Könnyen legyintünk hát most is: „Sárkányok éjszakái az állatkertben” – és akkor mi van? Annyi hasonlónak látszó rendezvényről olvashatunk, hogy ennek a címén is átfut a szemünk. Lampionok az állatkertben? Nagy dolog!

A megnyitóra gyülekező tömeg is ilyesmi érzésekkel érkezhetett, bár megszokhattuk, hogy a Persányi Miklós professzor által vezetett intézmény csak világszínvonalú vállalkozásokba fog bele, ekként abban biztosak lehettünk, hogy most sem kell csalódnunk.

A belépőket amúgy is egy20 méterhosszú, hamisítatlan kínai selyemsárkány fogadta, ami magyar földön önmagában kuriózum. Elhangzottak a kötelező beszédek, amelyek sok meglepetést nem tartogattak, de amikor kínai és magyar (!) kislányokból vegyesen összeállított tánccsoport, a kínai–magyar két tannyelvű iskola tanulói egy holdújévi ünnepség hangulatát varázsolták elénk, már tudhattuk, nem érkeztünk hiába. Két (szintén magyar!) lány pedig olyan fergeteges kínai oroszlántáncot mutatott be mennydörgő dobkísérettel, ami valószínűleg még a szecsuani vendégek szívét is megdobogtatta.

A főigazgató gongütésére aztán bekövetkezett a varázslat, kigyúltak a lampionok, és végre megértettük, hogy miért kellett a Belgium, Hollandia és Németország után hozzánk érkező kiállítás felállításához a tizenkét fős kínai szakértői gárda egész hónapos, megfeszített munkája: az állatkert jó részét lefedő területen megszámlálhatatlanul sok életnagyságú (!) állatfigurát láthatunk drótvázra erősített időjárásálló, festett kínai selyemből, belsejükben rejtett izzók keltik életre e fényszobrokat. A látvány leírhatatlan, és a fotók is csak részben érzékeltetik azt az élményt, amit a nagyjából fél órásra tervezhető séta nyújt.

Az esemény kultúratörténeti jelentőségű, hiszen feleleveníti az állatkertnek azt a 19. századi tradícióját, hogy a különböző egzotikus tájak flóráján és faunáján kívül az ott élő emberek, az ottani hagyományok bemutatására is vállalkozik. (Részben ennek a törekvésnek köszönhetően létesültek állatkertünk építményei indiai, arab, fekete-afrikai és más világrészeket megjelenítő stílusban.)

Ma már persze elképzelhetetlen, hogy mint egykor, pápua, pigmeus vagy szamojéd családok éljenek állatkertjeinkben, ahol úgy csodálkozhatunk rájuk, mint az orrszarvúkra, zsiráfokra vagy más furcsa formájú élőlényekre, amint ez elődeink idején még megszokott volt.

Abban azonban reménykedhetünk, hogy mostantól ismét sűrűbben találkozhatunk olyan látnivalóval a pesti (év vidéki?) állatkertekben, amely bár kapcsolódik a flórához és faunához, de azt újszerű módon, más megközelítésben tálalja számunkra, a technika és a művészetek nálunk kevéssé ismert eszközeivel, és ha ez mindig olyan pompásan sikerül, mint a mostani kínai fényvarázs, akkor már nem csak a koncertek miatt fogunk éjszaka is kijárni ide.

Azt ajánljuk hát mindenkinek, hogy mielőbb látogasson el a május 22-ig a Fővárosi Állat- és Növénykertben 19–22 óra között nyitva tartó kiállításra, ami nem csupán a gyerekeknek, de a felnőtteknek is egészen különleges szórakozás, mert valószínűleg napokon belül, ahogy a híre szétterjed a városban, annyi látogatója lesz, ami már az élmény rovására mehet.