Az Universal égisze alatt forgatott, és az UIP-Duna Film által szeptember 6-tól forgalomba hozandó A Bourne-hagyaték (The Bourne Legacy) című színes, feliratos akció thrillernek nem sok köze van ugyan sem Lundlum sztorijához, sem a Matt Damon alakította Jason Bourne személyéhez, de Gilroy újabb zavaros történetet fércelt össze, hogy új szereplőkkel de a régi cégér alatt lehessen folytatni az üldözős, lövöldözős, robbantásos mozi sikert.

A moziközönség tíz évvel ezelőtt találkozott Jason Bourne-nal, amikor eszméletlenül húzták ki a Földközi-tengerből. Három filmen át (A Bourne-rejtély A Bourne-csapda és A Bourne-ultimátum) követhették figyelemmel, miként küzd a túlélésért és hogyan próbálja kinyomozni, kicsoda is ő valójában, miközben CIA-s gazdái egyre kétségbeesettebben próbálják őt elfogni. A nézők megismerhették a Kőlépcső programot, illetve Bourne különleges képességeit, a trilógia végén pedig az lehetett a benyomásuk, hogy a történet befejeződött.

Csakhogy A Bourne hagyaték egy még sötétebb cselszövést mutat be, és új hőst állít a középpontba, akinek ugyancsak az életéért kell küzdenie, amikor az ő programját akarják leállítani. A negyedik film ott veszi fel az események fonalát, ahol a trilógia befejeződött. Bourne nyilvános lelepleződése A Bourne ultimátum végén olyan tüzet gerjeszt, amely elpusztíthatja a szuperkémek létrehozására fordított több évtizedes kutató-fejlesztő munka eredményeit. Az új fejezetből kiderült, hogy több kémprogram is volt, amelyek közül a CIA Kőlépcsője a korai fejlesztések közé tartozott, és Bourne lépései nyomán a kémfőnökökön hihetetlen aggodalom lett úrrá, nehogy a többi projekt is lelepleződjön.

Aaron Cross (Jeremy Renner) a Végeredmény nevű program hat ügynökének egyike. A Kőlépcsőtől eltérően a Végeredmény embereit a védelmi minisztérium számára képezték ki. Az ügynökök nem egyszerűen gyilkosok, hanem hosszú távú, nagy kockázattal járó kémfeladatok elvégzését bízzák rájuk. Az új program továbbfejlesztette a Kőlépcső-ügynökök kiképzésének viselkedéstudományi alapjait, de a két projekt egy tőről fakad, ezért Bourne sztorijának nyilvánosságra kerülése a Végeredményt is komoly veszélybe sodorja.

Eric Byer (Edward Norton) nyugalmazott egy titkos szervezet, a Nemzeti Kutató-elemző Csoport (NKCS) igazgatója. Byer találta ki a kiképzőprogramokat, ő szervezte meg a finanszírozásukat, majd a szeptember 11-ei terrortámadások után elburjánzó kémszervezetek rendelkezésére bocsátotta őket. A mostani történetből kiderül, hogy a Bourne-trilógia eseményeinek hátterében mindvégig Byer állt. Az ezredes által felépített rendszert alapjaiban rengette meg, hogy a CIA képtelen volt Bourne kiiktatására, és mivel a Kőlépcső lelepleződése nyomán lebukna a szervezetek két vezető orvos-igazgatója is. Byer kénytelen a Végeredmény feláldozása mellett dönteni. Ez azt jelenti, hogy valamennyi résztvevőt el kell tenni láb alól, a kutatókat is beleértve. Az ezredesnek be kell vetnie minden erejét a kompromittálódott program kiiktatására, hogy megmenthesse szervezetének megmaradt részét, – lényegében erről szól ez a film.

Dr. Marta Shearing (Rachel Weisz), szupertitkos kutatásokat végez a Candent gyógyszeripari óriás marylandi laboratóriumában. Munkájához hozzátartozik az ügynökök alkalmankénti kivizsgálása is. Ismeri Aaront, ahogyan a többieket is, de csak nyilvántartási számként és „kísérleti patkányként”. Sose foglalkozott munkája etikai problémáival, de amikor a program totális likvidálásakor az ő élete is veszélybe kerül, kénytelen szembenézni döntései morális következményeivel.

