Katona Tamás helyzetképe ekként folytatódik: „…Az egyik fontos körülmény a statisztikai bázishatás; az előző években olyan mértékben esett vissza a beruházások, az építőipari termelés volumene, más oldalról a kiskereskedelmi forgalom és a reálkereset, amelyhez képest a mutatószámok magas értéke jelentős ez évi elmozdulást mutat ugyan, azonban a beruházások szintjének vagy a lakásépítések számának növekedése csupán a tíz évvel korábbi helyzettől jelent némi visszakapaszkodást.
Az idei évet jellemző – szintén – egyszeri hatás az uniós források gyorsított ütemű, kapkodástól sem mentes felhasználása. Ebben szerepet játszik a tavaly befejeződött 7 éves finanszírozási időszak projektjeinek ez évi lezárása, illetve a korábbi évek sok kormányzati pálfordulásának hatására bekövetkezett jelentős csúszások korrekciójának kényszere. Szintén csak átmeneti növekedést előidéző tényezők a választási évre koncentrálódó fejlesztések és intézkedések. Közöttük található több kormányzati presztízsberuházás, így a – következő években a működtetési kiadásokat várhatóan számottevően növelő – stadionépítések, valamint azok a közszféra egyes szegmenseiben bevezetett jövedelemnövelő intézkedések, amelyek várhatóan bővítik a kiskereskedelmi forgalmat és a lakossági fogyasztást. Több gépjármű-ipari nagyberuházás zárult le az elmúlt időszakban. Az ebből kifolyólag megnövekedett termelés az idén jelentős hatással van az ipari kibocsátás, és különösen az ipari export dinamikájára. Ezen túlmenően az európai konjunktúra hatására a korábbi évekhez képest érzékelhetően bővül az ipari kivitel.
A magyar gazdaság e kedvező jelek ellenére leszakadó pályán van. Az egyszeri tényezők hatásának elmúltával újra előtérbe kerülnek azok, amelyek eddig is visszafogták a fejlődést. Ezek között szerepel a kiszámíthatatlan, konfrontatív gazdaságpolitika, és az ehhez szorosan alkalmazkodó szabályozási környezet, amely elriasztja a befektetőket. A mesterséges konfliktusok sora az Európai Unió szervezeteivel, és egyre gyakrabban annak egyes tagországaival, megnehezíti a normális gazdasági kapcsolatok fenntartását a legfontosabb partnereinkkel. A bankokkal vívott permanens szabadságharc ellehetetleníti a gazdaság finanszírozását.
A kormány láthatóan nem készül konszolidációra, a miniszterelnök erre nem hajlandó, és feltehetően erre nem is képes. A következő évek gazdaságpolitikai irányáról a kormánynak nincs érdemi elképzelése. A most elkészített konvergencia-program ezt egyértelműen bizonyítja; egyrészt tükrözi a kormány eddig képviselt politikáját, ugyanakkor gyökeresen új elemeket is tartalmaz: változatlan a kormány önértékelése eddig folytatott politikájának sikereiről, és abban sem tér el az egyéb kormányzati dokumentumoktól, hogy meglehetősen szabadon értelmezi a tényeket.
Az egyik új elem, hogy a dokumentum csupán a nevében program, a tartalmában korántsem. A kormány – azzal az indokkal, hogy még nem alakult meg a következő testület, tehát nincs kormányprogram – gyakorlatilag nem mond semmit a következő három év gazdaságpolitikájáról…
Az elemzés teljes, eredeti terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!
