Így az egy főre jutó keresetemelkedésnél kisebb lett az összes kereset tömegének gyarapodása. Ez a kiskereskedelmi forgalom alakulásán is tetten érhető. Emellett az elért nettó keresetek egyre szélsőségesebben szórnak: 20%-kal az átlag alatt keres (ez havi 120 ezer Ft-nál kevesebb nettó) a foglalkoztatottak 2/3-a, 20%-kal az átlag felett 17%-uk (ez 180 ezer Ft feletti havi nettónak felel meg). Az előbbi csoport az összes kereset 31%-át birtokolja, az utóbbi a 42%-át szerzi meg.

Ha kissé távlatosabban tekintünk a keresetek alakulására, akkor azt láthatjuk, hogy 2008 óta a versenyszférában összesen 9%-kal (évi 1,5%-kal) emelkedett a keresetek reálértéke (a gyermekek utáni adókedvezmények módosító hatásával számolva összességében ennél kissé jobb a helyzet). Igaz, mivel a levonható összeg értéke nem változik, ezért azoknál, akik maximálisan kihasználják a lehetőséget, valójában mérsékeltebb a nettó tényleges reálkereset bővülése. Az állami-önkormányzati szféra alkalmazottai kevésbé voltak szerencsések. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén 5, az oktatás területén6, ahumán egészségügyi és szociális ellátás ágazatban egyenesen 15%-kal kevesebb pénzt vihettek haza a dolgozók, mint változatlan árak mellett 2008-ban.

A nettó keresetek alakulása a köz- és a versenyszférában, közmunkások nélkül (2010 = 100)

Forrás: KSH adatok alapján GKI Zrt. számítás

Ugyanakkor az említett ágazati statisztikai átlagok ebben az időszakban – az egykulcsos SZJA bevezetése miatt – a szokásosnál sokkal jobban eltérő irányú és dinamikájú egyéni reálkereset változások eredőjeként jöttek ki.

Ha 2010-hez hasonlítjuk a 2013-i kereseteket, akkor a versenyszféra továbbra is őrzi előnyét (6%-kal nagyobb a keresetek vásárlóértéke, mint 2010-ban volt). A közigazgatás, védelem, kötelező TB területén alig érzékelhető, 1%-os reál keresetemelkedés ment végbe, ugyanakkor a nagymértékű, választások előtti bérrendezés ellenére az oktatási szféra keresetei4, ahumán egészségügy, szociális ellátásé pedig 13%-kal maradnak el a 2010-i értéktől reálértelemben.

Ha a köz- és a versenyszféra béreit egymáshoz hasonlítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a kiemelkedően jól fizetett köztisztviselők keresetelőnye tovább zsugorodott (2008-ban közel 28%-kal volt nagyobb a keresetük, 2013-ban már csak 11,5%-kal). Az oktatásban az előnyből hátrány lett (2008-ban csaknem 5%-kal voltak magasabbak a keresetek, 2013-ban viszont már 10%-kal alacsonyabbak lettek a keresetek reálérték átlagához képest). A humánegészségügy, szociális ellátás már 2008-ban is elmaradt a versenyszférától a keresetek szintjét tekintve (-1%), 2013-ra az eltérés 23%-ra nőtt!

Összességében megállapítható: a választási béremelések csak arra voltak elegendőek, hogy megállítsák a közszféra dolgozóinak pozícióromlását, valós felzárkózás ezek révén egyelőre még nem történt. Az oktatási ágazatban, ha a bejelentett további béremelések megvalósulnak, elérhető lesz, hogy 2016-ra a 2010-i szintre térjen vissza a keresetek versenyszférához mért szintje, a humánegészségügyben, szociális ellátásban ehhez csaknem 50%-os béremelésre lenne szükség. Ennek fedezete nem látszik, így jó eséllyel további létszámvesztés elé néz ez az ágazat, ami növekvő várólistákban fog lecsapódni.