Byar a kémszervezeteket, a hadsereget és a nagyvállalatokat összefogó Beltway csoport kapcsolatait felhasználva építette ki az NKCS szervezetét. Mark Turso nyugalmazott tengernagy (Stacy Keach), a főtanácsadója és kapcsolata a Pentagonhoz. Terrence Ward (Dennis Boutsikaris) a Candent Group gyógyszeripari óriás vezérigazgatója, amely cég a tudomány és az orvoslás etikai szempontjait semmibe véve folytat kutatásokat, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.

A hadsereg és a hírszerzés ugyanis az elmúlt hatvan évben szüntelenül szuperkatonákról álmodott. A Kőlépcső csupán Byer egyik korai programja volt, de már a Végeredményt is sikerült egy új projekttel felülmúlni, amikor a biokémia és a génmanipuláció már alig ismer lehetetlent. Ám, amint a programok egyre tökéletesebb ügynököket állítanak elő, újabb és újabb rendszerhibák is keletkeznek. Aaron Cross különleges fizikai képességeivel gyorsabban tanul és rendkívül jól alkalmazkodik minden helyzetben, ugyanakkor a Végeredmény ügynökeként nehezen irányítható, így amikor elszabadul, sokkal komolyabb fenyegetést jelent elődjénél.

A Bourne hagyatékban a trilógia több fontos szereplője is visszatér. Dr. Albert Hirsch (Albert Finney), a Kőlépcső orvos-igazgatója, Pam Landy (Joan Allen) a CIA belső ügyosztályáról, Noah Vosen (David Straithairn), a Fekete hanga nevű titkos hadművelet vezetője, és Ezra Kramer (Scott Glenn), a CIA igazgatója is. Valamennyiük helyzete megrendül, amikor Cross nem hagyja magát likvidálni.

A film cselekménye ugráló, zavaros, és nem is mindig logikus. Például nem érti az ember, hogy attól, hogy egy projektnél újabb is született, miért kell mindenkit kinyírni? Miközben főhősünket hol Alaszkában, hogy az Egyesült Államok különböző városaiban, hol a Fülöp-szigeteken akarják likvidálni, a gyors vágások miatt jelenetenként ugrál a helyszín: váltakozva gondterhelten ágáló fejeket látunk, aztán a világ különböző részein meghaló ügynököket, majd a Cross elleni sikertelen merényletekbe kapunk bele, közben a sok közelkép miatt szinte fel sem fogjuk, mit látunk a kavargásban.A magyarverzió további hátránya a feliratozás, mert olyan pörgős az egész, hogy vagy olvasunk, vagy próbáljuk azonosítani, hogy éppen kit hol látunk. Eközben idegesítően dübörög a feszültségkeltő zene is.

A Bourne hagyaték tipikusan az a film, amelyik rosszul adagolja a nézőnek az ismereteket, ezért az ember egy idő után elunja, hogy a sok mindent értő pofa között csak ő nem ért semmit. Biztos, hogy van, akit kielégít a sok lövöldözős rohangálás és zihálás, én egy idő után már nem nagy kedvvel próbáltam összerakni a mozaikokat, valós és emlékképeket. Hiába jó a színészi játék, ha csak a szereplő veszi magát komolyan, de én, a néző nem tudom őt komolyan venni. Hiába a didaktikus szándék, hogy a rendező valami leleplezőt mondjon a génmanipulációval visszaélő, embereken kísérletező hadi- és nemzetbiztonsági gépezet, és a gyógyszervegyipar összejátszásáról egy idő után elfárad az ember. Valószínűleg lehetett volna jó filmet is csinálni a történetből, csak akkor új lovat kellett volna nyergelni, nem az öreg, fáradt gebét új zsokéval nekiereszteni az akadályoknak. Ez a film ugyanis legjobb esetben is csak gyenge közepes.