Tovább olvasva a cikket, a professzor döbbenten látta, hogy néhány éve még mind az áldozat, mind a gyilkos az ő tanítványa volt. Ezért megkérte harmadik volt tanítványát, aki a budapesti norvég követség munkatársa, hogy a helyszínen próbálja meg kideríteni ennek a barbár gyilkosságnak a hátterét. A szálak a magyar Szent Koronáig vezetnek…

Az élet ismét túlszárnyalta a fantáziát

László Ágnes interjúja Az azeri baltás című politikai krimi szerzőjével, Sumonyi Zoltán József Attila-díjas íróval, költővel, a Magyar PEN Club volt elnökével.

– Az esemény, amely könyvének kiinduló pontjául szolgál, 2004-ben történt. Akkoriban ez a véres tragédia „csupán” érdekes hírként jelent meg a sajtóban. Önt sokkal jobban megérintette, mint általában a közvéleményt?

– Nem emlékszem, hogy jobban megérintett volna, mint a magyar társadalmat általában, mindenesetre, még három-négy év múlva is emlékeztem rá, akkor, amikor ennek a kriminek a megírásába fogtam. Nagyon jó kiindulási pontnak tartottam.

–  A könyv megírása előtt ismerte az azeri-örmény konfliktus lényegét?

– Különösebben nem. Én még 1969-ben jártam Bakuban, ahol akkor az azeri–iráni konfliktussal találkoztam. Szovjet-Azerbajdzsán akkori írói és újságírói, amint megittak néhány pohár bort, mindjárt Sztálin árulásáról panaszkodtak, hogy területük nagy részét az egykori szovjet diktátor és pártvezér átengedte Iránnak.

– Mégis miként és miért kapcsolta össze az azeri–örmény konfliktust a magyar Szent Korona kérdéskörével?

– 2008-ban csak egy fikciós detektívregényt akartam írni, mintegy a Da Vinci kód paródiájaként. Bosszantott Den Braun áltudományos kutatása és az itthon akkoriban újraéledő Szent Korona-tan, a rovásírás-mánia, az azeriek és a magyarok huneredet-legendája, és ezt a két indulatot ötvözve találtam jó kiindulásnak az azeri katonagyilkosságát.

– Mi volt a történésben az a momentum, amely egy krimi megírására késztette?

– Főleg a gyilkosság nem európai (unortodox) kegyetlensége és alattomossága.

– Azelőtt is foglalkozott a magyar Szent Korona eredetiségének kutatásával?

– Magával a Szent Korona kutatásával nem. De írtam néhány történelmi regényt és esszét III. Béláról és Aragóniai Beatrixról, s ezekben foglalkoztam az Árpád-házi királyok koronáival is.

– Mikor fejezte be a baltás könyv kéziratát? A 2006-os ítélethirdetés előtt, vagy utána?

– Amikor a könyvet írtam, akkor már jogerősen életfogytiglanra elítélték Ramil Sahib Saforovot, az azeri baltás gyilkost, s úgy látszott, hogy ez lezárt történet.

– Amikor elkészült a kézirattal, nehéz volt rá kiadót találnia?

– A kiadók nem nagyon kapkodtak érte. Részint azért, mert lezárt dolognak látszott, részint azért, mert engem beskatulyáztak „fennkölt költőnek” és „megbízható történelmi esszék szerzőjének”. Ezért is választottam egy norvég hangzású álnevet: Mikkel-Johan Pedersen. De ebben is van egy kis rejtvény: apám Mihály, nagyapám János, dédapám Péter volt. Mivel sem az álnévre, sem a címre nem „buktak” a kiadók, végül magánkiadásban jelentettem meg, Deák Laci, az Orpheusz Kiadó vezetője pedig barátságból vállalta a kiadó logóját. Ám ez is balul ütött ki, szegény Deák Laci a megjelenés után röviddel meghalt, a könyvekből pedig mintegy 250 példány egy pincében rejtőzik.

