A rendszerváltást követő években nem egy mai milliomos gazdagodott meg olajszőkítésből, lányok futtatásából, drogterjesztésből, védelmi pénzekből, és mindenféle olyan törvénytelen akciókból, amelyek az ország pénzügyi helyzetének ártottak. A magyarországi alvilág összefonódott az orosz, az ukrán és más országbeli bűnözőkkel és a korrupt rendőrség és politikusok elintézték, hogy az ügyek jó része mindmáig felderítetlen, illetve megtorlatlan. Sok esetben más bűncselekmények, pl. gyilkosságok mellékszála mutat a háttérben lapuló felbujtók irányába. Ez az egyik motívum, ami Novák Erik forgatókönyvíró-rendezőt a Fekete leves leforgatására késztette.
Az előjátékban, az 1990-es évek elején, egy mellékúton autó közeledik a tartályvagonok felé, ahol oroszul beszélő társaság várja. Az autó utasa pénzt hozott az oroszoknak, de mielőtt az ügyletre sor kerülne, rendőrök csapnak le rá és letartóztatják, miközben a sofőr, aki nyilvánvalóan összejátszott a rendőrséggel, gúnyos mosollyal, szabadon távozik.
A film a továbbiakban jelen idejű, napjainkban játszódik. Egyik főszereplőnk, a Dj (Pérjés Zoltán, művésznevén Freaky D.) egy kemény pókerparti közben telefonon 10 millió forintot kér kölcsön rövid időre, de a pénzt elbukja, és semmi sem mutat arra, hogy meg is tudná adni. Luxuslakásában megjelenik egy szomszédja (Máté Gábor), akiről kiderül, hogy éppenséggel rendelkezésére tudná bocsátani a pénzt, de ezt úgy kéne megszolgálni, hogy a barátaival ki kell rabolniuk egy pénzszállító autót, majd egy helikopteren elmenekülhetnek. A megszorult Dj elkezdi szervezni a csapatot, hogy ne legyen sablonos a dolog, csupa rendhagyó figurából.
Kiderül, hogy legjobb barátja, a narkós Erik (Novák Erik) pszichiátriai kezelésen van a diliházban, mindenféle mentális és lelki sérült között. Erik ezekből segít összeszedni a kommandót, és végül rajta kívül a tompa emlékezetű Simon (Szabó Simon), a labilis Hermina (Fátyol Hermina), a mozgássérült Zsolti (Nagy Zsolt) közösen szöknek meg az intézetből. Orsit (Tóth Orsolya) öngyilkossága miatt nem vihetik magukkal.
A bolond-kommandó meglepő profizmussal csinálja meg
a nagybalhét. A 300 milliós zsákmány örömére óriási bulit rendeznek. Csajok, drog, rock and roll és pénzhegyek, mostantól övék a világ! De jön a fekete leves, kiderül, súlyos gondban vannak. A maffia rettegett főnökét (VágvölgyiB. András)rabolták ki, aki nem a rendőrségre szokott rohangálni, ha kár éri, elvégre első embere (Baráth Gyula) ex-rendőr, és verőlegénye is van bőven. Most is saját hatáskörben indít bosszúhadjáratot. A film közben sok kellemetlen dolog derül ki arról, hogy ki kinek a kije, és mi miért történt úgy, ahogy történt, újabb kétes alakok bukkannak föl az éjszakából, fogy a drog, folyik a whisky és a vér, gyűlnek a hullák, és a néző, bár nem unatkozik, a végén boldogan szabadul meg ettől az összességében ellenszenves társaságtól. A lezáró filmadatok mellett feltűnnek képek és mondatok, melyek az egész mai lezáratlan bűnözői problémahalmazra utalnak, aztán lehet hazamenni a látott első hazai alvilági leszámolós film élményével.
Milyen film hát a Fekete leves? Lassan már köztudott, hogy rendhagyó körülmények között készült el, lényegében költségvetés nélkül, ami azt jelenti, hogy a szereplők és a stáb gázsi nélkül, barátságból vállaltak el mindent, így bizonyos értelemben „részvényes” tulajdonosai lettek a vállalkozásnak, amelybe az állami filmgyártás nem fektetett bele talán egy fillért sem. Baráth Gyula, Feaky D, Luca Bercovici, Nagy Viktor és Novák Erik ötletéből Novák felvázolt egy négyoldalas szinopszist, megbeszélte a szereplőkkel, hogy mit is szeretne, aztán rájuk bízta a párbeszédeket, hogy mondjanak, amit akarnak! A jeleneteket a filmes szokásoktól eltérően idősorrendben vették fel, hogy forgatókönyv híján könnyebb legyen felidézni, sőt ki-ki azért szerepel saját keresztnevén, hogy a szöveg-improvizáció közben se kelljen a szerepnevekkel bajlódni. A rendező telepakolta a luxuslakást főleg női nemi szerveket ábrázoló saját képzőművészeti alkotásaival, autókba ült és elhagyatott helyeket keresett helyszínnek, aztán lássuk, mi lesz belőle! Lényegében egy profizmussal kevert, tíz nap alatt leforgatott fél amatőr, független, kísérleti filmféleség, saját zsebre menő ökörködés meglepően nézhető végeredménnyel.
