Az egyik fő kérdés a csatlakozók listája: Bajnai beszédéből az következik, hogy nagyon erős kritikai önvizsgálat – és ennek intézményesített megoldásai, azaz a verbalitáson túli önkritika –, továbbá kellő kulturális és szakpolitikai nyitottság esetén a csatlakozás lehetősége (illetve elfogadása) adott. A napokban megjelent „belépési küszöbök” azonban szűkítik kört, a pártok közül csak az MSZP, az LMP és a DK jöhetnek szóba. Az alábbiakban a Kutatólabor új szolgáltatásának (Ideolog) tükrében csak az LMP támogatóinak csatlakozással kapcsolatos „véleményét” mutatjuk be, hiszen e párt esetében kétségkívül nagy tétje van a válasznak.
A DK elnökségi határozatban tette egyértelművé csatlakozási szándékát, ez eleve feltételezi a belső konszenzust, az MSZP kivárásos kommunikációja mögött pedig inkább hatalomtechnikai érvek és politikusi ambíciók állnak, mintsem a politikai krédó és identitás, egy párt születésének referenciapontjai feletti disputa, illetve a „túlélés vagy halál” diskurzusa.
Itt előre kell mennünk a gondolkodásban: az LMP támogatói semmiképpen sem fognának össze a DK-val, nem támogatják utóbbi csatlakozását az Együtt 2014-hez (nyilván Gyurcsány Ferenc és az úgynevezett nyolc év kormányzása okán), az MSZP-nél azonban megengedőbbek a vélekedések. A szocialistáknak megfelelő feltételeket kell szabnia, személyi konzekvenciákat kell levonnia, illetve az MSZP-n belül a tényleges alternatívaállítókkal (akik nem a 2010 előtti világ restaurálásával vannak elfoglalva) kellene összefogni. Halkan jegyezzük meg, ha csak ennyi feltétel van az MSZP felé, úgy ennek a DK is könnyen megfelel(hetne). Ma a DK-ban kevesebb olyan politikus van, aki részt vett a 2002–2010 közötti kormányzásban, ráadásul nyilvánvalóak a Gyurcsány és Bajnai közötti „eszmei” átfedések, a DK létrejötte pedig az MSZP-vel szemben (nem pedig mellette) eleve egy múltfeldolgozás-projekt (erre Juhász Péter is tett közvetett utalást abban a vitában, amelyet Vadai Ágnessel és Szanyi Tiborral folytatott, és amelyet annak színvonala okán minél előbb el kell felejtenünk). Tény, hogy utóbbi kidomborítása egyelőre nem sikerült a pártnak. Mindenesetre, ha az LMP elfogadja, hogy „MSZP igen, DK viszont nem”, akkor meglehetősen komoly ellentmondásba kerül. Bajnai beszédének tükrében, a kritikus önvizsgálat-bizalom-kultúraváltás jegyében kikerülhetetlen lesz, hogy a DK is helyet kapjon az asztalnál, Bajnai ez elől nehezen tud(na) elfordulni. Más kérdés, hogy a DK-t ki reprezentálja: de míg az előbbi kérdés az Együtt 2014 ügye, az utóbbi a DK-é.
„Az IdeoLog több párhuzamos, egyenként 20 fő részvételével működtetett, zárt, online közéleti-politikai fórum. Az IdeoLog online fókuszpaneljeiben a közéleti-politikai témák eltérő érzékelése és értelmezése mérhető. Betekintést enged a nyilvános közvélemény-kutatási eredmények hátterében meghúzódó választói gondolkodásba. Olyan gondolatmeneteket tár fel, amelyek valós választóktól származnak, leképezik egy-egy homogén választói csoport gondolkodását, és amelyekre a politikai kommunikációban érvek épülnek és épülhetnek” – olvashatjuk a tárgyalt kutatás felvezetőjében, amely az Együtt 2014 megalakulását követően mérte fel az azzal kapcsolatos vélekedéseket. Mit gondolnak, milyen érvek szólnak amellett, hogy az LMP részt vegyen az Együtt 2014 választói mozgalomban, és melyek szólnak amellett, hogy kimaradjon? Mit nyer vagy veszít az LMP, ha részt vesz a választói mozgalomban? Milyen szempontok mérlegelését javasolnák az LMP-nek? – ezek voltak a kérdések, amelyek kapcsán az LMP-s támogatók megosztották véleményüket.
Az LMP egy esetleges „csatlakozás” esetén garanciákat kér majd – ez legitim igény –, és válaszadók ezt egyöntetűen a zöld programpontok érvényesülésében látják. Ez egyrészt lehetőség, hogy a baloldali nyilvánosság által látni alig kívánt ökopártiság kidomborodjon, másrészt az LMP-nek e téren konstruktív referenciái vannak (más kérdés, hogy a megvalósíthatóságra, illetve a többi szereplőre való tekintettel abból számos pontot nem lehet majd átemelni). A pártnak nincs országos lefedettsége, így a külön indulás az új választási rendszer keretei között, az öt százalék megugrását is kétségesé teheti. Ahogyan több válaszadó is fogalmazott: „túlélés: a lét a tét”; „a kimaradás mártírhalál lenne”. A párt kétségkívül „a” nyolc év, illetve az azt megelőző évtizedek politikai kapitalizmusa ellenében jött létre, viszont egy dokumentumokkal alátámasztott baloldali múltfeldolgozás enyhítheti azt a válaszadói észrevételt, hogy az összefogással a „tiszta kéz imázsát”, illetve „hitelességét” veszíti el a párt. Feltűnő viszont, hogy a válaszadó LMP-sek szerint Bajnai az a jelölt, aki a legkevésbé osztja meg az ellenzéket, s bár volt hang, amely szerint egy baloldali programnak nem ő a hiteles arca, de szerintük Bajnai nem „hatalommániás” a „mély árkokkal szabdalt politikai csatatéren”, és képes a fiatal generációk megszólítására is. Az LMP „passzol ebbe az összefogásba” – fogalmazott egy válaszadó.
Bizonyos értelemben ez így igaz: Bajnai egy kultúraváltást hirdetett meg, amely nemcsak a szembenézést, hanem a múlt és annak kultúrájának meghaladását irányozza elő, a törésvonalakon átívelő, felelős politikát. Ma már majd minden szereplő nem „csak” a kormányváltás programjában, hanem szemléletváltásában is gondolkodik. Kétségkívül ismerős LMP-s gondolat ez, nyilvánvaló, hogy ezen belépési küszöbök megugrása nem lesz nehéz a pártnak, ahogyan az is, hogy ez a folyamat politikai konszenzust igényel, belső összhangot, politikusi személyes ambíciók felülírását – ez lesz a novemberi LMP-kongresszus igazi tétje.
Tény, hogy egy Együtt 2014, amelynek nem része az LMP, könnyen kaphat egy „baloldali mozgalom” értelmezést, ez azonban az LMP szempontjából és szervezettségi fokát ismerve, illetve a választási rendszer tükrében csak ideiglenes komfortérzetet hozhat a pártnak („megtartottuk identitásunkat”; „az LMP a rendszerkritika pártja”), hosszú távon azonban a parlamenten kívüli politizálásnak ágyazhat meg.
A címben feltett kérdés viszont nem csak az LMP kérdése, és azt sokszor feltenni nem is nagyon lehet.
