Kétségtelen, a válság után egyre nyomasztóbbá válnak az Európai Unió – és a Magyarország számára különösen súlyos teherként jelentkező – magas energiaárak. Az EU energiaszektorában kialakult árak kétszer-háromszor magasabbak, mint az USA-ban érvényesülő árak, és ez nehezen ellentételezhető versenyképességi hátrány.

Nem vigasz, de tény, Japánban még az EU árait is meghaladó árszínvonal alakult ki. Az üzleti szféra romló versenyképessége, a várt növekedés beindulását kérdőjelezi meg, mérsékli a lakosság szabadon felhasználható jövedelmének bővülését. A hálózati energiaszolgáltatás liberalizációja csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A verseny által leginkább érintett nagykereskedelmi árak enyhén mérséklődtek ugyan, a lakossági fogyasztói árak azonban az átlagos inflációnál is gyorsabban emelkedtek.

A hálózati szolgáltatások költségeiben a múlt években az állami elvonások – adók, illetékek, egyéb elvonások – nőttek leginkább. Az EU és az USA energiaárai között hatalmasra nőtt szakadék abból adódik, hogy az Európai Unió egyre inkább importra szorul, az USA viszont, a berobbanó nem hagyományos energiahordozók okán hamarosan exportpozícióba kerülhet. A viszonylag magas nemzetközi energiaárak, párosulva a romló EU versenyképességével, az energiaköltségeket magas szinten tartják. Az energiaforrások tekintetében az USA komparatív előnye tartósnak és leküzdhetetlennek látszik, csak az EU exportjának látványos hatékonyságjavulása hozhat némi enyhülést. Fokozottabban érvényes ez Magyarországra, ahol a belső energiaforrások gazdasági feltételei inkább az EU alattiak, exportunk versenyképessége pedig messze elmarad az EU-átlagtól.

Talán az eddigiek is sejtetik, hogy az a politikai, kormányzati kiindulás, amely szerint a nehezen viselhető hazai energiaárak az irreális profitokból adódnak, enyhén szólva hibás, hamis feltételezés. Ez az EU vonatkozásában is tarthatatlan, esetünkben pedig képtelenség. A válság óta ugyanis egyrészt az energiaágazatok tőzsdei teljesítménye látványosan elmarad a gazdaság egészéhez képest, másrészt az energiaszektor egységnyi tőkére számított hozama 10–15%-kal csökkent és negatív tartományba került, végül 2007–12 között a villamosenergia-ágazat tőzsdei piaci értéke, a könyv szerinti értéknek csaknem a harmadára esett a közel háromszoros értékről. Bár a közreadott vizsgálatok eredménye bizonyára vitatható, az azonban aligha, hogy az USA és az EU, különösen pedig a Magyarország energiaszektorában kialakult 2–3-szoros árkülönbség nem a profitok eltéréseiből adódik. Úgy tűnik föl, az Európai Unió hálózati energiaszolgáltatása ma inkább veszteséges, mint sem irreális profitokat realizálna. Miután a befektetések megtérülését sem fedező jelenlegi árak – a szükséges modernizáció, hatékonyságjavulás, környezetvédelem stb. – tartósnak aligha tekinthetők, így a kialakult árkülönbségek rövidtávon inkább nőnek, mint sem csökkenek.

A nehezen módosítható árarányok a növekedésre és a versenyképességre gyakorolt negatív hatása – különösen az erősen importra utalt és gyenge versenyképességű – EU-országokra, így Magyarországra is drámai hatású. Sajnos az importra utaltság lazítása a legtöbb országban gazdaságilag irracionális, minden bizonnyal a jelenleg is gyenge versenyképesség további romlását hozná.

Nem nehéz belátni, ha az Európai Unió és Magyarország hálózati energiaszolgáltatásában jelenleg nincs profit, a non profit működés törvényi előírása sem hozhat érdemleges változásokat az árak mérséklődésében, de biztosan előidézi, hogy gazdaságunk e szektorában hazai és külföldi tőkére nem számíthatunk.

Ez azonban csak a kisebbik rossz, a rezsicsökkentés és a non profit működtetés ugyanis csak látszólagosan csökkenti az árakat, a nemzetgazdasági szintű kiadásokat azonban nem érinti, sőt. A valós nemzetgazdasági költségeket nem tükröző árak érvényesítése pedig félre orientálja mind az üzleti szféra, mind a lakosság gazdasági döntéseit. A várt hatás ellenkezőjére fordul: az energiatakarékos gazdálkodás és életvitel háttérbe szorul a fogyasztási döntésekben, az energiaigényesebb megoldások előnyösebbnek látszanak. Az energiaigények növekedésének beindulását a nemzetgazdasági szintű költségek növekedése követi, és a számlát valakinek ki kell fizetnie.

A kör bezárul.