A budapesti fiatalok körében 2013 júniusában végzett kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a mai 17-18 évesekre egyszerre jellemző az önismeret és a tájékozottság hiánya, illetve mivel többségüknek nincs valós munkatapasztalata, nehezen találják meg a megfelelő csatornákat ahhoz, hogy helytálló információkat szerezzenek a számukra leginkább megfelelő végzettség és karrierpálya kiválasztásához. Sokszor külső hatások alapján döntenek jövőbeni foglalkozásukról, így valószínűsíthető, hogy később frusztrációként élik majd meg, hogy valódi belső igényeikkel, képességeikkel ellentétes életpálya irányába indulnak el.

Az európai uniós forrásból megvalósuló Új Nemzedék Plusz program egyik célkitűzése ennek a frusztrációnak a csökkentése, és mind a fiatalok önismeretének fejlesztése, mind a számukra a megfelelő életút-tervezéshez szükséges információk megadása. Ennek részeként szeptemberben kísérleti jelleggel a pályatervezési és életvezetési kompetenciák fejlesztésére irányuló átfogó program kezdődik országszerte 45 középiskolában, októberben pedig minden megyében személyre szabott tanácsadást nyújtó kontaktpont-irodák nyílnak.

A felmérés érdekes pillanatképet ad a tizenévesek munkavállalással kapcsolatos kettős reakciójáról is. Egyfelől érzik, hogy a mai munkaerőpiac alkalmazkodást kíván meg tőlük: a pályaválasztás helyett az életpálya-építés a középpont, azaz nem a végzettség, hanem a versenyképes tudás számít inkább. Másfelől viszont, minden eddigi generációnál fontosabbá vált számukra, hogy munkájuk ne csak pénzkereseti forrást, de „szórakozást” is nyújtson.

Az önmegvalósítást a mai fiatalok inkább a megélt élményekben, mint a megszerzett materiális javakban látják kiteljesedni. A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása talán az volt, hogy a 17–18 évesek ma jobban félnek attól, hogy unalmas, középszerű munkát végezzenek, mint attól, hogy ne legyen munkájuk.

A kutatás azt is bizonyítja, hogy a mai tinédzserek között terjed a „kapunyitási pánik” jelensége, azaz a fiatalok döntő többsége fél a felnőtté válástól, a munka világába való belépéstől. A korosztályra jellemző továbbá a „mozaik-érettség”, amely azt jelenti, hogy bár bizonyos területeken 20–25 éves felnőttként viselkednek, érzelmi érettségük és probléma-kezelési gyakorlatuk gyakran a 10–12 évesek szintjén mozog.

Az Új Nemzedék Plusz pályaorientációs tanácsadói az EFOTT, a VOLT és a Kapunyitási Pánik fesztiválok után jelenleg a Sziget fesztiválon várják az érdeklődő fiatalokat, és az ifjúságkutatás eredményeire is támaszkodva, tanácsolják szülőknek, pedagógusoknak:

1. Nem csak a tinédzser, és nem is csak a szülő döntése, hogy egy fiatal életútja merre vesz irányt. A fiatalok továbbtanulása, szakmaválasztása fontos, hogy egy családon belüli, közös megegyezésen alapuljon.

2. Ne szakmákban, hanem személyiségvonásokban és képességekben gondolkodjunk a fiatalok pályaválasztása kapcsán.

3. Amellett, hogy mihez érez leginkább kedvet egy fiatal, érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy egy-egy hivatás milyen anyagi biztonsággal és társadalmi megbecsültséggel jár. Valamint arra is, hogy mennyire alkalmazható az ott megszerzett tudás, képesség, ha bármilyen okból pályamódosításra kerülne sor.