„A magyar kutatókhoz hasonlóan, a magyar borászok is olyan eredményekkel büszkélkedhetnek, amelyeket érdemes világgá kürtölniük” – köszöntötte a 2009-ben kezdődött versengés eredményhirdetésén megjelenteket az MTA Székházában az Akadémia elnöke. Pálinkás szerint a múlt években az Akadémia Bora díjnak köszönhetően összefogtak a kutatók és a borászok. A pincészetekből ízletes, jó minőségű nedűk érkeznek az MTA-ba, amelyeket a vendég külföldi tudósokkal is megismertetnek a házigazdák.
A borászok az idei pályázati kiírásban meghatározott értékhatár alapján megállapított felső, illetve középkategóriában nevezhettek legjobb boraikkal. A felső kategóriában a fehér-, vörös- és desszertborokat rangsorolták a borbírók, a középkategóriában pedig a fehér- és a vörösborok mellett a rozékat értékelték. „A Magyar Tudományos Akadémia Bora” rangját, a verseny növekvő népszerűségét mutatja, hogy a 22-ből 17 magyar borvidékről érkezett nevezés, az elbírált borok száma pedig 11-gyel nőtt a tavalyihoz képest. A legtöbb borral, 34-gyel Tokajból neveztek. Villányból 32, Szekszárdról és Egerből pedig 15–15 tétel érkezett az ítészek poharaiba.
A felső kategória fehér borai közül a Garam-mente (Muzsla-hegy) borvidékéről, Bott Frigyes pincéjéből származó, 2011. évjáratú Fantázia házasítás lett az első. A bor tíz napig héjon áztatott, 40 százalék rajnai rizling, 40 százalék hárslevelű felhasználásával készült. E két, a pincészet kedvencének számító fajtát 20 százalék fahordóban spontán módon erjedt és érlelt olaszrizling – és némi maradékcukor – tette kerekebbé.
A villányi Tiffán Ede és Zsolt Lucia nevű, 2008-i merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon házasításából készített bora kapta a legtöbb pontot a felső kategória vörösborai közül. A bor az adott évben kétharmad részt a Kopár-dűlőből, egyharmad részt az Ördögárokból és Sterntalból (Csillagvölgy) került ki. Stílusát a Kopár-dűlő határozza meg, amelyet kiválóan egészít ki az Ördögárok merlot-ja, valamint a finom, dús, érett tanninú sterntali 25 százalék cabernet franc és 10 százalék cabernet sauvignon. A borban azonban egyértelműen érezhető a 65 százaléknyi merlot dominanciája.
A felső kategóriába nevezett desszertborok közül az Úri Borok Pincészetének 2003-i Tokaji Muskotály Aszú Eszenciája nyerte el a megtisztelő címet. Ez a különlegesség a Szent Tamás-dűlő termése, 100 százalékban sárgamuskotály szőlőből készült. A bor ízében, illatában szépen hordozza a fajtajelleget. Magas cukortartalmával szép egyensúlyt alkot magas savtartalma. A botritisz- (botrytis cinerea) jelleget kiegészíti a kajszibarackra jellemző íz- és illatvilág a muskotály fűszerességével keveredve. Igazán kiváló desszertbor, de önállóan fogyasztva is kifejezetten ajánlott.
A középkategória fehér borai között pontszámegyenlőség miatt két tokaji – a Château Dr. Kovács Grand Cru pincészet „Tokaji Keményítő” nevű 2009. évjáratú furmint félszáraz bora, valamint a Royal Tokaji Borászat 2011-i Tokaji Furmintja – kapott első díjat. Ez utóbbi a száraz alkategóriában lett győztes. Félig fahordós és félig tartályos erjesztésű bor házasításából készült. Szőlővirág, gyümölcsök és friss mogyoróillat kíséri. Ízében száraz, ám simulékony, kellemes gyümölcsösséggel és hosszú, fajtajelleges lecsengéssel. Az érett egrest és az élénk, friss zamatokat szépen kikerekítik a hordóból származó komponensek, a hosszú, szép, érett savakkal keretezett lecsengés. A félszáraz/félédes alkategóriában nyertes „Tokaji Keményítő” testes, de nem nehéz bor. Tiszta, karakteres, igazi „tokaji” ízvilágú, ásványos. Gyümölcsös jegyei közül a nyári alma illata és a birs zamata emelkedik ki. A határozott savgerincet harmonikussá szelídíti az alkohol.
A középkategóriás vörösborok versenyében a szekszárdi Tüske Pince 2009-i Merlot 5BB-jét, a rozék közül pedig a Hajós–Bajai borvidék Koch Borászat pincészetéből kikerült Hajós–Bajai Kékfrankos Rosét ítélték a legjobbnak a borbírók. A Merlot 5BB késői szüretelésű, 22–23 Celsius-fokon erjesztett merlot. A tétel kisebbik része egy-másfél esztendőig érlelődött, kétharmad töltésű 5 hektoliteres fahordókban. Ezzel a borászati technológiával sikerül megőrizni a szőlő fajtajelleges aromáit. Tömény, erőteljes ízek és a velük együtt járó, némileg emelkedettebb alkoholtartalom jellemzi. A Hajós–Bajai Kékfrankos Rosé ideális fekvésű és kiváló adottságú területről, kézzel szüretelt alapanyagból készült redukciós technológiával. Fiatalos lendülete, tavaszt idéző zsongása és friss gyümölcsös illata teszi széppé.
Az idei bormustra legfontosabb megállapításait összegezve Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia kiemelkedőnek minősítette a desszertborok mezőnyét és dicsérte a felső kategóriás vörösborokat is. A rozéboroknál a szokásoknak megfelelően most is szűkebb volt a választék, de a borbírák ennek ellenére több szép, üde borral is találkozhattak. Mind a vörös, mind a fehér boroknál meglehetősen magas volt az alkoholtartalom, a testesebb cabernet franc pedig szinte mindig maga mögé utasította a cabernet sauvignont.
