vagy a hatalom kapuján kopogtat, Magyarországtól Franciaországig. De még rosszabb, hogy sok helyen a kormánypártok populista vonásokat vesznek fel, nehogy megbukjanak.

Az EU tehetetlen az autoriter kihívással szemben. Ha egy állam már bejutott a szervezetbe, az ügyek 80%-ban jóformán azt csinál, amit csak akar. És mivel a közösségben egyhangú alapon születnek a döntések, a populisták megakadályozhatják, hogy az EU nekik nem tetsző módon foglaljon állást. Vonatkozik ez a szavazati jog felfüggesztésére is. Kiút lehetne egy új, kisebb Európa megteremtése, de az az eddigi integráció kudarcának beismerése lenne. És a franciák nem akarják, márpedig nélkülük nem megy semmi. 

A Libération vezércikke szerint egy elveszett világot idéznek az unió alapértékei. Hiszen Lengyelországban a demokráciáról az a Kaczynski dönt, akit jó páran a dühöngő őrült Kim Dzsong Un-höz hasonlítanak. Vagy miként lehetne Magyarországon szabadságról beszélni, amikor a fölöttébb tekintélyelvű Orbán Viktor villámgyorsan megrendszabályozta a közmédiát, hogy ellenőrzése alá vonja a tájékoztatást, vagy ahol az internetes magánoldalak a baráti oligarchák kezében vannak? Emberi méltóság Dániában, ahol elveszik az érkező menekültek vagyonkáját?

Ezek az államok egyértelműen eljutottak a vörös vonalig, és látnivaló, hogy az európai intézmények megriadtak, illetve zavarban vannak. Maga Schulz is elismeri, hogy Orbán elment a falig, meg kell várni, amíg átjut rajta? Mármint hogy végre cselekedjék az unió? Bűnös bénultságot tapasztalható, miközben a hagyományos pártok egyre inkább fogékonyak lesznek a szélsőjobbos ideológiára és a fertőzés eléri a földrész nyugati részét.

Mire kell még várni? Az uniónak van egy alapvető hibája, amit gyorsan meg kell szüntetni, még mielőtt szétesik az EU. Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint Európa békéjéről.

Magyarország a populista Orbán Viktor médiabefolyása alatt áll – szögezi le a Libération. A kormányfő fokozatosan terjeszti ki monopóliumát, vagy közvetlenül, vagy jó emberei segítségével. Az állami tévé két dolgot kínál: propagandát és hazugságot.

Amióta a jelenlegi miniszterelnök 6 éve visszatért a hatalomba, híradó nem múlik el az egyre jobb termelési eredmények méltatása nélkül. Szabó Szabolcsot, az Együtt politikusát ez a fajta tájékoztatás az 50-es évekre emlékezteti. A köztévé akkor is (sic!) manipulálta a híreket, meg most is. Napjainkban példa rá a kölni események kapcsán bejátszott kairói felvétel, vagy a Cohn-Bendit-féle sajtótájékoztató. Az utóbbi, manipulált riport szerkesztőjét előléptették. A felügyeleti hatóságokat teljes mértékben a Fidesz uralja. Az európai szervezetek hiába tiltakoztak a jogi konstrukció ellen.
Az ország erős embere teljesen átszabta a médiát. A hozzáértő újságírókat középszerű inasokkal váltották fel. A magánrádiók hullámhosszait ingyen a hatalom barátainak játszották át, illetve másoknak hatalmas árat kellett fizetniük érte. A híreket a központból előre legyártják a kisebb megrendelőknek, igen jutányosan. Azok meg boldogan átveszik, mert embert spórolnak meg vele. Így azután mindenütt ugyanazokat a – jó – híreket lehet hallani.

De létezik még az információ szabadsága. Ám mi lesz pl. az RTL-lel, ha Orbán kiépíti a maga saját digitális sajtóbirodalmát? Hiszen csókos vállalkozók bevonásával nagy bevásárlásba kezdett, hogy ellensúlyozza Simicska-féle orgánumok bírálatát. Másutt is van persze „közeli” média, a magyar sajátosság az, hogy ezek közül jó párat az állami korrupció tart el. Hiszen a Magyar Idők fő tulajdonosa, Sánta János pl. zavaros körülmények közepette szerezte meg a cigaretta nagykereskedelem jogát. Vagy a TV2 új gazdája, Andy Vajna jócskán kapott költségvetési ajándékokat.

És Orbán már tolja előre a gyalogjait az internet világában is. Léteznek még független oldalak, de ahogy Pethő András a Direkt 36-tól mondja, egyre kisebb a független újságírás mozgástere. 

Egy neves magyar szociológus szerint Magyarország lehetett volna olyan, mint Ausztria, csakhogy… A Die Presse hasábjain megjelent vendégkommentárjában Andor Mihály azzal kezdi, hogy milyen ápolt, jól működő település lett Budaörsből, na, persze, ott a polgármesternek nem enyves a keze és másoknak sem engedi meg, hogy belenyúljanak a közösbe.

Ugyanez igaz lehetne az egész országra is, ha a magyar politikai elit nagy többsége nem lopná meg az állami tulajdont és nem tenné lehetővé ugyanezt mások számára is. Orbán Viktor maffiaállama e tekinteten turbósebességre kapcsolt. Az előző kormány talicskával vitte haza a pénzt, a mostani viszont 2010 óta a törvényhozás markológépével csinálja ugyanezt.

Pénzből meg van elég, sokkal több, mint amennyi a Marshall-segély keretében a háború után talpra állította Ausztriát. Az EU-ból ömlik a támogatás, Orbán Viktornak azonban sikerült öt év alatt egy gyorsan leszegényedő, életidegen országot produkálnia. Ha ő és az oligarchái nem nyúltak volna le ennyit, akkor kétszer ennyi autópályát lehetett volna építeni. Ha a brüsszeli források fele nem magánzsebekbe folyt volna, akkor valamennyire rendbe lehetett volna tenni a lepusztult egészségügyet, az iskolarendszer pedig előírásszerű lehetne.

De vittek mindent, ami a maffiaállam keze ügyébe akadt. Lásd a szépen eltapsolt magán-nyugdíjpénztári vagyont. Vagy a trafikmutyit, valamint a belvárosi ingatlanok elkótyavetyélését a haveroknak. Természetesen akkor Rogán Antal nem költhetne többet, mint amennyi a fizetése. És akkor még lehetne sorolni, hogy Orbán kebelbarátja kapta meg az állami szerencsejáték koncesszióját, hogy potom áron pártbarátoknak passzolják át az állami földeket, hogy off-shore cégek degeszre keresik magukat a letelepedési kötvényeken, és a többi, és a többi.

Andor Mihály hangsúlyozza, hogy ha ez nem így történt volna, akkor ezeket a milliárdokat a közös jóra lehetett volna fordítani, de úgy tűnik föl, az Orbán-kabinet ezt a fogalmat nem ismeri. Ám az ország jelenleg úton van a feudalizmus felé, jóllehet, ha a miniszterelnök a demokráciáért ténykedett volna, akkor a magyarok nem pazaroltak volna megint el legalább egy fél évszázadot.

Ekkora bűnt még a magyar történelem legsötétebb figurái sem követtek el a nép ellen. Ezúttal ugyanis senki sem avatkozott be kívülről, ezért még soha nem volt ekkora az esély, hogy jóra forduljanak a dolgok.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!