Egyre zűrösebb az Egyesült Államok és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolata, ezt elemzi a theeuropeancorrespondent cikke.
Aoife White
Donald Trump szereti az üzleteket. Egyszer azt mondta, a Bibliát követően a második kedvenc könyve az 1987-es üzleti memoárja, Az alku művészete. Az Európai Unióval kötött amerikai kereskedelmi megállapodással azonban nem elégedett. Szerinte Európa nem tartja be a megállapodást, mert túl lassan halad annak jóváhagyásával. Válaszul bejelentette: ezen a héten 25%-ra emeli az EU-ból érkező autók és teherautók vámját – ez magasabb a megállapodásban szereplő 15%-nál.
Ez különösen Németországnak fájna, hiszen autógyártóinak legnagyobb exportpiaca az Egyesült Államok – áll a kieli Világgazdasági Intézet becslésében. Trump emellett azt is kilátásba helyezte, hogy csökkenti az amerikai csapatok létszámát Németországban, és bírálta Friedrich Merz német kancellárt, amiért az iráni–öbölbeli konfliktus kapcsán azt mondta: Irán megalázza az Egyesült Államokat – egy olyan háborúban, amelyet az EU-országok nem támogatnak.
Júliusban az Európai Bizottság beleegyezett, hogy eltörli egyes amerikai importtermékek vámját, és több amerikai energiát vásárol, hogy elkerülje Trump 50%-os vámfenyegetését az uniós árukkal szemben. Ezek jelentős engedmények voltak. A Le Grand Continent felmérése szerint az európaiak több mint fele megalázónak érzi a megállapodást.
Mint minden uniós kereskedelmi egyezményt, ezt is jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak. Ez időigényes folyamat: eddig kilenc hónap telt el, és ezen a héten további tárgyalások várhatók. A késlekedés egyik fő oka az volt, hogy a januárra tervezett parlamenti szavazást elhalasztották, miután Trump azzal fenyegetett, hogy annektálja Grönlandot.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Trump néhány korábbi vámintézkedését februárban amerikai bíróságok megsemmisítették (bár lassabb eljárással továbbra is bevezethetők). Mindez komoly fejfájást okoz az európai vállalatoknak. Az Egyesült Államok az EU legnagyobb exportpiaca: tavaly az uniós kivitel 21%-át – mintegy 555 milliárd euró értékben – vásárolta meg.
Az amerikai kikötőkbe érkező uniós árukra kivetett vámot az amerikai kormány szedi be, a magasabb árat pedig az amerikai fogyasztók fizetik meg. Ugyanakkor az európai exportőrök is hátrányba kerülnek, mert drágább termékeikből kevesebbet tudnak eladni. Nehéz megtervezni a termelést, ha nem világos, mennyi lesz a végső ár és a kereslet.
Európa türelme azonban fogytán van az Egyesült Államokkal szemben. Az Európai Parlament olyan biztosítékokat szeretne beépíteni, amelyek lehetővé teszik a megállapodás felfüggesztését, ha az USA megszegi annak feltételeit – erről még egyeztetni kell a tagállamokkal. Az sem egyértelmű, hogy a megállapodás kiterjed-e az acél- és alumíniumtermékekre, amelyekre Trump áprilisban akár 50%-os vámot vetett ki.
„Az amerikai fél folyamatosan megszegi a vállalásait” – írta az X-en Bernd Lange, német szociáldemokrata EP-képviselő, aki részt vett az EU–USA kereskedelmi megállapodás előkészítésében. „A több mint 400 acél- és alumíniumtermékre kivetett vámoktól az autók célba vételéig ez egyértelmű megbízhatatlanságot mutat.”
Felmerül a kérdés: az EU-nak továbbra is tartania kell-e magát az ígéreteihez? Egy francia miniszter a múlt héten úgy fogalmazott, nincs értelme olyan megállapodást végrehajtani, amelyet a másik fél nem tart be.
Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője hétfőn ugyanakkor azt mondta: az EU elkötelezett a tavaly elfogadott megállapodás mellett. „Mi vagyunk a világ egyik legmegbízhatóbb partnere. Ha valaki megállapodást köt az Európai Unióval, biztos lehet benne, hogy azt be is tartjuk” – fogalmazott.
