„2011-ben lehetőséget kaptam a Műcsarnok vezetésére. Kinevezésem után a szakmai programomat egy nyilvános konferencián ismertettem, azóta ennek megfelelően dolgoztam. A jelentősen romló pénzügyi feltételek ellenére sikerült elindítani a magyar nyelvű Flash Art folyóiratot, létrehozni egy új kiállítási teret, a Mélycsarnokot, ahol eddig több mint húszezren fordultak meg – ám mindez természetesen nem csupán nekem köszönhető. A társadalmi emlékezet vagy épp a nemzeti önazonosság művészeti reflexiót közreadó tárlat ugyanúgy szakmai összefogáson alapult, mint ahogy a kolozsvári kortárs képzőművészet első, teljességre törekvő bemutatása vagy Bukta Imre most látható, nagy kiállítása. A sikerek ugyanannyira a munkatársaim érdemei is, mint amennyire az enyémek. Az viszont, hogy a programom további része miképpen valósul meg, elsősorban az én felelősségem.

Mivel a Műcsarnok működési rendjének megváltozása nem teszi lehetővé, hogy a munkámat szuverén módon folytassam tovább, erkölcsi kötelességem a megbízatásomról lemondani. Ezért a mai napon kezdeményeztem az MNV Zrt. elnök-vezérigazgatójánál, hogy munkaviszonyomat 2012. december 31. napjával közös megegyezéssel szüntessük meg. Döntésemről írásban tájékoztattam a kultúráért felelős államtitkárt.”

 

Gulyás Gábor (1968–) életrajza

Az egyetemet magyar-történelem szakosként kezdte, de érdeklődése hamar a művészetfilozófia és az esztétika felé fordult. Végül (1994-ben) magyar-filozófia szakos diplomát szerzett Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd ugyanitt elvégezte a Modern Filozófiai Doktoriskolát (1998-ban kapott abszolutóriumot). Tempus-ösztöndíjasként egy szemesztert töltött a münsteri Wilhelms Universität-en, ahol esztétikát hallgatott.

1992-1995 között a Határ című irodalmi-kritikai folyóirat főszerkesztője, 1995 és 1998 között a Latin Betűk Kiadó vezetője volt.

1994-ben a szombathelyi OTDK-n kiemelt első díjat kapott. Ugyanebben az évben megkapta a Juhász Géza díjat is.

1995-2006 között rendszeresen tartott órákat a KLTE (majd DE) Filozófia Intézetében esztétikai, művészetelméleti és filozófiai tárgykörből.

1998-ban többedmagával létrehozta a Vulgus Kutatócsoportot, amely a vulgarizálódás különböző (főként retorikai és művészeti) folyamatjellemzőinek kutatását vállalta fel. A csoport 1999-2006 között a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti keretein belül (mint akadémiai kutatóhely) működött. Ugyanebben az időszakban jelent meg a Vulgo című folyóirat, amelynek a szerkesztője volt.

1994-2006 között mintegy harminc tanulmányt közölt a következő folyóiratokban: Magyar Napló, Kortárs, Műhely, Határ, Gond, Nappali Ház, Vulgo, Literatura, Új Forrás. Magyarra fordította és kiadta S. Kierkegaard három szerzőségelméleti szövegét. Az egyik magyar szerzője a Steven Serafin által szerkesztett Twentieth-Century Eastern European Writers. Dictionary of Literary Biography című könyvnek (A Bruccoli Clark Layman Book, San Francisco/London, 1999.). Ugyanebben az időszakban rendszeresen írt publicisztikai szövegeket is (ez idő alatt kb. kétszáz kritikai, illetőleg politikai tárgyú jegyzete látott napvilágot különböző napi- és hetilapokban). Szerkesztője és szerzője az Otthon Debrecenben című könyvnek.

2004-2005-ben mint a Debrecen 2010 Iroda vezetője koordinálta az Európa Kulturális Fővárosa pályázat debreceni projektjét. Ehhez kapcsolódóan szerkesztette, illetőleg írta a Nyitott kapuk (2004) és a Teret nyerünk (2005) című könyveket.

2006-ban Debrecen város közgyűlése megbízta az újonnan létrejött MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ vezetésével. 2006-2011 között, igazgatósága idején több mint félszáz időszaki kiállítást rendeztek itt – olyan intézményekkel együttműködve, mint például a firenzei Uffizi Képtár, a moszkvai Tretyakov Galéria vagy a párizsi Musée d’Orsay. Számos tárlat létrehozásában kurátorként is közreműködött – ezek többségéhez katalógust is publikált (Torzulások – André Kertész; A test színeváltozása – Sándorfi; Ámos Imre életmű-kiállítás; A történet folytatódik – Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Fernando Botero, David Hockney és mások; Hétköznapi kommunizmus; A meztelen igazság – Blue Noses; Töredék az embernek – Schaár Erzsébet; Kis magyar pornográfia – Bukta Imre, Csurka Eszter, Eperjesi Ágnes, Kicsiny Balázs, Wahorn András és mások; Messiások; A létezés ritmusa – Reigl Judit, A héttoronyba zárva – melankólia a modern művészetben). Kiállításokat rendezett Brüsszelben, Kassán és Nagyváradon is.

2009–2011 között a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen tanított művészettörténetet; ugyanott részt vesz a mesterképzésként elindult kurátor-szak oktatásában is. 2012-ben a budapesti Zsigmond király Főiskolán tanított múzeum-menedzsmentet.

2011. február 1. óta a Műcsarnok vezetője, több kiállítás kurátora (A Bizottság a Műcsarnokba megy; Átfestett ikonok – Kelemen Károly; Mi a magyar? Kortárs válaszok; Másik Magyarország – Bukta Imre)

Felesége, Széplaky Gerda a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékén és az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékén tanít. Három gyermeket nevelnek: Benedek tizennégy, Ábel tizenhat, Levente tizennyolc éves.