Talán nem általánosan ismert, hogy a Nabucco igazából nem európai gondolat, hanem az orosz rendszerváltás utáni évekre az amerikai globális stratégiai elgondolások torz szüleménye. Abból indultak ki, hogy a Szovjetunióból kivált közép-ázsiai országokból olyan független, demokratikus és piacgazdaságú övezetet célszerű kreálni, amely egyrészt korlátokat állít Oroszország ismételt nagyhatalmi törekvéseivel szemben, másrészt megállítja a muszlim vallás és a korábbi törzsi szerveződés visszarendeződését az adott térségben. A Nabucco ennek a globális stratégiai eszmefuttatásnak volt az egyik gazdasági eleme, célja a térség egyetlen számottevő termékének Oroszországtól független világpiacra juttatása. Nos, az elmúlt évtized fejleményei kétséget kizáróan igazolták a nagyszerű álom teljes hiábavalóságát.


Igaz, már Obama elnök is felismerte a bekerítési politika célszerűtlenségét és szakított is a szembenállás politikájával. Az idő ugyanis igazolta azt az ismert tényállást, hogy az USA nagyon messze, Oroszország pedig nagyon közel van az adott térséghez. A Nabucco-program felvetődésének időszakában az érintett térség különösen pedig Azerbajdzsán stratégiai fontosságúvá vált, időközben azonban, részben az amerikai magatartás megváltozása, részben az orosz gazdasági érdekeltségek megerősödése miatt, a világpolitika számára a térség érdektelenné vált. A Nabucco program első és meghatározó kegyelemdöfését tehát az új, megváltozott globális stratégiai törekvések jelentették.

A globális gazdasági erőviszonyok átrendeződése okozta leértékelődés után, a Nabuccót az orosz–ukrán gázvita ismételten előtérbe helyezte, különösen az EU energiabiztonsága és a beszerzési források diverzifikálása okán. Az EU-programmá vált Nabucco látványos – döntően kommunikációs – hátszelet kapott ugyan, de a bekövetkezett és elhúzódó pénzügyi, gazdasági válság, valamint az EU kompetenciával kapcsolatos kialakulatlanság, a következő horogütés volt a Nabuccóra. Ennek egyik eleme, hogy a válság után az EU és Magyarország gázfogyasztása is látványosan visszaesett, bár hosszabb távon az importra utaltság nő, de lényegesen szerényebb mértékben. Ráadásul a legtöbb szakértő szerint 2020-ig a nem hagyományos földgáz berobbanása miatt a globális gázpiacot a túlkínálat jellemzi majd.

A Nabucco esetleges kimúlását az említettek inkább csak időszerűvé tették, az eredendő kérdés mindig is az volt, egyrészt, hogy garanciálisan mely ország vállalkozik 30 vagy 60 milliárd köbméter földgáz betáplálására, másrészt az erőteljesen módosuló globális földgázpiaci helyzetben ki vállal fizetőképes garanciát a földgáz felhasználására és végül, a Nabuccóban érdekelt országok hitelképességét ismerve, ki vállal garanciát a finanszírozáshoz szükséges hatalmas hitelekre.

Az már csak hab a tortán, hogy a Nabucco legfontosabbnak hangoztatott célkitűzéseit, az ellátásbiztonságot és a diverzifikálást időközben a térségben kialakult gazdasági és politikai helyzet alapvetően kikezdte. Részben, mert nem teljesen igazolhatóan, de nagy valószínűséggel a térség gázforrásai szegről-végről már orosz érdekeltségi körökbe tartoznak. Másrészt, a Törökország–Irak–Irán által uralt, de kurdok által lakott térségből induló és Törökországon áthaladó vezeték napjainkban mennyivel kisebb ellátási kockázat Ukrajnával szemben.

Ami a hazai gázellátás jelenét és jövőjét illeti, a Nabucco esetleges kimúlása, semmi érezhető megrázkódtatást nem okoz. A jelenlegi energiapolitika alapvetése ugyanis, az arányában magasnak ítélt gázfogyasztás visszaszorítását célozza, részben a megújulók, részben az energiatakarékosság és nem utolsó sorban az atomenergia által. Függetlenül az energiapolitikai súlypontok esetleges módosulásától, a válság előtti 14,5 milliárdos gázfogyasztást a következő évtized közepéig aligha lépjük át, így a jelenlegi és a 2015-ben belépő déli vezeték, a 6 milliárd köbmétert meghaladó tárolókapacitás és a kiépülő egységes EU-gázhálózat a Nabucco nélkül is megbízhatóan kielégíti a hazai gázigényeket. Tanulság: a célszerűség álruhájába bújtatott, még oly tetszetős politikai álom is előbb-utóbb a megkerülhetetlen gazdasági racionalitás zátonyain teljesíti be sorsát.