A Sárkányölő Szent Györgyöt lóháton ábrázoló bronzszobrot a hagyomány szerint I. (Nagy) Lajos királyunk ajándékozta a kor nem kevésbé kiemelkedő cseh uralkodójának, IV. Károly német-római császárnak.
A műalkotást a 14. századi európai szobrászat egyik kiemelkedően értékes darabjaként tartja számon a művészettörténet. A lovas szobor emellett valóságos kincsesbánya a magyarságkutatóknak: nyerge például két eltérő – a ló mozgásához idomuló – részből áll, a honfoglalás-kori sírokból kikerült leleteknek megfelelően. De a vitéz páncélzatának, ruhadíszeinek számos apró részlete is egyezik a korból ránk maradt emlékanyaggal. Az évszázadok során eltűnt a szobor feliratos pajzsa, tőr helyett pedig a ma is látható lándzsa rakták a kezébe. A felemelt karjával197 centimétermagas bronzalakról több másolat is készült, ilyen látható például a kolozsvári Farkas utcában, a budapesti Halászbástyán és Szegeden, a Dóm tér szomszédságában.
A Kolozsvári fivérek számos más remekművet is alkottak. A Győrött őrzött Szent László-herma állítólag a király híres nagyváradi lovas figurája fejéről készült másolat, az eredeti szobrot 1390-ben avatták fel a váradi katedrális előtt Zsigmond király és Mária királyné jelenlétében. Ennek és a művészpáros más alkotásainak a török időkben nyomuk veszett, egyes feltételezések szerint ágyúkat öntöttek belőlük.