Jacques Perrin és Jacques Cluzaud új filmje, az Évszakok (Les Saisons) azonban további jótékony hatásokkal is jár: csodás felvételeivel felhívja a figyelmet arra a közhellyé vált, de mégsem eléggé hangsúlyozott tényre, hogy az emberi társadalom hajlamos megfeledkezni kötelességéről, bolygónk növény- és állatfajtáinak megőrzéséről, nem utolsó sorban saját jól felfogott érdekében is, hiszen a bioszféra olyan összetett rendszer, amelyben bármely elem eltűnése tragikus következményekkel járhat a többire (gondoljunk csak a méhek kipusztulásának egyre gyakrabban felsejlő rémképére).

A film hazai forgalmazója, a Mozinet a jótékonyságot szó szerinti értelemben is komolyan vette: az Évszakokat az országban hat helyen olyan premier előtti vetítésekkel mutatja be, amelyre jegyet véve a természetvédelem kiemelten fontos ügyeit is támogatja a néző. Ezen elődadások előtt az érintett szervezetek munkatársai röviden bemutatják természetvédelmi programjaikat, amelyekre az így összegyűjtött összeget fordítják: 

Egészen különleges filmről van szó, amit az alkotópáros eddigi világhírű alkotásai alapján el is várunk (Mikrokozmosz, Vándormadarak, Himalája, A nagy mélység). Ma már természetes, ha a filmvásznon vagy a tévé képernyőjén betekinthetünk egy hangyaboly föld alatti életébe, ha közvetlen közelről a szemünkbe néz egy farkas, ha együtt repülhetünk a darvakkal, vagy az, hogy mindezen képek úgy jelennek meg előttünk, hogy nemcsak a „főszereplő”, de a mögötte lévő táj is tűéles (aki pedig már próbálkozott fotózással, az tudja, ez mennyire nem egyszerű mutatvány). 

Jacques Perrin és Jacques Cluzaud a filmjeiben nem csupán felhasználja a kor adta technikai lehetőségeket, hanem új eljárásokat és módszereket fejlesztett ki avégett, hogy minél közelebbről ismerhessük meg az állatok életét. A speciális eszközök közül az Évszakokban az alkotók által megálmodott drónkamerák kapnak nagy szerepet, amelyek egyszerre tudják követni a föld felszínén történő eseményeket és a repülő élőlényeket, a felvételek minősége pedig egészen rendkívüli.

A filmvilágban kevésbé járatosak számára talán nem eléggé ismert Jacques Perrin neve, de fontos hangsúlyozni, hogy ő nem „csak” természetfilmes (akinek nevét ilyen minőségében is csak David Attenborough-éhoz mérhetjük), hanem a francia filmművészet egyik kiemelkedő férfiszínésze is, akit még Marcel Carne fedezett fel, majd olyan újhullámos filmekben játszott, mint a Les Demoiselles de Rochefort, később pedig világsikerek tucatjaiban alakított főszerepet, mint a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája és a Cinema Paradiso. 

A ma 74 éves színész-rendező-producer összesen több mint 100 mozifilmben és vagy félszáz tévéfilmben, sorozatban játszott, és ezzel párhuzamosan kezdett el foglalkozni a természetfilmezéssel, amit aztán ugyanolyan művészi fokon művel, mint korábbi hivatását.

Az Évszakok lényegében az európai erdők történetét meséli el a 80 000 évvel ezelőtti utolsó nagy jégkorszak végétől napjainkig, különösen hangsúlyozva az I. világháború időszakát, amely után még nagyobb sebességgel tűntek el földrészünkön az előző évszázadok, évezredek jellemző tájai. Minden olyan állatot láthatunk, a bölénytől a hiúzon át a farkasokig, amely ma már csak Európa parányi szegleteiben él természetes közegében. Arra is rádöbbenhetünk, hogy a természet körforgásában milyen nagy jelentősége van az évszakok váltakozásának. (E változatosságnak ránk, emberekre jótékony hatását különösen az tudja értékelni, aki már élt huzamosabb ideig olyan földrészen, ahol az évszakok alig változnak. Ott ez a nálunk megszokott ritmus nagyon tud hiányozni az ehhez szokott embernek.)

Az Évszakokat nemcsak azért javasoljuk moziban megtekinteni, mert ezzel a fenti szervezetek munkáját támogathatjuk, hanem amiatt is, mivel egyetlen házimozi-rendszer sem képes visszaadni azt a csodálatos élményt, amit egy ilyen alkotás a filmvásznon kelt. Ilyenkor ugyanis nemcsak a tévé pici ablakán nézünk be a természetbe, hanem úgy érezzük, körülvesz minket a jégmező, a rét és az erdő, szinte együtt szaladunk az állatokkal, együtt repülünk a rovarokkal, madarakkal. Ez a természet közeli élmény pedig legtöbbünknek, sajnos, manapság igen ritkán adatik meg.