Lerch a hetvenes években a V’73 nevű, instrumentális progresszív rockot játszó együttesben, majd a V’Moto-Rockban vált ismertté – Demjén Ferenc is tagja volt ennek a bandának. Majd 1989-ben szólópályát kezdett, 1994-től – ezzel párhuzamosan – Charlie együttesének tagja lett.

Ötvenedik és hatvanadik születésnapján nagy sikerű szimfonikus koncertet adott.   

A vadonatúj Lerch István & SuperGroupnak – saját jogon is – ismert és elismert muzsikusok a tagjai. Hrutka Róbert gitározik és énekel, Lattmann Béla basszusgitározik, Szendi Gábor dobol és Micheller Myrtill énekel.

Az Infovilág érdeklődésére Lerch István elmondta: mindegyik zenésszel játszott már, de így, együtt még nem léptek fel. Tavaly ősszel együtt koncerteztek a Művészetek Palotájában, s az a buli adta a folyamatos, közös zenélés ötletét.

A csütörtöki koncerten megszólalnak Lerch István legnépszerűbb dalai szólóalbumairól és a V’Moto-Rock lemezeiről, valamint másoknak, például Charlie-nak és Malek Andreának írott szerzeményei. Az egész évben tartó koncertsorozatnak ez az első állomása.

A kiváló zenész az Infovilág munkatársának azt is elmondta, hogy viszonylag sokáig tartott a zenekar megalapítása, mert ő maga szeret kísérletezni, és mint fogalmazott:

„Sosem akartam lecövekelni egy dolog mellett. Azon gondolkodtam, ha alakítok egy állandó zenekart, embereket kötök magamhoz, ez nagy felelősséggel jár. Vinni kell őket magammal, bulit kell szervezni, kenyeret kell adni nekik.  Eddig úgy volt, hogy összeverődött egy társaság, amellyel megcsináltam az éppen aktuális projektet. Legutóbb például a nagy sikerű szimfonikus zenekari estet. A Művészetek Palotájában a szimfonikus zenekar mellé jött az „alapzenekar” Hrutka Róberttel, Lattmann Bélával és Szendi Gáborral. Itt próbáltuk ki a egymást. Nagyon jól működött, és ismét eszembe jutott: mi lenne ha ez lenne állandó zenekar?

Ezt még kevésnek éreztem, s a képbe jött Micheller Myrtill, a több műfajban kiváló énekesnő. Úgy tűnik föl, ez lesz az állandó csapat. Hrutka Robinak, túl azon, hogy kitűnően énekel és gitározik, jó dalokat ír, lelke rokon az enyémmel. Gitárjátéka nagyon beleillik az én muzsikámba, nagyon sokoldalú. Lattmann Bélát nem kell külön bemutatni. A «tanár úr» mindent tud, benne nem lehet csalódni; rendszeresen játszik Horváth Charlie együttesével, Zoránnal. Szendi Gábor inkább percussionos, mint dobos, amit én kitaláltam, ahhoz inkább erre van szükség, nem az «ereszd el a hajam» stílusú rockdobolásra. Kubában tanulta a műfajt, hozott egy csomó olyan hangszert, ami itt nem létezik, s ezeket tovább fejlesztette. Már a felszerelését is érdemes megnézni, kocka alakú nagydobja van, ilyet eddig még nem láttam. Mindig kitalál valamit.

Micheller Myrtill-lel koncerteztem már a Művészetek Palotájában egy kamarazenés esten, énekelt Malek Andreától, Charlie-tól – most is fog Charlie-t énekelni. Vele megoldódni látszik, amit mindig fájlaltam, hogy nem tudok V’Moto-Rockot játszani, jóllehet, a dalok 90 százalékát én írtam, de nem én énekeltem, nem akartam énekelni. Arra gondoltam, elénekelhetné őket más, s ez a valaki nem fiú, hanem lány lenne. Demjént amúgy sem lehet, nem is szabad utánozni. 

A mostani koncerten lesznek tehát, régi dalok, V’Moto-Rock-klasszikusok. De lesz-e valami nagy meglepetés? – kérdésre ekként válaszolt:

– Nem tudom, min lepődnek meg manapság az emberek. Meglepetés lehet, hogy játszom Emersont, ez azoknak meglepetés, akik nem tudták, hogy valamikor is játszottam. Átdolgoztam Copland Rodeóját, és lesznek új instrumentális szerzeményeim is.

– Aki eljön a MOM-ba, vélhetően ismer engem, nagy meglepetés nem érheti. Talán a V’Moto-Rock dalainak megszólalása lesz a meglepetés, mert a hangzást kicsit Myrtill hangjára alakítottam. A Jégszívet például duettben fogjuk csinálni, szerintem érdekes lesz. Kíváncsian vagyok a véleményekre ezekről a dalokról. Nagyon régi szerzemények, sokan fel is dolgozták őket, miért ne írhatnám át én is saját dalaimat? 

–  Engem az szórakoztat ebben az egészben, hogy milyen sokat lehet kezdeni ezzel a tulajdonképpen nagyon kevés, mindössze 12 hanggal. Bach óta, de de még előtte is, remekművek születtek és születnek azóta is, bármelyik műfajt is említhetem. Amikor áprilisban megkaptam az Artisjus-életműdíjat –ami nagy szakmai megtiszteltetetés, elvégre a grémiumban komolyzenészek is ültek – a tisztelt egybegyűltekkel azt játszottam, hogy befütyültem közismert kompozíciókból három, majd két hangot és kíváncsi voltam, vajon kitalálják e milyen művekből valók. Gond csak az egyhangos megfejtésnél volt, de amikor odamentem a zongorához és beütöttem a desz-dúrt, rögtön tudták: Liszt 2. Magyar rapszódia! Ezek a hangok bizony így beégtek a memóriánkba, az életünkbe! A mai szerzeményekkel ezt már nem lehetne eljátszani.

Lerch István megemlítette, hogy Horváth Charlie-val már csak nagy koncerteken lép fel, most inkább új zenekarával foglalkozik. Még elárulta, hogy a MOM-ban lesz először kapható az a dvd, amely a MűPá-ban készült az őszi nagysikerű koncertről.