Az amerikai The Wall Street Journal politikai-üzleti napilap európai kiadása Dalibor Rohac cikkét közölte, aki szerint Orbán Viktor kormányfő, „a kilencvenes évek végének oxfordi iskolázottságú reformere” jó okkal vált számkivetetté a közép-európai politikusok között. A WSJ írása kitért számos szélsőjobboldali jelenségre, kiemelve, hogy azokat nem lehet Orbán „nyakába varrni”, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a miniszterelnök mégsem háríthat el minden felelősséget magáról, mert a nacionalista választók ellenreakciójától tartva keveset tett a szélsőséges csoportok ellen.
A lap szerint Orbán Viktor az elmúlt években összehangolt erőfeszítéseket tett a liberális demokrácia és a jogállamiság alapjainak aláásására. Szóvá tette „a médiafelügyelet szorosabbra vonását”, illetve „a bírói hatalmat megnyirbáló és a politikai hirdetéseket korlátozó alkotmányos változtatásokat” és azt, hogy a kormány „elragadta” a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, valamint „ad hoc illetékeket rótt ki” a pénzügyi, távközlési és kiskereskedelmi szektorra. Kitért a jegybank reformjára, aminek nyomán „fideszes kormánykinevezettek” kerültek pozícióba, és ez „kevés bizalmat ébreszt a központi bank politikai nyomástól való függetlenségét illetően”.
„Orbán euroszkeptikus retorikája a választókhoz szól, és van is igazság abban, amit mond – Brüsszel gyakran tolakodó, és híján van a demokratikus elszámoltathatóságnak. De ne tévedjünk, Orbán nem azon munkálkodik, hogy orvosolja az európai integráció hibáit. Ha valami, akkor az ő politikája, vagyis ‘a győztes mindent visz’ politika, valamint a nacionalista eszmékre való fogékonysága az, ami többet árt Magyarország politikai és gazdasági jövőjének, mint amilyen ártalomra Brüsszel valaha is képes lenne” – véli a WSJ cikkírója.
