A Fortepan olyan online, nonprofit fotógyűjtemény, ahol sok ezer archív fényképet böngészhet és tölthet le pl. a facebook használója. Az oldal népszerűsége is bizonyítja, hogy mennyien érdeklődnek a múlt ismert és ismeretlen dokumentumai iránt. Ilyen tekintetben tehát rokonítható ezzel a filmmel is…
Élt nem is olyan régen Amerikában egy Vivian Meier (1926–2009) nevű dada, aki, noha a 20. század egyik legnagyobb utcai fotósa volt, ám ezt nem gyanította magáról, és még kevésbé tudta róla bárki is. Zárkózott vénleányként élt és úgy halt meg, hogy hátrahagyott több ezernyi remekművéből soha egyetlen egyet sem nyomtattak ki.
Egy nap John Maloof, fiatal történész Chicago régi épületeinek történetét kutatva, egy bolhapiaci aukción megvett egy doboznyi negatívot, és ez a nap nemcsak megváltoztatta életét, de csakhamar milliomossá is tette. Birtokába kerülvén Vivian Meier elárvult hagyatéka egy részének felfedezte, hogy itt valami nagyon érdekeshez (és persze: értékeshez) jutott hozzá, ezért felvásárolta a teljes hagyatékot, tanulmányozni kezdte a benne talált dokumentumokat, elkezdte felkutatni az asszony egykori foglalkoztatóit, illetve a gyerekeket, akiket nevelt, és mindenkit, aki bármi adalékkal szolgálhatott róla.
A Vivian Maier nyomában ezt a két történetet bontja ki: a szegénységben és elhagyatottságban meghalt magányos dada történetét, aki alkalmi munkái mellett egész életében fotózott New Yorkban és Chicagóban, mintegy végigdokumentálva a 20. század második felét. Úgy használta a fényképezőgépet, mint Van Gogh az ecsetet, de anélkül ontotta magából a remekműveket, hogy arra a világ kíváncsi lett volna, vagy, hogy ő a világot kíváncsivá tette volna magára és munkáira.
Megszólalnak emberek és képek, eljutunk még a franciaországi gyökerek közelébe is, megismerjük a nő vonzó és kevésbé vonzó tulajdonságait, és ismételten ráébredünk: az ember élete a legizgalmasabb történet. A Vivian Maier nyomában a felfedezés örömének dokumentuma, egyben John Maloof szerencséjének és inspiráló erőfeszítéseinek története is, aki az általa felfedezett művészt és annak életművét megismertette a világgal.
Másfél évvel ezelőtt a pesti Mai Manó Házban jó negyedéven át óriási érdeklődés kísérte azt a kiállítást és a róla szóló, több mint 100 fényképpel illusztrált dokumentumkötetet, amelyen a magyar közönség először hallhatott Vivian Meierről. Most ez a remek film segít felidézni az akkori emlékeket, vagy felfedezni sokunk számára ezt a kiváló fotóst.
A Vivian Meier nyomában nem akciófilm, de sokkal izgalmasabb bármelyiknél. Azt a titkot nem tudja megfejteni, hogy mi lehetett az, ami őt ennyire zárkózottá tette, és mi hajtotta mániákusan a pillanatok megragadására, de emberi arcéle egyre plasztikusabbá válik. Igazi riporteri vénája volt ennek a hórihorgas vénlánynak, hajtotta az ember megismerésének és felmutatásának vágya, Rolleiflex gépével meg tudta lesni azokat a pillanataikat, amelyekben „modelljei” közel engedték magukhoz –akarva, vagy akaratlanul –, miközben ő senkit sem engedett közel magához.
Mindenesetre érdekes, hogy mi mindenen múlnak dolgok. Ha akkor John Maloof nem veszi meg azokat a negatívokat, ha nem figyel fel a belőlük áradó, néma üzenetre és nem teszi életcéljának Vivian Meier életművének felkutatását, akkor a lomokat kidobják, és ma a világ szegényebb lenne egy tehetséggel, illetve minden Miss Meier elképzelései szerint történt volna. Talán megbocsátja a túlvilágról is, hogy ennyien érdeklődnek, rajonganak mégis utána a világban…
Az érdeklődő magyar filmbarátok momentán a Művész, a Puskin, a Tabán Kinotéka és a Toldi műsorán kereshetik ezt a remek, 83 perces, feliratos amerikai filmet, később – talán – vidékre is eljut, ha lesz iránta érdeklődés.
