Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő dráma- és regényíró, novellista, tárcaíró fiának, Hunyady Sándornak (*Kolozsvár, 1890, †Budapest, 1942) első novelláskötete, a Diadalmas katona, 1930-ban Kolozsvárt jelent meg, majd írói karrierje Budapesten teljesedett ki. A Vígszínház rendre bemutatta színműveit, először a Júliusi éjszakát (1929). A Lovagias ügy című színműve 1936-ban aratott nagy sikert, amelyből a következő évben film is készült Székely István rendezésében, Kabos Gyula, Ráday Imre, Perczel Zita, Gombaszögi Ella és mások főszereplésével. Hunyady írt regényeket (Családi album, 1934, Kártyabotrány asszonyok között, 1939), a 30-as évek elejétől tárcaírója volt a Magyarország című napilapnak, és Szivarfüst címmel hangulatos cikkeket publikált a Film, Színház, Irodalomban. 1945 után sokáig nem adták ki műveit, és színműveit sem vették elő, csupán két sikeres film készült, egy a Bakaruhában (1962) című önvallomásából, és egy A vöröslámpás ház című elbeszéléséből Egy erkölcsös éjszaka (1968) címmel.
A Lovagias ügy című történet szerint Virág Andor 56 éves tisztviselőt egy munkahelyi szóváltás során megpofozza a vezérigazgató unokaöccse, Milkó Pál, akinek felmondását az első indulatában Milkó vezérigazgató is elfogadja. Aztán mindenki rájön, hogy mennyire nélkülözhetetlen a 30 éve a cégnél dolgozó tisztviselő, ezért megindul a vállalati gépezet, hogy Virág urat kiengeszteljék és visszacsalogassák. Virág úr otthon megpróbálja eltitkolni a történteket, de közben az ifjú Milkó beleszeret a lányába, Babába, valamint a családfő tudta nélkül beköltözik hozzájuk albérlőnek. A végére persze Virág visszakerül a munkahelyére, és Pali meg Baba eljegyzése is megtörténik, teljes a happy end.
Valljuk be, a történet a gyenge társadalombírálati szállal együtt is annak a meglehetős giccses „gazdag főnök – szegény gépírólány” sztori vonalnak egy változata, amelyből a korabeli magyar filmek egy része oly népszerűségre tett szert.
A Lovagias ügyet ezúttal Verebes István vette kézbe és dolgozta át háromfelvonásos, zenés vígjátékká. Verebes nagyon jól érzékeli, hogy mi kell a mai közönségnek, és mi nem. Hunyadyt nagy valószínűséggel kevesen olvasnak, ez a színmű sem remekmű, legfeljebb kellemes bulvárdarab, de a régi magyar filmek népszerűsége töretlen, és ebben a történetben is van, ami rímeltethető a mai társadalmi viszonyokkal. Akkor hát a közönség kapja meg egyfelől a régi történetet új szereposztásban, másfelől segítsük a sikerét felfrissíteni! Ami a társadalmi háttérben azonos: az embereknek ma is ismét rettegniük kell az állásvesztéstől, a létbizonytalanságtól, és ezért több olyasmit is le kell nyelni, amit elég nehéz. Ami poros, hogy ma senkinek sem jut eszébe kard- vagy pisztolypárbajt vívni egy pofonért; a becsületbeli ügyeket inkább perre viszik. Ezért Verebes kicsit feláldozza azokat a motívumokat, amelyek Virág urat elrettentik a lovagias ügy párbajos elintézésétől, viszonta MárkusAlfréd nevével fémjelzett korabeli dalokkal megerősíti a mai nézőnek a befogadás élményét.
A színlap szerint a dalszövegeket szerzői Békeffi István, Harsányi Zsolt, Martos Ferenc, Márai Lajos, Márkus Alfréd,Szilágyi László,Vadnai László, Vitéz Miklós, Weiner István, de bennem él a gyanú, hogy Verebes ezekbe is „besegített”, annyira jól illenek a cselekményhez. Én például az Oly jó ez a vasárnap kezdetű dalt egész más szöveggel ismerem, viszont kimaradt a film fődala, A bankban nincsen betétem kezdetű népszerű kuplé.
Verebes még egy színháztörténeti stíluselemet alkalmaz: az elidegenítést. Brecht dramaturgiájánál tanultuk, hogy a német szerző azért írt annyi songot a darabjaiba, hogy a történetbe belefeledkezett, elandalodó nézőt visszarángassa velük a valóságba. Nos, Verebes István, mint rendező idézőjelbe teszi a dal- és táncbetéteket, és olyan játékkal és koreográfiával játszatja el ezeket a színészeivel, amelyek mintegy paródiái a darabban előállt jelenetek „komolyságának”. Ez nem csupán kiválóan szórakoztatja a nézőket, de mindig vissza is hozza őket a valóságba: „te most mesét látsz, nehogy már túlságosan komolyan vedd!” Ez a dramaturgia menti meg a darabot, sőt emeli a szórakozásnak egyfajta kettős dimenziójába. Olyan ez, mint mikor a „Sohase mondd” slágerszövege Hernádi Judit előadásában kifigurázta önnön banalitásait. Verebesnek erőssége a dolgokat ilyen kettősen alkalmazni.
