Az egyes produkciók előtt az anyatársulatok igazgatói videoüzenetben köszöntötték a színházi tánckarok első országos találkozóját, amit hagyományteremtő céllal a szervező Győri Balett és a Győri Nemzeti Színház jövőre önálló fesztiválként szeretne megrendezni, remény szerint már külön célzott támogatással.
A gálán az Operett Színház mindkét tánckara fellépett. A balettkar elszakadt a tradicionális technikáktól és a sztepp műfajában mutatkozott be, a színház tánckara pedig a társulat legújabb bemutatójából, a Ghostból adott elő részletet.
A Szegedi Nemzeti Színház tánckara A kölyök című musicalből Fejes Kitty egyik koreográfiáját adta elő, a szolnokiak számáraSebestyén Csabakomponált a Bicska Maxi dalára táncbetétet.
A Veszprémi Petőfi Színház táncosainak az Elton John nevével fémjelzett Aida musicalhez Szakál Attila készített koreográfiát.
A hét bemutatkozó tánckar talán legfiatalabb társulata a Soproni Petőfi Színházé, amely a múlt ősz óta törekszik önálló táncrepertoár kialakításával a Győri Balett egykori tagja, Demcsák Ottó vezetésével. Bemutatkozó darabjuk Bernstein: West side story-jának részlete, részben követi a győri hagyományokat. Az est egyik meglepetése a Madách Színház Tánckara volt, amely Torn című koreográfiájával modern tánctechnikákra épülő önálló produkciót adott elő.
A Győri Nemzeti Színház Imre Zoltán: Grand Hotel-Szerelem és halál koreográfiájával búcsúztatta a színháztól 27 év után megváló Karácsony Angéla táncművészt.
Látványos fináléval ért véget a Színházi Tánckarok I. Országos Találkozójának gálaműsora mintegy 70 táncos részvételével. Benny Goodman–Bob Fosse: Sing! Sing! Sing! című művére Tihanyi Ákos készített koreográfiát, amelynek betanulására mindössze két nap állt a rendelkezésére Győrött a hét színházi tánckarnak.
A gálán köszöntötték a 87. születésnapját ünnepelő Roboz Ágnes táncpedagógust. A Magyar Táncművészeti Főiskola címzetes főiskolai tanára, koreográfus, Érdemes Művész az Állami Balett Intézet alapító tagjaként évtizedek óta meghatározó egyénisége a hazai balettművész-képzésnek, nyugat-európai társulatok koreográfusa és balett-pedagógusa.
Három és fél évtizedig Hollandia legnagyobb együtteseinek mestereként működött, köztük a Hágai és a Rotterdami Konzervatórium tanára volt és a nemzetközi hírű NDT (Nederlands Dans Theater) vendégkoreográfusa. Dolgozott Chilében, évekig a londoni Royal Balett mestere volt, két évig pedig a drezdai Palucca-Schule munkatársa.
„Minél öregebb, vagy annál lazábban alkotsz – nyilatkozta Roboz Ágnes a születésnapi köszöntő kapcsán. – Nincs már rajtad bizonyítási kényszer. Ráadásul az idős alkotó sok tapasztalatot gyűjtött már, saját maga élte meg a történelmet, és ez sajátos nyomot hagy a művein.”
Nem javultak a táncművészet körülményei
A társadalomban nem ismerik el művészeti értékteremtő erejének megfelelően a hazai táncművészetet, és ez meglátszik a szakma finanszírozásának szintjén is – hangzott el a IX. magyar táncfesztivál alkalmából megrendezett szakmai konzultáción.
Az egyeztetés, amelyen részt vettek a legnagyobb hazai táncegyüttesek és az érdekképviseletek vezetői, arra tett kísérletet, hogy felmérje, milyen állapotban van a táncszakma, melynek körülményei a utóbbi években gyökeresen megváltoztak, továbbá arra, hogy számba vegye az előadó-művészeti törvény hatásait. Bár a Magyar Táncművészek Szövetsége és az Ellenfény folyóirat kezdeményezésére megrendezett fórumra meghívást kaptak a szakminisztérum és az NKA képviselői is, hivatali kötelezettségeik miatt nem tudtak részt venni a megbeszélésen.
A résztvevők egyöntetű véleménye az volt, hogy a táncszakma presztízsvesztése meglátszik az állami támogatások elosztásánál is. Kulturális értékeket teremtő társulatok finanszírozása vált bizonytalanná. Ennek következménye, hogy egyre kommerszebb befogadó helyekre kényszerülnek, ami átalakítja a közönséget és csökkenti az előadások minőségét is – mondta Kovács Gerzson Péter, a Tranzdanz vezetője, a szakminiszter mellett működő táncbizottság tagja.
Kiss János, a Győri Balett igazgatója, aki a szakminisztérium mellett működő táncszakmai tanácsadó testület tagja is, úgy látja, hogy a táncszakma kodifikációs ismeretek és ez irányú szakmai támogatás hiányában, nem képes kellő mértékben kifejezni érdekeit a rá vonatkozó jogi szabályok, törvények kialakításában. Kovács Gerzson Péter mindehhez hozzátette, hogy a színház- és a zeneművészekhez képest a táncosok sokkal kevésbé tudnak egységesen fellépni és egyeztetett módon, egyöntetűen képviselni az érdekeiket.
Részben ennek tulajdonítható – Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója szerint –, hogy történelmi pillanatot szalasztottak el akkor, amikor nem tudták feltölteni az egyes besorolási kategóriákat az előadó-művészeti törvénynek megfelelően. A kategória-ugrások feltételeként olyan előírások vannak a jogszabályban, amelyeket a társulatok egy része képtelen teljesíteni és ez hat a finanszírozásukra is.
Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház volt igazgatója, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének elnöke erre utalva azt mondta, hogy az előadó-művészeti törvény a táncszakma szempontjából nem életszerű, alapvetően a zene és a színházművészet működési struktúrájához igazodik.
Vannak azonban biztató lépések is. Előkészítés alatt áll a hatályos előadó-művészeti törvény módosítása, amely várhatóan az őszi ülésszakban a parlament elé kerül. A kodifikációs folyamatba bevonták a szakmai szervezeteket, köztük a táncművészet képviselőit is. Kovács Gerzson Péter a törvénymódosítást előkészítő átmeneti bizottság tagja: a táncszakma üdvözli, hogy január 1-jétől várhatóan valamennyi hivatásos táncos visszakapja a táncos nyugellátás, az előadó-művészeti életjáradék megnyirbált kedvezményeit, szerzői jogdíjra jogosultak lesznek a koreográfusok is.
Mihályi Gábor, az Állami Népi Együttes vezetője, a Táncművészek Országos Szövetségének elnöke mindehhez hozzátette: továbbra is rossz a táncosok közérzete. A kifizetések zárolása, a finanszírozások bizonytalansága, a szakmai nyugdíjasokat érintő kettős kifizetések tilalma, a szakmai felsőfokú oktatás megfizethetetlen tandíjai, a művészeti oktatás lehetetlen helyzete, a Harangozó-díjjal jutalmazottak számának csökkentése, mind együtt hozzájárul ahhoz, hogy a táncművészet körülményei az utóbbi években nem javultak.
