A 2010-ben alakult Ars Humanica Hungarica Kör 2011-ben megalapította a Magyar Civil Becsületrend kitüntetést, mint a magyar civil társadalom értékelvűségét kifejező elismerést. Első alkalommal tavaly február 10-én, gróf Batthyány Lajos, reformpolitikus, az első független magyar kormány elnöke 205. születésnapján volt a budapesti Kogart-házban.
Az idén két kitüntetést adtak át. Az egyiket Fehér Sándor, hegedűművésznek (posztumusz), aki a tavaly januárban zátonyra futott és felborult Costa Concordia luxushajón, a gyermekek mentése közben vesztette életét. Fehér Sándo kitüntetését Iványi Gábor méltatta. A másik elismerést a burgenlandi (Rechnitz/Rohonc) RE.F.U.G.I.U.S. Egyesületnek nyújtották át; méltató beszédet mondott prof. dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója.
Ez utóbbi, spontán szerveződött civil egyesületként vállalta fel azt a szomorú feladatot, hogy emléket állítson annak a mintegy 200 munkaszolgálatos, zsidó honfitársunknak, akit 1945. március 24-én éjszaka Batthyány Margit grófnő (Margit von Batthyany, született Margareta Thyssen-Bornemisza)rohonci kastélyának báli vendégei és a helyiek meggyilkoltak, majd máig ismeretlen helyen elföldeltek.
A RE.F.U.G.I.U.S. Egyesület (Rechnitzer Flüchtlings- und Gedenkinitiative)méltó szabadtéri emléket épített a gyilkosság helyszíne közelében, megvásárolta és a további romlástól megóvta a gyilkosság helyszínéül szolgált ún. Keresztpajtát (Kreuzstadl), és folytatja a kutatást a tömegsír feltalálására.
Az emlékpark tavalyi avatásán Heinz Fischer, osztrák szövetségi elnök is részt vett. Az emlékhely avatójáról bővebben itt; tessék kattintani.
Az idei átadási ünnepségen Paul Gulda zongoraművész (Bécs) és Iván Ildikó, a Magyar Állami Operaház magánénekese adott műsort.
Prof. Dr. Szita Szabolcs laudációja
Közel két évtizede, hogy hazánk nyugati határának közelében, a Kőszeg városával átellenben található Rechnitzen (az egykori Rohoncon) megrendítő megemlékezésen ismertem meg néhány kitűnő osztrák fiatal értelmiségit. Elmondták, hogy az 1987-ben indult civil kezdeményezés, a RE.F.U.G.I.U.S Egyesület tagjai. A következőkben céljaikat is megismerhettem, amelyek között a korszerű kisebbségi – és menekültvédelmi – politika támogatása, az Ausztriába érkező menekültek gondozása éppúgy szerepelt, mint a küzdelem a felejtés ellen, a náci uralom fel nem dolgozott rémtetteire emlékezés és emlékeztetés.
Ahogy peregtek az évek, a március 24-én, vagy e nap közelében az egyesület rendezte rohonci megemlékezéseken egyre többen vettek részt. Mind számosabban értették meg: nem lehet letagadni, elhallgatni az Anschluss előtt közel négyezer Burgenlandban élt zsidó kiűzését és elpusztítását, miként a Rohoncon történt 1945. március végi gyalázatos csoportos gyilkosságot sem. Nem feledhető bűntettek ezek, s égbe kiált a figyelmeztetés; mire képes a kezdetben szavakba, harsogó jelszavakba burkolt, a végnapokban a rohonci kastélyból indult, éjszakai golyózáporba torkollott, élvezettel emberirtásssá fajult gyűlölet. Mire képes az ember, mikor megtapossa az értelmet. Amikor egy embertelen ideológia és faji politika alantas szolgálatában, az újpogányság bűvöletében megtagadja a Tízparancsolatot és gyilkol. Habozás nélkül kioltja az életét bárkinek, akit zsigerből gyűlöl és Untermenschnek bélyegez.
