India a világ második legnépesebb országa, több mint egymilliárd lakója van, és ez a szám folyamatosan nő, az ország területe azonban véges. A folyamatos népességnövekedés azt eredményezi, hogy az egykor kiterjedt vadonok, sőt a belőlük megmaradt kisebb erdőfoltok egyre nagyobb hányadát foglalják el falvak és városok. Az élővilág így arra kényszerül, hogy folyamatosan hátráljon és visszahúzódjék, azonban eljön az az idő is, amikor már nem lesz hová menniük az állatoknak.
A leopárdok India buja erdőségeinek lakói, életük nagy részét fákon töltik, vadászni is kiválóan tudnak az ágak takarásából. Sajnos azonban a foltos nagymacskák élőhelye rohamosan zsugorodik, és mivel az emberek egyre nagyobb szeletet szakítanak ki az őserdőkből elkerülhetetlenné váltak a leopárd és ember közötti konfliktusok.
A mind kisebb területre visszaszorított állatok egyre nehezebben találnak táplálékot így rákényszerülnek, hogy a gazdák háziállatait ejtsék el. Ez ellen a földművesek fegyverrel és csapdákkal védekeznek, miközben állandó fenyegetettségben élnek a kétségbeesetten élelem után kutató leopárdok.
Indiában egyre nő az egzotikus gyógyhatású készítmények iránti kereslet, amelyekhez hagyományosan a tigris testrészeit használták fel. A csíkos nagymacskákból azonban már annyira kevés él vadon, hogy az illegális kereskedők elkezdték leopárdcsonttal helyettesíteni az alapanyagokat. Ennek következtében az elmúlt 10 évben 2300 leopárd esett az orvvadászok áldozatául.
Mindkét problémára született már megoldás, azonban a hatósági intézkedések hiányában ez önmagában nem elég. „Tavaly elkészült a leopárdok védelméről szóló útmutatás, amelyben többféle stratégiát megfogalmaztak arra, hogyan lehetne csökkenteni az emberek és a nagymacskák közötti konfliktusokat. A következő lépés ezeknek az elméleti stratégiáknak a gyakorlati megvalósítása avégett, hogy ne kelljen több leopárdnak elpusztulnia.” – mondta Ravi Chellam, az Indiai Vadvédelmi Szolgálat szakembere.
A nagyragadozók, így a leopárdok szerepe is kiemelten fontos az egyes ökoszisztémákban. A tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok természetesen szabályozzák az egyes területek vadállományát, ezzel tartva egészségesen az egyes populációkat. A nagyragadozók eltűnése egy élőhelyről ökológiai katasztrófához vezethet. Hazánkban sajnos a három őshonos nagyragadozó közül csak a hiúz néhány példánya található meg. Az Északi-középhegységben élő néhány egyed megőrzésért, és a számukra szükséges nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületek megteremtéséért indította a WWF Magyarország 2010-ben hiúz fajvédelmi programját.