– Most viszont a Kossuth Kiadónál megjelent változathoz már a saját nevét adta. Miért?

– Három éve azért is írtam álnéven, mert akkor még csak szórakozásból, szinte játékból írtam a könyvet. Magánügy, gondoltam, és ha nem olvassák is el, én jól szórakoztam írás közben. De most már véresen komoly közüggyé vált a történet, s ezt saját névvel is vállalom.

– A könyvében is kiadnak valakit Azerbajdzsánnak, de a történet nem úgy végződik, mint most a valóságban.

Nem a gyilkost, hanem az Üc Tepe-i Szövetség elnökét, aki azért jön Magyarországra, mert azt hiszi, hogy a gyilkost kiengedték, s itt majd együtt megszerezhetik a magyar korona alsó abroncsát, amely szerintük az Üc Tepe-i sírból került elő, és eredetileg Attila lányának az öve volt.

– Ön szerint, aki a könyvét elolvassa, jobban megérti majd a nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat okozó jelenlegi fejleményeket?

– Azt nem tudom, hogy az olvasók jobban megértik-e a kialakult diplomáciai bonyodalmakat, de talán jobban megértik a fanatizmus lényegét: vallási, törzsi, áltudományos téveszmékkel néhány őrült ma is nemzetközi bonyodalmakat tud okozni.

– Meglepte az, ami most történt?

– Engem csak az lepett meg, hogy egy fikciós detektívregényt lemásolhat, sőt a fantáziát is túlhaladó módon, évekkel később, megvalósíthat a politika.

(A kötet a Ventus Libro Kiadó gopndozásában jelent meg.)

Az ombudsman teljes körű tájékoztatást kér az azeri kiadatásról 

(MTI, 13:46) Teljes körű tájékoztatást kér Szabó Máté ombudsman Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi minisztertől az azeri Ramil Sahib Safarov kiadatásával kapcsolatban.

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa az MTI-hez eljuttatott hétfői közleményében azt írta: törvény által biztosított jogai alapján „a kiadatás előkészítéséről, a magyar kormány döntését megalapozó körülményekről, okairól, hátteréről, az azerbajdzsáni kormány esetleges konkrét, írásos garanciájáról, illetve az ügyben a kiadatás óta tett vagy tenni tervezett intézkedésekről várja a miniszter válaszát”. 

Az ombudsman a tárcavezetőnek írott levelében – amelyre 15 napon belül várja a miniszter válaszát – emlékeztetett arra, hogy a hazai jogszabályok értelmében a kiadatásra csak akkor kerülhet sor, ha a másik fél biztosítja Magyarországot arról, hogy az elítélt ki fogja tölteni hátralévő büntetését, ám a katonatiszt Safarov Azerbajdzsánban elnöki kegyelmet és kitüntetést kapott, nemzeti hősként ünneplik.

Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tagjai hasonló kéréssel fordultak hétfőn a miniszterhez: Salamon Lászlónak, az alkotmányügyi bizottság KDNP-s elnökének ismertetése szerint a testület egyik tagja, az MSZP-s Bárándy Gergely kért betekintést a Ramil Sahib Safarov büntetésének átadásával összefüggő ügyiratokba a minisztertől. Navracsics Tibor erre reagálva közölte, hogy engedélyezi a betekintést, igény esetén az alkotmányügyi bizottság többi tagjának is.

Magyarország augusztus 31-én adta át Azerbajdzsánnak az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Ramil Sahib Safarov azeri katonatisztet, akit hazájában elnöki kegyelemmel azonnal szabadlábra helyeztek. Szerzs Szargszján örmény elnök aznap bejelentette, országa felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szeptember 2-án hivatalába kérette Azerbajdzsán budapesti nagykövetét, akit diplomáciai jegyzékben arról tájékoztatott, hogy Magyarország elfogadhatatlannak tartja Azerbajdzsán lépését.