1945. március 24-én éjszaka száznyolcvan agyongyötört és beteg magyar kényszermunkást, zsidó honfitársainkat gyilkolták le Rohoncon. Sírjukat – a sok kutatás ellenére – máig nem sikerült föllelni. A rohonci náci rémtettről – ahogy az eisenerzi mészárlásról is – évtizedekig hallgattak. Azonban voltak, akik fellármázták a lelkiismeretet, és kimondták, nem feledhető, nem veszhet a múlt ködébe. Helyesen tették, mert azóta Ausztriában és Európa-szerte mind ismertebb! A fontos eredményben a humán értékelvűségtől vezérelt RE.F.U.G.I.U.S Egyesületnek, élén a vezető szerepet betöltő Paul Gulda úrnak kiemelkedő munkája van.
A bűnökre, a szervezett emberirtásra való emlékeztetés felelős tett. Burgenlandban és másutt hosszan, sokak ellenérzés kísérte. A viszolygás, sajnos, máig létezik és hat. Jelenünkben is vannak kijelentések és vélemények, hogy elég már a múlt bűneinek felidézéséből, felhánytorgatásából. A múlt azonban sohasem halott. Rohoncon sem, mert az egyesület elkötelezetten emlékeztet rá.
A festői fekvésű, három és fél ezer lakost számláló osztrák kisváros határában bizonyíték figyelmeztet. A tágas mezőségen jól látható, ott áll és remélem, mementóként tartósan, sokáig állni fog – a rohonci Kreuzstadl emlékhely. A bűnjel.
A RE.F.U.G.I.U.S odaadó és szakértő polgári aktivistáinak; a „Kreuzstadl – Initiative”, Karl Prantl és Marietta Torberg szobrászművészeknek és további önkénteseknek munkájával 1995. március 26. óta hagyománnyá nemesedett a bensőséges emlékezés az ártatlanul legyilkolt magyar munkaszolgálatosokra. Az egyesület közben a náci uralom feldolgozásában tudományos kutatásokra, publikációkra is támaszkodott. Visszatérően értékes eszmecseréket indukált.
Megújított kezdeményezésekkel, teremtő összefogással az egykori tetthely környezetében rangos emlékhely épült ki. Esztendeje Rohoncon modern szabadtéri állandó kiállítás található, amely bemutatja az értelmetlen állásépítés, a brutális kényszermunka történetét, egyben bizonyítja a magyar zsidó állásépítők tragédiáját. Ez a hely immár tanárok képzésére és diákok oktatására, egyéni és közös emlékezésre, találkozásra egyaránt alkalmas. A múlt fájdalmas kérdéseire válaszol, egyben segít a jövőért való felelősségvállalás formálásában is.
A rohonci emlékhely példa arra, miként szükséges és lehetséges a kőszegi Lovagló dűlőben közel hét évtizede jeltelen tömegsírokban nyugvó zsidó kényszermunkásoknak kegyeleti helyet kialakítani. Magyarországon többen azon dolgozunk, hogy 2014 márciusában a rohonci és a kőszegi emlékünnepséget együtt tartsuk, és összefogással méltó emlékparkot alakítsunk ki a fajgyűlölet kőszegi határban elföldelt áldozatainak.
A RE.F.U.G.I.U.S Egyesület humanitárius cselekedeteit civil méltóság és függetlenség vezérelte. Eddigi útját szilárd erkölcsi meggyőződésből, egy jobb világért való elkötelezettséggel járta be. Ekként végzi napjainkban is. Tagjai – mint Paul Gulda, Ludwig Popper, Christine Teuschler, Eva Schwarzmayer, Birgit Schützenhofer, Horst Horwath, Andreas Lehner, Wolfgang Horwath, Walter Reiss és Erich Kovacs – önkéntesek, akiktől távol áll becsülettel végzett munkájuk bármilyen fizetséggel, netán elismeréssel, kitüntetéssel való honorálásának igénye. Mégis, 2012. március 26-án arcukon őszinte örömöt láthattam, mikor átvették a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és a Remény Alapítvány kitüntető plakettjét, amelyen két, egymásba kulcsolódó kéz fölött a Másokért felirat olvasható.
Igen, másokért, az ártatlanul legyilkolt magyar zsidó honfitársaink felejthetetlen emlékének megőrzéséért, következetes és példás tevékenységéért a RE.F.U.G.I.U.S Egyesület joggal érdemelt ki figyelmet, tiszteletteljes elismerést, az Ars Humanica Hungarica Körtől a Magyar Civil Becsületrendet.
A mai ünnepi alkalomból is szívből kívánjuk, hogy Paul Guldának és önkéntes társainak önzetlen munkája sikerrel folytatódjék, és továbbra is áldás kísérje!
