A tanulmányt ismertetve Székely István Pál – a brüsszeli igazgatóság képviseletében –  azt a megállapítást emelte ki, hogy bár nagymértékben csökkent a külső egyensúlyhiány, de fennmaradt jó néhány kockázat is. Szakpolitikai intézkedések (így például a devizalapú hitelek forintosítása) hozzájárultak a devizakockázatok mérsékléséhez, ám még mindig meglehetősen magas a külső adósság. Magyarország csak korlátozottan képes új külföldi befektetések vonzására – fejtegette az Európai Bizottság tisztségviselője.

Kétségtelen, hogy a magyar gazdaságnak a 2008–09. évi gazdasági válság után sikerült kilábalnia a gödörből, a belső pénzügyi egyensúlyhiányok is csökkentek, de továbbra is súlyos kihívásokkal kell szembenéznünk. Tavaly már némileg megélénkült a lakossági hitelezés, ugyanakkor ez a fordulat nem mondható el a vállalati szektorról. A külső és belső adósság csökkentéséhez elengedhetetlen a versenyképesség növelése és a termelékenység javítása – hangsúlyozta az országjelentésre hivatkozva Székely István Pál.

Hozzászólásában Chikán Attila egyetemi tanár nem vitatta az elért makrogazdasági eredményeket, főként azt, hogy az ország sérülékenysége csökkent. Ugyanakkor olyan problémahalmazzal kell most megbirkóznia a hazai gazdaságnak, amely masszívan hátráltatja a további egyensúlyjavítást, a külföldi és hazai befektetők bizalmának megnyerését. A kkv-ágazatban jóformán senki sem vesz föl hitelt, mert ki tudja, nem változnak-e meg gyorsan a feltételek – mondta Chikán Attila. A kormányzati munka színvonalának tekintetében egy tanulmány szerint a 110. helyen állunk a felmérésébe bevont 140 ország közül. A humánszférában az egészségügy és az oktatás lemaradása egyre riasztóbb, és az iskolaköteles kor leszállítása 16 évre azt eredményezte, hogy sok fiatal „közfoglalkoztatottnak készül” – mutatott rá a Corvinus Egyetem professzora.

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke az elhangzottakhoz azt fűzte hozzá, hogy ezer kilométerből (Brüsszelből) nézve a magyar gazdaságnak kicsit más a látszata. Az elvesztegetett 10–15 év miatt ma messzebb vagyunk Ausztriától, mint 25 évvel ezelőtt. Nincs alapvető változás a jogbizonytalanság, a kiszámíthatatlanság tekintetében, számottevően nem javult a hazai intézményi környezet. Hiányoznak a strukturális reformok, miközben az állam működési túlterjeszkedése csak gondot okoz; példa erre a bankrendszer és az állam összefonódása. Senki sem vitatja, hogy a munkanélküliségnél jobb a közmunka, de tévhit azt gondolni, hogy a magyar munkanélküliség csupán hatszázalékos lenne. A vezetés túl sokat vállalna (olimpiát, Paks bővítését, további stadionokat), de kérdés, hogy a gazdasági fejlődésnek vajon ez-e helyes iránya? – mondta a kutatóintézet vezetője.

A napokban a kabinet részéről olyan értelmezést is lehetett hallani, mintha az EU jelentése szerint itthon minden nagyon szép, minden nagyon jó lenne. Az állami M1 hírcsatornának nyilatkozva a pénzügypolitikáért felelős egyik illetékes kizárólag a dicséreteket emelte ki. Ám ami például az „alacsony” munkanélküliséget illeti, közelebbről nézve már nem annyira rózsás a helyzet. A kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és az alacsony infláció sem elsősorban a hazai erőfeszítéséknek, mint inkább a világgazdasági fellendülésnek és az energia alacsony világpiaci árának köszönhető. A térség országaival egybevetve a magyar növekedés viszonylag mérsékeltnek nevezhető, és a beruházások – az uniós források csökkenése miatt – az idén akár vissza is eshetnek.

Érdemes tehát árnyaltabban értelmezni az Európai Bizottság országjelentését – és nem csupán a hízelgőnek hangzó megállapításokat mantrázni.

A brüsszeli dokumentum teljes szövege ITT olvasható.