Még lényegesebb azonban, hogy ez a Svédországban „nyomtatási szabadságot” biztosító rendelet az információ- és sajtószabadság legliberálisabb szabályozása volt az akkori Európában.
A sajtószabadság-rendelet kidolgozása és elfogadtatása a klasszikus liberalizmus két úttörőjének nevéhez fűződik: a finn születésű természettudós (botanikus) Peter Forsskåléhoz és a felvilágosult gondolkodó, politikus-pap Anders Chydeniuséhoz, aki szintén finn volt. Mindketten az akkor a Svéd Királysághoz tartozó Finnországban születtek. Forsskål és Chydenius sok tekintetben megelőzte saját korát. Előhírnöke és élharcosa volt annak a liberális áramlatnak, amely a 18. század végére vált jellemzővé Európában.
Svédország és Finnország sajtószabadság tekintetében a világ élvonalába tartozik. Mindketten régóta élenjárók, ha a szabad szó (svédül fritt ord, finnül vappa sana), az átláthatóság, a nyitottság és a tájékozottsághoz való jog, ezen belül az állami, kormányzati, közintézményi dokumentumokhoz hozzáférés, mint állampolgári jog területeit vizsgáljuk. Az első sajtószabadság-rendelet a máig meghatározó az információszabadságot és a cenzúra tilalmát érintő szabályozás területén, öröksége elevenen él és hat Skandináviában.
A teljes sajtószabadság érvényesüléséért hazánkban lényegesen többet kell tenni, mint eddig, ezért fontos ismernünk a svéd/finn példát, gyakorlatot. Vélhetően ez a felismerés vezérelte a magyarországi svéd és finn nagykövetséget, valamint a FinnAgora budapesti finn intézetet, amikor közös szemináriumot rendezett április 13-án, és bemutatta a világ első sajtószabadság-rendeletének keletkezési körülményeit, megalkotóit, valamint magát a rendeletet.
A finn nagykövetségen tartott, nagy érdeklődést keltő rendezvényen Petri Tuomi-Nikula nagykövet büszkén hangsúlyozta: a nyitottság, az átláthatóság, az információkhoz hozzáférés és a sajtószabadság az egyik, ha nem a legfontosabb értéke a finn és a svéd társadalomnak. Svéd kollégája, a szeminárium társszervezője, Niclas Trouvé nagykövet, átvéve a szót, a sajtó- és szólásszabadság érvényesülésének rendkívüli fontossága mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy mindez nagy-nagy felelősséggel kell, hogy párosuljon. Mint fogalmazott: „A sajtó művelőinek a tényeket ellenőrizniük kell, és kritikusan kell, hogy elemezzék azokat az adatokat, információkat, amelyek birtokába jutottak.” A skandináv nyitott társadalmi modell jellegzetessége az állam, a közhivatalok, a parlament dokumentumaihoz való szabad hozzáférés, ami a 250 évvel ezelőtt megalkotott „törvényre” vezethető vissza, hangsúlyozta a svéd diplomata.
Az ily módon felcsigázott érdeklődésű közönség ezt követően a meghívott előadóknak köszönhetően nemcsak a rendelet születésének körülményeit, az egykori svédországi viszonyokat, valamint a kulcsszereplőket ismerhette meg, hanem a 18. század két reformerének máig ható üzenetét is.
Marie-Christine Skuncke, az Uppsalai Egyetem irodalomprofesszora, a 18. század avatott ismerője előadásában bepillantást engedett az akkori svéd politikai életbe, a parlament (Riksdag) összetételébe és működésébe. Vázolta a cenzúra szerepét és azt, hogy mi mindenre terjedt ki. (Gyakorlatilag minden, ami nyomtatásba került, átment a cenzorok kezén.) A professzornő által festett korrajz kiváló bevezetés volt ahhoz, hogy a hallgatóság értse, mi ellen és miért lépett fel a sajtószabadságért a két finn férfi, Peter Forsskål és Anders Chydenius.
Dr. Nils Erik Forsgård, a társadalmi, gazdasági és médiával kapcsolatos kérdésekre szakosodott finn Magma Kutatóközpont igazgatója ismertette Anders Chydenius teológus, képviselő küzdelmét a nyomtatás teljes szabadságáért, amelyet a tudós a kifejezés szabadságának, mi több, a gazdaság szabadságának előfeltételeként értelmezett. Harcolt a vallásszabadságért és a társadalom legelesettebbjeinek felemeléséért is. A pap-politikus talán legfigyelemreméltóbb alapelve az volt, hogy a részleges szabadság egyáltalán nem szabadság, a részleges korlátozás viszont teljes kötöttségnek, korlátozásnak számít. A kifejezés és információ szabadsága Chydenius szerint egyben a gazdasági fejlődés záloga, ugyanis a gondolatok vélemények ütköztetése, a verseny a társadalmi fejlődés előfeltétele.
Hasonló elveket vallott a természettudós, filozófus, Peter Forsskål, akinek munkásságát dr. David Goldberg, a glasgowi Forsskål Projekt igazgatója ismertette. Forsskål botrányművét, a „Gondolatok a polgári szabadságról”-t megjelenése – 1759 – után azonnal betiltották, akinél megtalálták, azt keményen megbírságolták. Ennek ellenére titokban terjesztették és a lázító műnek nagy szerepe volt abban, hogy a Riksdag hét évvel később elfogadta a sajtószabadság-rendeletet.
A pamflet fő üzenete az volt, hogy a társadalmi haladás, demokratizálódás előfeltétele az, hogy a kormány korlátozott hatáskörű legyen, ugyanakkor a nép élvezze az írott szó korlátlan szabadságát és a nyílt véleményalkotást.
A szeminárium hallgatósága rá kellett, hogy döbbenjen, mennyire aktuálisak Chydenius és Forsskål gondolatai, és milyen fontosak, megszívlelendőek számunkra is. Ezt szem előtt tartva a svéd és a finn nagykövetség, illetve a FinnAgora az idén további rendezvényeket szervez a sajtószabadság témakörében.
