Sokan szerették, ő pedig a társaságot, az italt, a kártyát, azaz mindent, ami az életet szépíti, elviselhetővé teszi. Lacinak mindenről volt véleménye, soha nem tartotta meg magának, csillagfényes éjszakákon járta a várost, és szerenádként kiabálta: „Két forint a forró lángos, le van szarva Kádár János”.  Mindez még a 80-as évek elején történt, a Pol Potnak csúfolt, Komócsin Mihály vezette Csongrád megye központjában. Csak a fiatalabbaknak, Kádár János az MSZMP első titkára volt, Magyarországon a mindig utolsó szó kimondója. Vagyont nem gyűjtött, 30 éves uralkodásának minden zsákmánya elfért egy bőröndben.

A Magyar Szocialista Munkáspárt – mai szóhasználattal – a hazaárulók gyűjtőhelye volt (Szűrös, Pozsgai, Kövér, Schmitt, Martonyi elvtárs és Hoffmann elvtársnő természetesen beépülve bomlasztott). Pol Pot Kambodzsa kommunista diktátora, százezrek hóhéraként vonult be a történelembe, hozzá hasonlítatni olyan volt, mint állatorvost sintérezni.

Mindebből látszik, milyen politikai környezetben létesített Szeged új, két tannyelvű gimnáziumot, és keresett hozzá szakmailag megfelelő, a helyi pedagógusnak is elfogadható igazgatót. Az akkori tanács Kovács Lászlót találta a legmegfelelőbbnek a feladatra, és rábízták a Deák Ferenc nevét viselő intézményt. Ő pedig menedzselt, biológiát tanított, szabadidejében focizott, és a két forintos monológját továbbra is előadta.

Laci már nem él, emléke is csak véletlenül idéződik fel, most, amikor a KLIK új vezetőt kap, egy politikai család megbízható tagját. A hölgyről, köztársasági elnökünk testvéréről, csak szép és jó tételezhető fel. Áder Annamáriának eszébe nem jutna a Bazilika előtt olyasmit kiabálni, hogy tíz forint (infláció) a toros disznó, le van szarva…

Szóval, csak gratulálni lehet a választáshoz, ilyen és az ehhez hasonló döntések biztosítják a közélet tisztaságát, a fennálló rendszer hosszú életét. Mert az a bizonyos másik csúnyán megbukott. Még jól emlékszem a Csongrád megyét megrázó korrupcióra, arra, hogy a helyi MSZMP-főnök, Komócsin Mihály fia belekeveredett a politikába. A maiak el sem tudnák képzelni, hogy egy gyermek – apja nevének, beosztásának köszönhetően – előnyhöz jut az életben. Márpedig az átkosban ez is megtörténhetett. Ifjabb Komócsin felesége, egy nyári napon, befőttet készített, férje pedig elment a helyi konzervgyárba üvegekért. A göngyöleget raklapról árulták, vihette boldog, boldogtalan. Kis Komó darabonként, ahogy más, fizetett, de a raktáros (vélhetően régi partizán vagy csak egyszerűen szolgalelkű kommunista) nem a mosásra váró, tehát még piszkos készletből, hanem a már megtisztított üvegekből szolgálta ki. A fiatalember nem tiltakozott, a szocializmus pedig hamarosan összeomlott. A korrupciónak, a kapcsolati tőkének híre-hamva sem maradt.

Kovács Laci, biztos, hogy így van?