A magyarok új reménye a keleti nyitás, miután Orbán Viktoralternatívát keres az unióval szemben. Közben nem akar teljesen szakítani az EU-val, bár pár éve még az volt a legfőbb vezérelv, hogy csatlakozni kell a Nyugathoz. A kormányfő most írta alá az oroszokkal a paksi szerződést, de a nemzeti-konzervatív vezetés nyitott Kína és az egész ázsiai térség, az arab államok, valamint Törökország felé is. A magyar kereskedelempolitika egyértelműen kelet felé tekint. A válság és az azt követő ínséges idők óta Orbán már nem bízik annyira a Nyugatban, illetve az ott alkalmazott receptekben. Úgy hírlik, leginkább az a baja, hogy szerinte a felduzzasztott európai szociális rendszert csak új hitelek révén lehet fenntartani, viszont a deficit csökkentését szolgáló takarékossági intézkedéseket nem lehet csupán az adófizetőkre hárítani. 


Az unortodox gazdaságpolitika lényege, hogy megkíméljük a polgárokat, ellenben megfejjük a multikat. Az érintett cégek nyomban igyekeztek szerződésszegési eljárásra felbiztatni az uniót, a hazai baloldal pedig az „autoriter”’, sőt „diktátori” Orbán ellen tüzelte nyugati kapcsolatait. Azóta a politikust sokfelé nem csak gazdaságellenesnek, hanem antidemokratikusnak tartják.

Vagyis: egyfelől Orbán számtalan ütközése az EU-val hozzájárult ahhoz, hogy igen kedvezőtlen a megítélése a fejlett világban. Másfelől közrejátszott abban a saját politikája, amelynek célja, hogy megszabaduljon a nyugati magatartásmintától, ez esetben a gazdaságpolitikától. Viszont igen jól ért ahhoz, hogy ezt a konfrontációs irányvonalat idehaza a külső ellenséggel szembeni öntudatos fellépésként adja el.

Ám a mostani éles hang ellenére Orbán egyidejűleg szorgalmazza az integrációt, de több önállóságot akar a tagoknak, akiknek nem lehetne aprólékosan előírni, hogy pl. mit csináljanak a gazdasággal. Egyben azonban igyekszik bizonyítani, hogy nem ellensége a szabad piacgazdaságnak és a nemzetközi cégeknek. Ezért köti a stratégiai megállapodásokat.

A lap kommentárja szerintOrbán Viktor hadjárata a külföldi befektetők, az osztrák gazdák és az ördögi EU ellen mostanában egy nagyobb képbe illeszkedik. A miniszterelnöknél ugyanis érzékelni lehet, hogy fel van háborodva, amiért nem tarthatja teljes egészében a sorsát a saját kezében. 2010 óta hadjáratot vív minden ellen, ami bárféle módon korlátozhatja a hatáskörét. Haragja többek közt a bírák, újságírók, a szociáldemokrata ellenzék, Európa, az idegen beruházók, valamint az istentelen brüsszeli bürokraták ellen irányult. Ezen belül különös szenvedély jutott osztályrészül az osztrák bankoknak, amelyek voltak olyan óvatlanok, hogy Magyarországra is kiterjesztették tevékenységüket. Nem csoda, hogy hírek szerint több pénzintézet is azon gondolkodik, hogy veszi a kalapját.

Döntés előtt áll az a mintegy 200 osztrák gazdálkodó is, aki termőföldeket vett bérbe Magyarországon, miután hamarosan elveszti a haszonélvezeti jogot. Kétséges, hogy az osztrák szakminiszter meg tudja-e győzni magyar kollégáját, arról nem beszélve, hogy a tapasztalatok alapján Budapest csak olyankor vonul vissza, amikor az Európai Bíróság rákényszeríti. A nemzetközi lapszemle itt folytatódik, tessék kattintani!