A nemzeti parkok, az Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete és a WWF Magyarország szakmai eszmecseréjének két fő témája volt: az euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek és pannon homoki gyepek megőrzése a nagykőrösi pusztai tölgyesek Natura 2000 területén, valamint a csak a Duna–Tisza-közén élő pannon bennszülött tartós szegfű védelme a LIFE-pályázatok alapján. Megtudhatták a rendezvényről tudósítók: a természeti környezet legfőbb őrei, tudós szakemberek kiemelt figyelmet fordítnak e terület élővilágát veszélyeztető tényezőkre, az inváziós növény- és állatfajok hatásaira, valamint az erdő- és vadgazdálkodás következményeire.
Az erdőssztyepp a Nagy Magyar Alföld természeti különlegessége. A Távol-Kelettől egészen idáig húzódott valaha az a sáv, mely mellett éltek és vándoroltak a gazdag növény- és állatvilág miatt a népek, s mely mára csak foltokban lelhető fel. Az Alföld homokján jól megél a hatalmas, akár matuzsálemi korú tölgyes erdő, élőhelyet kínál különleges növényeknek és állatoknak, egyben életteret az embernek is. Napjainkban még föllelhetők az akár fél évezreden át viruló tölgyek… E páratlan természeti örökség fennmaradását azonban veszélyezteti a tény, hogy az erdő- és vadgazdálkodás, a természetvédelem, a technológiai lehetőségek és a jogszabályi környezet máig sincsenek összhangban.
Mindazok a fogalmak, kifejezések, amelyek számtalanszor elhangzottak tudós szakemberek szájából a szakmai konferencián, a „bejárás” (a krónikás számára kirándulás) közben ismétlődtek: „kefesűrű fiatalos”, „bocsait védő pók”, „tuskópászta”, „harmadhegedűs fűféle”, „felnyílás”, „túllegelt puszta”, „fajhiányos, üres gyep”, „késeimeggy-fertőzöttség”, „agresszív akác”, „inváziós növényfajok”, „combos fa”, „nyiladék”.
Láthattunk kiszáradt itatógödröt, tilos erdei legeltetés nyomait, birtokvédelem miatt behurcolt, de mára kiirthatatlanul elszaporodó kampós-tüskés baracsi bogáncsot, nem díszletnek odakészített rókatetemet, lámpalázas sáskát, nehezen azonosítható, de feltehetően egyszerű háziegér güzü változatát…
És lélekemelően gyönyörű, nyugodt tájat, csak a Kárpát-medencében őshonos füvet, magyar csenkeszt és homoki árvalányhajat, szürkefényperjét (őt becézik szakemberek harmadhegedűsnek), vihartól kidöntött és a terepen hagyott hatalmas fákat, mert ezek védik az élőket az ugyancsak védett a szarvasbogaraktól és orrszarvúbogaraktól… Kék csillagot, jellegzetesen savanyú talajt, szépen növő kis facsemetéket, melyeket egyik oldalon működő vadterelő villamoshuzalok védtek, és olyat is, melyből ellopták az elektromos vezérlőszerkezetet
Igazi matuzsálemet is megcsodálhattunk, Pál fáját, mely egyike a nevet is viselő, legendával övezett, nagykőrösi jelfa-tölgyek egyikének – a mindössze hétből!. E fa a nagykőrösi pusztai tölgyesek területén látható, ahol oktatóközpont működik tavasztól őszig, tanösvény járható be, és nyári táboroktól őszi íjászversenyig számos program zajlott a LIFE-programnak köszönhetőn – mostanáig ingyenesen. Csakhogy a támogatás megszűntével új marketingtervet kell készíteniük a további munka folytatásához – jegyezte meg az oktatóközpont vezetője, Sápi Mária.
