Hát, nem. Ügyét elővették, tálalták, csócsálták, köpködték.
Szegény Kiss László, nem érti. Pedig, kilépve az uszodák világából, a tévét néző, rádiót hallgató, internetet böngésző sejthette, hogy most (felsőbb parancsra?) valami nagyot kell mondani. Hangosat, szenzációsat, az offshore-t elterelőt. Szorgos búvároké a topállás, nekik kell a dögkutak mélyéről felszínre hozni a régen elfelejtett, penészes, rohadó húst, hadd zabálják a zemberek. Előkerülhet Zámbó Jimmy eddig titkolt végrendelete, a kuplerájokban törzsvendég politikusok névsora, és ha nagyot kell durrannia az ágyúnak, még Fenyő János gyilkosának a felbujtója is megnevezhető lesz.
A mindeddig védelmet élvező, kormányhoz közeli, a hatalommal rokonszenvező sportolók, művészek, tudósok sem lehetnek biztonságban, az eddig jegelt, zsarolhatóságukat szavatoló dokumentumok különböző szerkesztőségekben landolhatnak: tessék, nép, tessék, közvélemény, tessék, oroszlánok, itt az áldozat, a tiétek!
Mindez mikor következik be? Gyaníthatóan, amikor az offshore szárítókötélére egyre több kerül a magyarok kimosott, de azonosítható holmijából. Amikor a tulajdonosok nevei egyre ismerősebbek, a betöltött pozícióik egyre hatalmasabbak lesznek. Ezért a nagy szorgalom, az érintettek raktároznak, más szennyesét gyűjtik, teregetik, hogy a magukét eltakarhassák.
Sziszifuszi munka az övék, ráadásul felesleges. A nyilvánosság kizárásának létezik egyszerűbb, kevesebb macerával, kevesebb emberi áldozattal járó, higiénikusabb módja. Terrorveszély! Határok lezárva, internet kikapcsolva, média cenzúrázva! Offshore nincs, a kormány viszont a helyén van.
Meddig?