A lap szerkesztőségi cikke úgy ítéli meg, hogy van kiút a menekültválságból, csak éppen az unión belül abba kellene hagyni az egymás közti vitát és neki kellene látni a feladatnak – írja a The Guardian. Mert az áradatot nem tartóztatja fel az sem, ha szögesdrót kerítéseket emelnek, vagy ha elveszik az érkezők pénzét. A legnagyobb hajtóerő a szír háború, és nem valószínű annak hatása egyhamar enyhülne. Ebben a helyzetben nagyon is szükséges lenne az egység, csak éppen a jelek szerint minden erre irányuló lépés a másik oldalt erősíti. A megosztottság erősödik, nemhogy csökkenne. Úgy tűnik föl, a tízoldalú bécsi találkozó célja az volt, amennyire csak lehetséges, nehezítsék meg, hogy a menekültek továbbjussanak Görögországból. A magyar népszavazás felerősíti Európa felbomlását. A paradox viszont az, hogy már régóta megvannak a tervek a megoldásra, ideértve a külső határok védelmének megerősítését, a kvótákat, az elutasított menedékkérők visszatelepítését. Csak éppen nem hajtják végre ezeket. A kölcsönös vádaskodások kelthetik azt az érzetet, hogy itt a nemzeti érdekekért állnak ki, de pont az ellenkezője az igaz. Az EU gazdag, képes lenne befogadni pár százezer kétségbeesett embert. De ez csak közös erővel és józal együttműködéssel lehetséges, nem pedig rémes egyéni lépésekkel, amelyek csak tovább súlyosbítják a bajokat.

A svájci Neue Zürcher Zeitung kétesnek minősíti a menekültkvótákról tartandó népszavazást; úgy véli, hogy amögött populista számítások húzódnak meg, de beválhat az elképzelés. A tudósítás nem kétli, hogy a Nemzeti Választási Bizottság helyt ad a kezdeményezésnek, hiszen a testület kizárólag a Fidesz képviselőiből áll. Emellett a lakosság többsége a kérdésben a miniszterelnök mögött van, a kemény intézkedések, beleértve a határkerítést, egyértelműen élvezik a közvélemény támogatását. Ezért valószínű, hogy a nép igazolja Orbán politikáját, amit Brüsszelben nehezen hagyhatnak majd figyelmen kívül, még akkor is, ha más országok is követhetik a példát. Szakértők azonban kétségbe vonják az elképzelés jogszerűségét, de tavaly ősszel ezt még a Fidesz is hasonlóképpen látta, amikor a Jobbik akart egy hasonló referendumot.

A Die Presse vendégkommentárja azt taglalja, vajon nem jut-e zsákutcába Orbán Viktor a népszavazás ötletével. A szerző, egy Bécsben élő, fiatal, szabadúszó magyar újságíró emlékeztet arra, hogy a kormányfő egy nappal a bőrfejűek tragikus fellépése után terjesztette elő a maga javaslatát. A lépés cinikus, de a referendum aligha lesz sétagalopp, szemben a hatalom várakozásaival. Mindenesetre a bejelentés jelzés akar lenni több irányban is.

Egyrészt sulykolni igyekszi az érzést, hogy a polgárok beleszólhatnak a fontos dolgokba, arról nem beszélve, hogy a kigyúrt szkinhedek felbukkanása a politikában kellemetlenné vált a Fidesz számára. Másrészt az üzenet szól Brüsszelnek is, miután a rezsim számára egy éve lételemnek számít a szembenállás az EU-val a menekültek ügyében.

A népszavazással Orbán mélyíteni igyekszik a szakadékot az együttműködést támogató és elutasító tábor között. Egyben saját pozícióit akarja erősíteni, és azt reméli, hogy más államok is a nyomdokaiba lépnek. 
Csakhogy visszafelé is elsülhet a dolog, mert bár a nagy többség elutasítja a menekülteket, ám sokan elégedetlenek a kabinettel. A tanárok és diákok hetek óta tiltakoznak, és még messze nem látni a hullám végét. Ha az ellenzék képes meggyőzni az embereket, hogy itt az alkalom a kormánnyal szembeni elutasítás kinyilvánítására, akkor az adott esetben megingathatja Orbán Viktor uralmát. A referendum esetében éppen ez lehet a tét.

