A tőzsdei áraknak – a kötelezettség előírásából fakadó – a jelenleginél lényegesen pontosabb követése ugyanis a GVH álláspontja szerint az importverseny erősödésének egyik fontos feltétele, amely a MOL árainak fogyasztók számára kedvezőbb alakulását eredményezheti. A Gazdasági Versenyhivatal a MOL-lal szemben indított eljárásban több magatartást vizsgált a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmára vonatkozó közösségi, illetve magyar versenyjogi rendelkezések alapján.

A GVH megállapította: a magyarországi kereskedelmi célra igénybe vehető tárolókapacitások többsége, valamint az egyetlen magyarországi finomító a MOL tulajdonában van. Tekintettel arra, hogy a Magyarországon értékesített üzemanyagok több mint 80%-a a MOL-tól származik, a GVH szerint fennáll a MOL gazdasági erőfölényes helyzete a magyarországi nagykereskedelmi értékesítés érintett piacán.

A MOL a nagykereskedelmi listaárait az ún. import-paritásos elv alapján határozza meg. A referenciaár a Platts által közzétett jegyzésár; ezt korrigálja olyan többlet költségelemekkel, amelyek akkor vetődnének fel, ha egy vállalkozás Magyarországon kívülről hozna be üzemanyagot az országba. Ennek az eredményeként adódik az ún. számított listaár.

A magyarországi import üzemanyagpiacra való belépés elengedhetetlen feltétele a kiszámíthatóság. A GVH megállapítása szerint ezért a potenciális üzemanyag-importőrök számára alapvető jelentőségű, hogy a MOL az általa egyoldalúan kialakított és a versenytársak által is követett listaárat úgy határozza meg, hogy az a potenciális belépők számára előre tervezhető legyen, ezen értve azt, hogy a nemzetközi referencia jegyzésárakhoz való viszonya kiszámíthatóan alakuljon. Ennek az az oka, hogy a versenytárs nagykereskedőknek, importőröknek is a vevőik igényeihez kell alkalmazkodniuk, akik a magyarországi üzemanyag-nagykereskedelmi piacokon kiemelkedő részesedéssel rendelkező MOL listaáraihoz képest tudják elhelyezni az árajánlataikat, jellemzően legalább egyéves szerződések formájában. Az alternatív importüzemanyag-bázisáron beszerzett üzemanyagok magyarországi értékesítésének nyereségessége tehát attól is függ, hogy a tőzsdei jegyzésárhoz képest a MOL listaára hogyan alakul a szerződések időtartama alatt.

Azért, hogy kiderüljön, követi-e a MOL a jegyzésárak változását, a GVH megvizsgálta a MOL számított és ténylegesen hetente közölt listaárait. Megállapítható: az üzemanyagárak piaci körülményeiben fellépő nagy változások hatásait a MOL több hétre elosztva, tompítva építi bele a listaáraiba, azaz igyekszik mérsékelni a piaci körülmények változásának hatásait. Ezzel összefüggésben a GVH tehát azt tekintette át, hogy az ártompító mechanizmus hatása a potenciális importőrök szempontjából belátható időn belül kiegyenlítődik-e oly módon, hogy az végül együttmozgást mutat a referenciaként minősülő jegyzésárakkal.

Az eljárásba bevont szakértői vélemény alapján a GVH úgy találta, hogy voltak olyan évek, amelyek során a gázolaj hetente közölt listaára tartósan meghaladta vagy alatta maradt a nemzetközi referenciaárként szolgáló Platts jegyzésárakra épülő számított listaáraknak. Ez azért aggályos a GVH álláspontja szerint, mert a tényleges listaár kialakításában a gázolaj esetében megmutatkozó nagyfokú bizonytalanság oda vezethet, hogy a (lehetséges) versenytársak meg sem kísérlik az importból történő beszerzést, illetve annak növelését, mert nem képesek megfelelő biztonsággal felmérni megtérülési lehetőségeiket, hiszen a két ár változása közötti eltérésből fakadó bizonytalanságot és kockázatot a versenytárs nagykereskedő, importőr viseli.

A tényleges listaáraknak az előző heti tőzsdei jegyzésáron alapuló számított listaártól való eltérítése önmagában nem tekinthető aggályosnak. Az indokolatlanság a MOL által alkalmazott árkialakítási módszer vizsgált időszakbeli konkrét alkalmazásából fakad. Nevezetesen abból, hogy a gázolaj esetében az eltérítések nem voltak magyarázhatók az eltérítésre objektíve alapot adó szempontok alapján. Az eljáró versenytanács ebből következően abból indult ki, hogy a lehetséges jogsértés kiküszöböléséhez (és ez alapján a kötelezettségvállalás elfogadásához) nem szükséges az átlagos tényleges és számított listaárak adott időszakra vonatkozó teljes egyezősége. Elégséges, ha azok eltérése egy olyan, viszonylag szűk tartományon belül marad, amely mellett a piac többi szereplőjének már nem kell számolnia a listaár-eltérítésből származó bizonytalansággal.

Ebben az esetben ugyanis az importőrök számára közömbös lesz, hogy árajánlataikat a tőzsdei árakhoz vagy a MOL tényleges listaáraihoz viszonyítva adják meg. Ezáltal pedig csökkenhet az import gázolaj igénybevételének és az importba történő beruházásoknak a kockázata, aminek révén a környező országok (nem a MOL-hoz kötődő) finomítóiból származó gázolaj a jelenleginél erőteljesebb versenyhelyzetet teremthet a MOL számára. A MOL által a listaár-eltérítés tekintetben vállalt +/– 1 százalékos tartományt a gázolajra vonatkozóan az eljáró versenytanács az előzőek szerinti kedvező versenyhatások eléréséhez elégségesnek ítélte, figyelembe véve azt is, hogy a benzin esetében az eltérés a vizsgált időszakban ezen határok között maradt.

Lényegesnek ítélte az eljáró versenytanács azt is, hogy a MOL-lal egyeztetetten kialakított kötelezettség várhatóan jobb összhangot teremtett az egymással ellentétes közérdekű célok (a jegyzésár változásának lehetséges legpontosabb követése, illetve az áringadozások tompítása) között, mintha az eljáró versenytanács a feltételezett jogsértés megállapítása mellett a MOL-lal történő együttműködés nélkül írt volna elő kötelezettséget.

Az eljárás elhúzódásának több oka volt. Egyrészt az, hogy az eredetileg vizsgálni tervezett magatartás mellett más magatartásokat is vizsgált a GVH, ezért nagyszámú adatkérésre került sor, melyek feldolgozása rendkívül időigényes volt. E mellett a MOL mintegy másfél évvel a vizsgálat megindulása után tette egyértelművé a GVH számára a listaárazásának gyakorlatát, amelyre figyelemmel az eljárás a jelen kötelezettség vállalás elfogadását is eredményező teljesen új irányt váltott. A GVH ezért 150 millió Ft eljárási bírságot szabott ki. Ezeken túl a Bizottsággal az ügyben ilyenkor kötelezően lefolytatandó egyeztetés az ügy bonyolultságára is tekintettel, a szokásosnál hosszabb időt vett igénybe.

A vállalások teljesülését utóvizsgálatban ellenőrzi a hivatal. Az ügy hivatali nyilvántartási száma: Vj-50/2010.