Novák Erik festőművész és rendező 2004-ben óriási sikereket aratott a Nyócker! ötletgazdájaként és producereként, valamint Gauder Áron rendező társalkotójaként. Halász Péter Herminamező – Szellemjárás című kísérleti filmjének vezető operatőri munkájáért 2006-ban Aranyszem díjat kapott. Első önálló nagyjátékfilmje a Zuhanórepülés (2007), melyben a többi között együtt dolgozott a Fekete levesben is szereplő Nagy Zsolttal, Szabó Simonnal, valamint a hangmérnök Hammer Zsolttal és Jávorka Ádámmal. Most, mivel egy ideje nem kapott támogatást az ötleteihez, mondhatni úgy is, hogy türelmetlen dacból forgatta le ezt a „no budget” filmet, amely – be kell vallani – minden hibája ellenére is jobb, mint sok támogatott alkotás.
Hibák, nos, vannak, persze ez is nézőpont kérdése. Az alkotók roppant büszkék arra, hogy ebben a filmben valóban azt a szlenget beszélik a nehéz fiúk, amit a való életben, mert amit ők más hasonló filmek szövegében tapasztaltak, úgy nem beszél senki.
Ha ez szociológiai dokumentumfilm volna, talán nem is vitatkoznék. De a művészet nem szó szerinti valóság, és attól, hogy valami nagyon durva és trágár, ahol a beszélt szennyárból csak néha bukkan fel egy-egy normális szó, attól az még nem válik esztétikai értékké. A szereplők alvilági szlengje sem mindig érthető annak, aki nem az undergroundban él, ennek legfeljebb a mozinézők ama része örülhet, akinek ez a börtön-szleng az „anyanyelve”, vagy nagyon rokonszenvez vele. Miután a szereplők rögtönzött szövegeket mondanak, közöttük vannak szellemesek és szellemeskedők, értelmesek és látható ritmushibákkal elmakogottak, mikor kéne valamit mondani, de nem tudom, hogy mit.
A filmet a Titanic-fesztiválon mutatták be először, akik ott látták, azt mondják, hogy nagyon jót tettek neki az azóta elkövetett vágások. Maga a rendező is úgy nyilatkozott, hogy pl. a diliházi pszichológussal folytatott beszélgetés legalább egyórás volt. De jó, hogy nem akkor láttam, mert még így is ezek a képsorok a leghosszadalmasabbak, bőven lenne még mit kivágni belőlük. Vannak, ha teljesen nem is fölösleges, de nem sokat előrevivő epizódok, mint pl. az eltűnt angol lány megerőszakolásának epizódja, vagy a kábítószeres buli egyes szereplői és részletei. Nagyon jó viszont a pénzszállító kocsi kirablásának abszurditása, és az a félelem, ami minden fölényessége ellenére sok szereplőt áthat. Mindent egybevetve nem véletlenül találták ki a forgatókönyvet, amit nagy profizmussal egyre jobbá lehet csiszolni, itt érződik ennek hiánya.
Ami a színészi játékot illeti, hivatásos és amatőr szereplők egymás mellett szerepelnek, az utóbbiak lényegében a maguk figuráját adják. A profi Máté Gábor és Nagy Zsolt mellett meglepően jó az „amatőr” VágvölgyiB. András író, rendező, filmesztéta, és félelmetes a valódi undergroundból hozott, feltehetően saját magát alakító néhány szereplő. A többiek lényegében leginkább önnön karakterükkel vannak jelen, ami a mai „valóságshow”- és „rality show”-közegben egyre kevésbé tűnik fel a laikus nézőnek, legfeljebb a kritikus hümmöghet a sok hamis hang és mozdulat láttán.
Ami a technikai részt illeti, a két Red kamerával dolgozó Dobóczy Balázs H.S.C. és Simon Tamás operatőrök nagyon látványos, dinamikus képi világot teremtenek néha egész meghökkentő képbeállításokkal. Csillag Manó vágásai is kitűnően illenek a hangulathoz. A film zenéjét Perjés Zoltán szerkesztette, az eredeti zenéket László Viktor és Grósz Arthur Valentin szerezték, továbbá a Mystery Gang, a Neo, az Anima Sound System, a Mississippi Big Beat, Perjés Zoltán és a Balkán Fanatik dalait is felhasználták az alkotók.
A Fekete levest június 5-től forgalmazza a Krez Film Kft. a 16 éven felüli korosztály számára. Nagy valószínűséggel ennek a fiatal, bulizós és after partyzós korosztálynak és rétegnek nagyon fog tetszeni, de azt kétlem, hogy a komolyabb, megállapodottabb polgári közönség a szívébe zárná. Úgy, hogy ezúttal nem beszélek le senkit, de nem is ajánlom különösebben senkinek szabadidős kikapcsolódásként.
