Prézli lassan 40 éve Bécsben él, befutott üzletember, Magyarországot már csak az otthonom jelenti neki. Évente átlagban kétszer érkezik, autóval, óriási csomagokkal. Használt, ahogy a hirdetés mondaná: jó állapotban lévő ruháit, cipőit hozza nekem, választhatok, a minőséget megtarthatom, a többit adhatom tovább a rászorulóknak. Prézli ékszerész, semmit sem viselhet sokáig, vásárlói nem unhatják meg a divatját, ezért negyedévenként cseréli ki ruhatárát, bármit kapok is tőle, Kispesten elegánsnak látszom benne.

Szegény ember ne legyen önérzetes! Barátommal egyforma a lábunk, a magasságunk, amikor hízni kezdett, vele tartottam, bütykével együtt nőtt az enyém. Szóval a mérettel sosincs baj, a zakó nem lötyög, a cipő nem szorít, az övé gond nélkül lesz az enyém, a mi világunkban így természetes.

Jó példát mutathatunk, Prézli meg én, a közéletben is egyre divatosabb, elfogadottabb a használt. Az antikváriumok, a turkálók után itt az ingatlanpiacot felpezsdítő CSOK, a családok otthonteremtési kedvezménye. Hatására egyre keresettebbek a régi építésű lakások, házak: egy kis felújítással már szépnek is látszanak. Vezető pártunk és kormánya szerint, a bádogviskótól a rózsadombi palotákig mindenki meglelheti a maga otthonát, ha valaki mégis benne fagy meg, az nem a mélyszegénység, hanem a rossz választás oka.

A politika is egyre gyakrabban tekinti magáénak a múlt örökségét. A szocializmus már-már elfeledett államosítása, központosítása, munkaerő-gazdálkodása, a besúgórendszer a régi szép időket idézi. Akárcsak a pártállami ejtőernyősök. Nálunk az elhasznált politikusok is értékállók, Szőcs Géza, Hoffmann Rózsa, Czunyiné Bertalan Judit példája bizonyítja, hogy nincs az a lyukas cipő, mely más lábon ne látszódnék újnak.

Az örökzöld, persze, ebben a témában a nemzet sportolója, mindenki Pajája, a megunhatatlan, az elfelejthetetlen, a kidobhatatlan párbajtőrőző. Pártja alelnökeként tudott a leendő einstandról, mégis a nyugdíjak értékállóságáról beszélt. Következetesen „álamelnökként” regisztrált, miközben a magyar nyelv reformját hirdette. Plagizált, és amikor lelepleződött megígérte, hogy visszamegy az egyetemre. Ne kételkedjünk: kancellár még lehet. Más pohárkával, ő vödörrel a kezében figyeli a pénzforrásokat, és a pártoktól független lé csak akkor kezd dőlni, ha ott van. Most például hivatalból ő felügyeli a lehetséges budapesti olimpia lehetséges előkészületeit. Ismét rangja van, tiszteletdíja, talán még szava is.

A Fidesz óriásplakátján: Magyarország jobban öltöztet, ő a ruhás kötélen száradó, ezerszer átmosott gatya. Nem akarom Prézli barátomat nagyon fényezni, ő érkezése előtt selejtez, ilyet biztosan nem hozna nekem…