Ami a színészvezetést illeti, hullámzónak éreztem. Mindenekelőtt kitűnő Bajor Imre kiválasztása Virág úr szerepére. Bajor az utóbbi években átment egyfajta öntisztuló válságos korszakon, ami nagyon jót tett neki. Az alkoholizmustól az önmagától való elszállt állapottól megtisztulva ismét egy nagyon szerethető, jó színészt láttunk a színpadon, aki ugyan modorosságaival nem tudja, talán nem is akarja levetni a Kabos Gyula-epigon stílust, de azt kiválóan hozza, sőt időnként már kilép belőle, és a színész Bajor Imréből is látunk valamit. Így válik aktualizált poénná a „kicsi huszár” személye is. A zsidó kisember gyáva önérzetének és kiszolgáltatottságának plasztikus megformálására ma Bajor az egyik legjobb vígjátéki színészünk.
A másik „nagyágyú” az előadásban Lorán Lenke. Nagy „huncut” ő, aki a kabarészínpadon megtanulta, hogy nincs kis szerep, csak rossz színész, neki viszont győznie kell. Bevallom, nem szeretem a saját sablonjaiba merevedett, kabaré-harsány Lorán Lenkét, de most minden tiszteletem az övé, ahogy Verebessel karöltve igazi jó karakter epizódszerepet formáltak ebből meglehetős egysíkúra megírt siket nagymama figurából.
A Karinthy Színház előadásait nézve darabról darabra bizonyítva látom, hogyBalázs Andreamilyen remek színész. Az ő alakításában dupla olyan humoros lesz Gizike figurája, mint a filmben, ugyanakkor ő hozza ennek a szegény titkárnőnek a mélyebb emberi vágyait is a szeretetre, szerelemre, és félelmét az állása megőrzését illetően.Balázs Andreaolyan csodálatos kövér színésznő óriások méltó követője, mint Olthy Magda, Fónay Márta, Mányai Zsuzsa, Csala Zsuzsa, akik igazi humorral élik meg és nevetik ki önnön korpuszukat, ugyanakkor a lélekábrázolásnak is mesterei.Balázs Andrearáadásul kiválóan énekel és táncol, játékának színességével, dinamizmusával tölti be a színpadot, és minden darabban más erényeivel bizonyítja, mennyire nélkülözhetetlen vezető színésze ő a Karinthy Színháznak.
A szerelmesek szerepében Árpa Attilát és Balázsovits Editet látjuk. Milkó Pál nagyon fontos szerep, hiszen ő katalizálja a cselekményt. Árpa Attila alkatában ideális az elkényeztetett szépfiú megformálására, de a tettének következtében bekövetkező katartikus belső változások eljátszásával kissé adós marad, pontosabban színészi eszközökkel nem tudja hitelesen eljátszani. Virág Babának a filmben fontosabb szerep jutott, ebben az előadásban ő kevésbé irányító. Balázsovits Edit bájos jelenség, de nem igazán az, akit játszik. Nem csupán küldőségekben, hiszen Milkó szövege szerint nekünk a melleiben kellene gyönyörködnünk, ő viszont nem épp bögyös típus, de játékával se tud igazán hozzátenni a karakteréhez, akárcsak az édesanyját, Virágnét megformáló Csoma Judit. Eljátsszák a szerepüket, ennyi, nem több.
A kisebb szerepekben jó karaktert formál a vezérigazgató Milkó Alfrédból Megyeri Zoltán. Neki még el is hisszük, hogy megbánta, amiért oly könnyen elengedte Virág urat, az énekes-táncos jeleneteiben pedig kifejezetten emlékezetes az alakítása. Vödrös és Müller kollégák amolyan clown párost alkotnak. Agárdi László és Karsai István osztoznak ezen a két szerepen. Amikor a Czája János birkózását ecsetelő epizódokban vannak jelen, azt kissé túljátszottnak, nem jól kidolgozottnak éreztem, de a zenés betétjük a hangszerré eljátszott kellékekkel már kitűnő humorforrása az előadásnak. Földvári Péter játéka nagyon amatőrnek tűnt a megüresedett helyre pályázó Flugbäller Frigyes alakjában. Bár itt sokkal több és jobb helyzeteket, poénokat kap, mint a filmbenSalamon Béla, az az alakítás sokkal emlékezetesebb, mint ez, mert hiányzik belőle ennek az állástalan kis zsidó karakternek a kiszolgáltatottsága. Földvári egy fölényes pályázót játszik el külsődlegesen, holott ennek a szerepnek még inkább azt a társadalmi kiszolgáltatottságot kellene erősíteni, amiben az irodai dolgozók is vergődnek.
Mira János díszletei és Tordai Hajnal jelmezei jól jelen vannak az előadásban, Bíró Tamás kellékei, Lénárt Gábor fényei – Király Tamás világítástervezővel karöltve pedig dramaturgiai funkciót is kapnak. Kiváló az a zenei munka, amit Fekete Mária zenei vezető zongora, dob, hegedű triója produkál, akár szólisztikus, akár kísérő funkcióban. Az előadásnak nyáron, Tihanyban már volt szabadtéri bemutatója, így a kőszínházi premierre megérett, a korai színháznyitás ellenére is. Mindenesetre sejthető, hogy a Lovagias ügy sikerszériát fog megérni a kelenföldi „papmákon”, és jól öregbíti majd a Karinthy Színház jó műsorpolitikájának és megbízható szórakozást nyújtó előadásainak hírét. Aki ennek részese akar lenni, csak fel kell szállnia a belvárosban egy 49-es villamosra…