Az adósság tulajdonképpen remake, azaz egy korábbi film újra forgatott változata. Az alapmű Assaf Bernstein és Ido Rosenblum 2007-i, az Izraeli Filmakadémia négy díjára is jelölt Ha-Hov című alkotása, amelyben a producerek meglátták az újra feldolgozás lehetőségét, ezért Matthew Vaughn, Jane Goldman és Peter Straughan forgatókönyvírókkal még finomabbá és még szerteágazóbbá formálták a történetet, és megbízták vele A szerelmes Shakespeare Oscar-díjra is jelölt filmrendezőjét, John Maddent, hogy forgassa le. (Én az izraeli filmet nem láttam, tehát összehasonlítási alapom nincs, de ez az idei remake nagy valószínűséggel még népszerűbb és sikeresebb lesz, mint az eredeti.)
A történet két idősíkban: 1965-ben és 1997-ben játszódik, amely kettő állandóan egymásba játszik, ahogy a szereplők pl. gondolatban feildézik a múltat. Az 1965-i történet szerint a világ legjobb titkosszolgálatának, az izraeli Moszadnak három ügynöke: Rachel, David és Stefan azt a feladatot kapja, hogy fogják el és lopják ki Berlinből az egykori náci háborús bűnöst, “a birkenaui sebészt”, dr. Dieter Vogelt, hogy bíróság elé lehessen állítani emberiség ellenes tevékenységéért. A 30 évvel későbbi jelenben Rachel Singer lánya, Sarah egy könyvbemutatón méltatja társadalmi közmegbecsülésnek örvendő édesanyja és társai hősiességét. Aztán történik valami, ami újra felbolygatja a három egykori ügynök nyugalmát. Erre ki-ki a maga módján reagál, de ha már egyszer vannak lezáratlan dolgok, melyekkel akaratunk ellenére is kénytelenek vagyunk együtt élni, az adósságot akkor is le kell róni.
Igyekeztem nem elárulni a történetet izgalmassá tevő csavarokat, elvégre thrillerről van szó, annak minden borzongató és nyomozásos elemével együtt. A film kiváló forgatókönyvi és rendezői adottságát tekintve itt megtaláljuk azt az izgalmat is, ami az akciófilmek sajátja, de ennél többet is: a négy ember között felépülő kamaradrámát.
Hőseink nagyon jól árnyalt szerepek, a fiatal és idővel megöregedett Moszad-ügynökök nem beprogramozott szuperkatonák, hanem a saját sorsukkal és a vállalt feladattal is megterhelt, ellentmondásos emberek, egymás között kiépülő finom kapcsolatrendszerrel, frusztrációkkal és emberi gyengeségekkel. Ugyanakkor azzal a felelősséggel is, hogy egyéni félelmeiket legyőzve egymásnak, a hazájuknak és a világ zsidóságának is tartoznak a vállalt feladat maradéktalan teljesítésével, kompromisszumok itt nem léteznek. És közben sebeket is kapnak, testi és lelki értelemben egyaránt. Rachel köztük a legfiatalabb ügynök, akinek egyaránt meg kell tanulnia a krav maga küzdősport alapjait és a későbbi élete zárt, még a család előtt is titkolt valós problémáit.
Itt egy picit meg kell állni, hogy az olvasó megértse: mi az a krav maga, – amit jómagam is a filmet kísérő sillabuszból tudtam csak meg. Ez az önvédelmi rendszer az Izraeli Véderő hivatalos küzdősportja. A krav maga alapjait egy pozsonyi magyar zsidó bokszoló / birkózó, Lichtenfeld Imre dolgozta ki a harmincas években, hogy a zsidónegyed lakói meg tudják védeni magukat utcai összecsapásokban a fasiszta különítményekkel szemben. Egyes távol-keleti harcművészetekkel szemben a rendszer lényege nem csupán a hatékony hárítás / önvédelem, hanem a rendkívül gyors és brutális ellentámadás, lehetőség szerint az ellenfél azonnali harcképtelenné tétele / megsemmisítése. Lichtenfeld a háború alatt Izraelben telepedett le, iskolát nyitott, a krav maga továbbfejlesztett változatait ma az izraeli rendvédelmi és hírszerző szervek kötelezően használják, de világszerte civil harcművészetként is egyre népszerűbb. Ezt a krav magát a filmben többször is látjuk mint a szereplők egymás közti edzését, és mint a harcban alkalmazott önvédő és az ellenfelet leküzdő harcot.
