Mostanság körükben a Bibó István által megírt politikai hisztéria uralkodik a kvóták ügyében – folytatódik a The New York Times cikke. Kerek-perec elutasítják a muzulmán menekülteket. Nem kívánnak változtatni társadalmaik homogén jellegén, szemükben a multikulturalizmus modellje kudarcot vallott.
A nyugati demokráciák felől nézve ugyancsak nyugtalanító, ahogy a keleti vezetők igyekeznek annyira meghajlítani a jogállamot, amennyire az csak lehetséges egy választott kormányban. Erről egy cseh származású francia politológus azt mondta, hogy itt két irányzat találkozik: visszaesik a demokrácia, illetve az identitásból kiinduló feszültség jelentkezik a migráció kapcsán és a kettő erősíti egymást. A belpolitikában mutatkozó nacionalista, konzervatív tekintélyelvűség jelenik meg a menekültválságra adott válaszban is, és ez feltűnően különbözik attól, ahogyan a Bizottság, illetve a legtöbb tagállam reagál.
Pedig egykor mintadiáknak számítottak, csakhogy a demokratikus elit számára annyira megerőltető volt a gazdasági átállás, hogy nem figyelt oda az új politikai kultúra kialakítására. A magyar és a lengyel politika tele van a kommunizmus örökségével, gondot okoz számára a hatalom megosztása, összeesküvés-elméletek bukkannak fel, nem hajlandó a párbeszédre az ellenfelekkel. Egy másik tényező, amely kiesett a látómezőből: ezek az országok még mindig szegények.
A visegrádiak örömmel fogadták az uniós támogatásokat, ám a régi Európa nem gondolta, hogy cserében ragaszkodnia kell a demokratikus kultúrához és sokszínűséghez. Lehet, hogy az illiberális demokráciák felemelkedése fenyegeti az uniót, de euroszkeptikus populisták nyomulnak az alapító államokban is. 25 évvel a visegrádi csoport megalakulása után Európa még mindig az egységet keresi, csak éppen a hangulat eltolódott a szolidaritástól a kölcsönös vádaskodás felé.
A menekültügyi válsághelyzet kihirdetése kapcsán a magyar rendőrség szóvivője azt közölte, hogy naponta 100-200 embert tartóztatnak le, amiért áthatolnak a kerítésen – jelentette az Al-Jazeera. Számuk csak ebben a hónapban már az ezret közelíti. Kovács András, a migránsokat segítő egyesület vezetője úgy tudja, hogy a múlt hónap közepe óta megháromszorozódott azoknak a száma, akik nyitott és zárt táborokban vannak. Ő attól fél, hogy a balkáni utak lezárása kockázatosabb útvonalak felé tereli a nyugatra tartó tömegeket. Mint mondta, nem ismeretes, hányan tudnak úgy belépni az országba, hogy nem fogják el őket a hatóságok, de a szigorú intézkedések miatt gyakorlatilag lehetetlen menedéket kapni. A szegedi Migráns Szolidaritási Csoport képviselője szerint legfeljebb néhány emberről lehet szó, és visszaküldenek Szerbiába szinte mindenkit, aki a törvényes úton próbálkozik.
A német kancelláriaminiszter úgy látja, hogy Törökországnak vannak ugyan hiányosságai az emberi jogok kapcsán, de a menekültügyben európaibb módon viselkedik, mint egynémely uniós tagállam – írja a Die Welt. Altmaier, aki Merkel bizalmasaként a migránsügyek felelőse, úgy gondolja, hogy a hétfői csúcsértekezlet fordulópont volt, mert először nyílt lehetőség a válság megoldására a humanitárius szándékok feladása nélkül. A kiút ugyanis nem az, hogy ide-odatologatjuk a menekülteket. Csak az a járható út, ha kevesebben jönnek Európába. Ez esetben könnyebb lesz elérni a szolidaritást is.
Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy hová vezetett, amikor a múlt század első felében egyes államok megpróbálták kíméletlenül érvényesíteni a saját nemzeti érdekeiket a többiekkel szemben. Azzal érvelt, hogy az EU a történelem legnagyobb adománya az európaiak számára és nem szabad könnyelműen kockára tenni.
Elismerte, hogy a belső nehézségek miatt a kvóták elfogadása bizonyos országok számára nem könnyű. De reméli, hogy a végén mindenki elfogadja a neki szánt létszámot. Az unió ugyanis jogközösség, és aki ettől elzárkózik, az többet veszíthet, mint amennyit nyer. A kancelláriaminiszter azt azonban nem tartja jó ötletnek, hogy szankciós fenyegetéssel próbáljanak meg bárkit a terv mellé állítani. Minden államnak megvan ugyanis a maga méltósága, épp ezért nem helyénvaló a „nevelési” szándék.
Orbán Viktor épületkomplexusa jó pár embert megrázott Budapesten – írja helyszíni jelentésében ugyancsak a New York Times. A tudósítás arra utal, hogy a kormányfő a Vár átépítésével, illetve a múzeumi negyed megteremtésével át akarja alakítani a főváros arculatát. Részben, hogy több turistát vonzzon, részben viszont azért, hogy politikai okokból háború előtti pompájukban állítson helyre kulcsfontosságú történelmi épületeket. Amennyire csak lehetséges, igyekszik megszabadulni a kommunizmus maradványaitól, illetve konkrét kifejezési formát akar találni a pártja által támogatott nacionalizmusnak. Ennek érdekében azon van, hogy kitelepítsék a Nemzeti Galériát, ő maga pedig a közelben rendezné be hivatalát.
Bírálói azt mondják, hogy mindenáron rajta kívánja hagyni kézjegyét a városon. Karácsony Gergely, a zuglói polgármester csakis politikai megközelítésből tudja értelmezni, hogy a kormányfő vissza akarja állítani az 1944 előtti állapotokat, és a Városliget ennek a politikai elképzelésnek esik áldozatul. György Péter esztéta úgy véli, hogy a Vár esetében lehetetlen visszatérni az eredeti formához, mivel a háború után olyan nagy átalakításokat hajtottak végre az épületen. A Városligetről viszont úgy gondolja, lehet, hogy az bejön és sok idegen látogat majd Budapestre az új negyed miatt. Karácsony Gergely szerint viszont a hatalom számára a lényeg, hogy a Galéria a jövőben ne a Várban legyen, a többi csak ideológia és kifogás.