A Der Standard vendégkommentárja úgy ítéli meg, hogy hosszú idő óta először a közönyösség helyébe a tiltakozás lép, ráadásul a mozgalom a népből indul ki. A szerző, Mesés Péter, a stuttgarti kulturális intézet volt munkatársa hozzáteszi, hogy ha erősödik az ellenállás, az igen veszélyes lehet a Fidesz számára. Sokáig úgy látszott, hogy mindent elural az apátia, amit csak súlyosbított a kormány hazugságpropagandája. Orbán 1,5 millió hívére számíthat, ők minden körülmények között kitartanak mellette. De a gond, hogy hol van a többi 6,5 millió? Csak a Fidesz maradt, amely az egész országot a saját tulajdonának tekinti, mintha egy részvénytársaság lenne. Mindent a saját uralma alá hajtott, ideértve a közmédiát is.

De a miskolci tanárok nyílt levele egy csapásra megváltoztatta a képet. És a Kossuth téri tüntetésen olyasvalamit lehetett érezni, amit már régen nem: azaz nem csupán elszántságot, hanem szolidaritást, ami hatalmas erő. És a pedagógusok képesek elmagyarázni, hogy itt nem az ő bérükről, hanem az egész oktatás jövőjéről van szó. Az erő nem a gyenge és részben hiteltelen ellenzékből fakad, hanem magából a népből, ami teljesen új helyzetet teremt – Orbán számára is. Ő ugyanis nem politikus, hanem futballista, aki tárgyalni nem képes, hanem csakis nyerni. Az ő szemében a kompromisszum a gyengeség jele, csak előre tud haladni, még ha ott falba ütközik is. Ám most azzal találja szemben magát, hogy a lakosság nagy része ellene van, hiába mondja, hogy ezeket az embereket Soros, vagy Brüsszel tüzeli. Csak nevetségessé teszi magát, ha kitart e tézise mellett – ha megmarad a szolidaritás. És aki nevetséges, az gyenge is. És aki gyenge, az veszíthet is. Lehet, hogy forró időszak következik Magyarországon.

Többen cenzúrát emlegetnek, mert a magyar és a lengyel püspökkari konferencia követelésére eltávolítottak több bíráló cikket az uniós püspöki bizottság internetes magazinjának oldalairól – olvasható az osztrák Der Standardban. Az EuropeInfos havonta jelenik meg digitális változatban és legutóbb egy új sorozat első részeként a magyar és a lengyel helyzetet elemezte. Az előbbi szerzője egy osztrák vallásfilozófus és teológus volt, aki az Orbán-kormány új jobboldali ideológiáját kritizálta. Úgy vélte, hogy a magyar felfogás belülről fenyegeti a jogállamiságot és az emberi jogok iránt elkötelezett demokráciát. Megkérdőjelezte továbbá, hogy milyen alapon szerepel az alaptörvény bevezetőjében a keresztény nemzet mítosza. Szerinte a hatalom csak arra használja a preambulumot, hogy felléphessen a más nemzetfelfogást valló ellenzékkel szemben. Mint rámutatott, a völkisch indíttatású bezárkózás tökéletesen illeszkedik a muzulmán menekültekkel esetében tapasztalt megvetéshez és megalázáshoz. Utalt arra is, hogy a magyar egyházak támogatják ezt a keresztény, posztfasiszta irányzatot.

Csakhogy a magyar katolikus egyház tiltakozására le kellett venni a hálóról az írást, amit a bécsi Katolikus-teológiai kar dékánja cenzúrának minősít. Most az érintett oldalon az áll, hogy a tartalmat a magyar főpapság közbenjárására eltávolították. Az EuropeInfos főszerkesztője szerint a magyarok nem indokolták meg, hogy mi a bajuk konkrétan. Pedig nyugodtan megmondhatták volna, ha bármi hiba, tévedés van a cikkben. A katolikus-teológiai kar már említett dékánasszonya külön kiemeli az elemzésből, hogy egy demokratikus jogállam nem épülhet etnikai elvekre, hanem csakis az emberi jogok egyetemességére. Ha katolikus püspökök Európában valóban támogatják az új jobboldal völkisch ideológiáját, akkor ily módon elárulják az anyaszentegyház egyetemes jellegét. Ezt azonban nem szabad elfogadni. A magazin társkiadója, a Jezsuiták Európai Szociális Központja úgy értékeli, hogy a párbeszédet fojtják el, akik levettették az írást.

(A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!)