Visszatérve a jellemekre: David a maga lelki problémáival küzdő, kissé idealista és sérülékeny lelki alkat. Családját elveszítette, önön értékeit állandóan megkérdőjelezi, többször kerül gondba a problémák megoldása miatt. Azonnal vonzalom ébred benne a lány iránt, mihelyt megismerkedik egymással a három ember. A kis csapat vezetője, Stephan kissé neurotikus figura, tele visszafojtott szexualitással, a döntéseket mégis leginkább ő hozza meg, melyek kihatnak a cselekmény későbbi alakulására.
Nagy erénye a történetnek, hogy az ezreket meggyikoló és megcsonkító főgonoszt tulajdonképpen rokonszenves doktor bácsiként ismerjük meg, és csak a róla elmondott, szeme elé tart vádakból tudjuk meg, miket tett is a háború alatt. Karizmatikus, kifinomult személyiség ő, aki végig figyeli, teszteli és magában elemzi a három ügynököt, ami cselekedeteit nagyban segíti is. A zsidók iránti megvetése persze még idős korában is megvan, de amiket az ügynökök szemébe vág az ellenállásképtelenségről, abban sok igazság is van. Közben szinte gúnyos kéjjel élvezi, hogy azok kénytelenek őt etetni, tisztába tenni a rejtekhelyen, de amikor cselekedhet, kegyetlensége is előjön.
John Madden rendezői erényei a szereplők kiválogatásánál is megmutatkoznak. A koncepció az, hogy a három ügynök fiatal és idős énjét más-más színészek játsszák, így aztán Rachelt Jessica Chastain és Helen Mirren, Dávidot Sam Worthington és Ciarén Hinds, Stephant pedig Marton Csokas és Tom Wilkinson formálja meg. Kivétel a náci orvos, akit a szinte kortalan Jesper Christensen kelt életre, minimális maszkmesteri közreműködéssel. Kivétel nélkül ragyogó színészek, akik a forgatás előtt megebeszélték és begyakorolták szerepeik jellegzetességeit, együtt is készültek, így a karakterek folyamatossága is zökkenőmentes, és a nézőnek sem okoz, legfeljebb pár pillanatig, beazonosítani az életkori párokat. Készakarva nem emelek ki senkit, hiszen a szerep felépítésében és megformálásában egyformán tökéleteset alkottak mind a heten.
A filmalkotók közül ki kell emelnem Ben Davis operatőrt, akinek sikerült éreztetnie azt a szinte klausztrofóbiás hangulatot, amelyben hőseink a zárt lakás lepusztult környezetében kénytelenek egymással élni. Ezért nagyon sok peremier és second plan képpel időz az arcokon és tereken, illetve a kameraállás szögei is jól érzékeltetik a helyszínek feszültségeit. Másfelől Thomas Newman filmzenéje is kiváló segítője az idegállapotok és hangulatok érzelmi ábrázolásának.
A filmnek több magyar vonatkozása is van. Egyrészt a helyszínek, ugyanis a berlini és az ukrajnai felvételek Budapesten és Istvántelken készültek, másrészt Marton Csokas, azaz Csókás Márton, a dán és ír gyökerekkel rendelkező anyától és színmagyar apától származó, új-zélandi születésű színész, és a produkciót is sok magyar munkatárs segítette tető alá hozni.
Ezt a filmet a kalandos történetek és a lélektani drámák kedvelői egyaránt megnézhetik. Azok például, akik annakidején szerették a Marathon életre-halálra, a Capuai fiúk, vagy A keselyű három napja című klasszikus thrillereket. Most sem fognak csalódni, mert ha a sok vetített sületlenségért nem is, de a jól felépített, igazi érzelmekkel teli, és jó alakításokkal megvalósított történetekért még ma is érdemes mozba járni.
