Magyarország lehet az EU következő 7 éves költségvetésének egyik nagy vesztese

Kérdés ugyanakkor, hogy a gazdasági válság hatására hajlandóak-e a tagországok, – köztük Magyarország – közvetlen érdekeik feladására a szükséges strukturális változtatások meglépése érdekében – emelte ki Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője Az eszmecserén.

Az Európai Unió 2014–20 közötti költségvetés-tervezetét ismertette Philippe Bertrand, az Európai Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának főosztályvezetője az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Budapesti Gazdasági Főiskola EU Akadémia sorozatának kerekasztal-beszélgetésén. A kötelezettség-vállalások tekintetében 1025 milliárd eurós összeggel (a kifizetések terén pedig több mint 972 milliárd euróval) számoló tervezet kapcsán az uniós szakember kiemelte: annak ellenére, hogy a jelenlegi válság egyáltalán nem kedvez a középtávú tervezésnek, a tagországoknak 2012 végéig dűlőre kellene jutniuk avégett, hogy a következő pénzügyi perspektíva megfelelő jogi és technikai előkészítésére elegendő idő álljon rendelkezésre.

A tervezet kapcsán dr. Hetényi Géza, a Külügyminisztérium főosztályvezetője a szakmai beszélgetésen hangsúlyozta, ha az Európai Tanács, majd pedig a Parlament az ismertetett keretszámokat fogadja el, akkor Magyarország a következő 7 éves költségvetés egyik nagy vesztese lehet. „A jelenlegi költségvetés a régiókat fejlettségük szerint különbözteti meg. A kevésbé fejlett régiókba azok tartoznak, melyek egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított GDP-je nem éri el az EU átlagának 75%-át. A hazai területek közül egyedül Közép-Magyarország (Pest megye és Budapest) tartozik a fejlett régiók közé, a többi kevésbé fejlett terület. Az Európai Bizottság következő 7 éves költségvetési tervezete szerint létrejönne egy harmadik, úgynevezett átmeneti régiókategória is, melybe azon területek tartoznak, amelyek egy főre jutó GDP-je az EU átlag 75–90%-a közé esik. A 2014–20 közötti időszak költségvetését meghatározó javaslat ezeket a régiókat kiemelten támogatná, emiatt a szegényebb régióknak kevesebb forrás jutna. Mivel hazánknak nincs olyan területe, mely ehhez az átmeneti kategóriához tartozna, így ez a javaslat hozzájárul ahhoz, hogy csökkenne a Magyarországra jutó támogatás mértéke” – hívja fel a figyelmet a külügyminisztériumi vezető.

Dr. Hetényi rámutatott arra is, hogy Magyarország támogatáscsökkenésének legjelentősebb eleme az, hogy a Bizottság javaslata a közösségi támogatások összegét az egyes tagállamok GDP-jének 2,5%-ában maximalizálná. Korábban az alacsony GDP-jű tagállamok ennél magasabb támogatáshoz juthattak, ami erőteljesebb fejlődést tett lehetővé. Alapvetően ezt a célt – a lemaradók segítését – szolgálja az Európai Unió egyik alapelve, a kohéziós politika is. A tervezett, a jelenleginél alacsonyabb GDP-arányos plafon következtében a kevésbé tehetős tagállamok – közöttük Magyarország – jelenlegi helyzetükhöz képest rosszul járhatnak.

Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője, az ICEG European Center tudományos főmunkatársa a kerekasztal-beszélgetésen kiemelte: „A pénzügyi perspektíva körüli vitának várhatóan most is meghatározó eleme lesz az országok nettó pozíciója: minden ország – ha saját közvetlen érdekét tekintjük, teljesen logikusan – szeretné optimalizálni a közös költségvetésbe történő befizetéseinek, illetve a közös költségvetésből való részesedésének egyenlegét. Ez a szemlélet háttérbe szorítja a valódi integrációs célkitűzéseket, hiszen minden ország arra törekszik, hogy már megszerzett »jogait« a lehető legnagyobb mértékben megőrizze. Mivel a költségvetés méretének érezhető növelésére nincs esély, nagyon nehéz az érdemi elmozdulás a status quo-ról, ami a kiadások jelentős átcsoportosítását, esetleg új kiadási tételek megjelenését jelentené. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági válság, illetve az eurózóna válsága rákényszeríti-e az EU tagországait a fenti szemlélet megváltoztatására.”