A nemzeti érdekek védelmének folytatását és a keresztény értékek képviseletét ígéri Orbán Viktor, akit nagy többséggel erősítettek meg tisztségében. A Wall Street Journal úgy mutatja be a Fideszt, hogy az szociális kérdésekben konzervatívnak tekinti magát, az európai integrációt illetően pedig nacionalista nézeteket vall. A kormányfő, akit bírálói gyakran populistának minősítenek, nagyon odafigyel a deficitre, felemelte az adókat a külföldi társaságok által uralt ágazatokban, a rezsicsökkentéssel letörte az inflációt és főleg uniós támogatással ismét a növekedés felé mutató pályára állította a gazdaságot.
Orbán szombaton kijelentette, hogy a határon túl élő magyarok érdekében is szót kíván emelni, egyben autonómiát követelt számukra, most először beleértve a Kárpátalját is. Emellett azonban az EU-val összhangban támogatja az új kijevi vezetést. Ugyanakkor elutasította, hogy erősebb szövetséget alakítsanak ki Európában. Viszont kifejtette, hogy ellenez mindenféle szélsőséget, és idesorolt bármit, ami veszélyeztetheti a magyarokat.
Újjáválasztása után az eddigi, vitatott politika folytatását ígéri Orbán Viktor – kezdi elemzését az osztrák Der Standard. A miniszterelnök nem hagyott efelől kétséget, hozzátéve, hogy nincs szükség az idejét múlt vitára, amin nyilvánvalóan a nézetek kritikus-demokratikus ütköztetését értette. Szerinte bevált a nemzeti párbeszéd rendszere. Emellett úgy látja: tovább kell vívni a harcot a külső és belső ellenséggel szemben, mivel ezek az erők nem nyugszanak, hogy ártsanak az országnak. Az EU-val Orbán azt tudatta, hogy Magyarország nem túsz, hanem tagállam, amely megvalósítja saját megoldási javaslatait. Vona Gábor a kijelentésekben saját pártja hangvételét ismerte fel, bár a miniszterelnök nem akar kilépni az unióból, inkább időről időre élesen bírálja azt.
„Orbán II. és a magyarok: ellenségkép nélkül nem megy” címmel az újság kommentárja azt emeli ki, hogy a magyar vezető tudja: az európai értékkódex nem összeegyeztethető azzal, ahogyan ő értelmezi a politikát, utóbbi a hatalmi ágak demokratikus megosztásának felszámolását jelenti. És ezt a magyarok viszonylagos többsége nem is látja olyan rossznak.
Sikerét a kormányfő annak köszönheti, hogy úgy tud zongorázni a magyar nép lelkén, mint senki más. Amikor a tettek és cselekedetek folytatást ígéri, akkor tudni lehet, hogy ez mit takar: a teljesen a személyére szabott hatalmi rendszer további megszilárdítását. Aki ebben közreműködik, az profitálhat belőle, aki szembehelyezkedik vele, az majd meglátja, mi lesz vele.
Amíg Orbán irányít, addig nem lehet szó megértésről vagy megbékélésről a megosztott magyar társadalomban. Azzal érvel, hogy a konszolidálódás a gyávaság jele lenne, számára a külső és belső ellenség a politikai életelixír. A másik megértésének szándéka csupán a gyengeség bizonyítéka.
Az EU nem véletlenül tartozik a kedvenc ellenségképei közé. Ám ha Orbán valóban úgy folytatja, mint eddig, akkor sokan talán mégis meggondolják magukat és nagyon fognak örülni az uniós tagságnak. Hogy ellenkező esetben merre vezethet az út, nos, arra nézve hasznos jelzésekkel szolgál Erdogan Törökországa, vagy Putyin Oroszországa.
A teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!
